| A
TEJ ÉS TEJTERMÉK PIACSZABÁLYOZÁSA
AZ EURÓPAI UNIÓBAN
Az Európai Unió tagállamaiban
egységes és kötelezõ érvényû
piacszabályozás mûködik, ami
számunkra azt jelenti, hogy a csatlakozást
követõen hazánkban is ez a rendszer
váltja majd fel az addig érvényes
magyar jogrendet. A csatlakozás idõpontjának
közeledtével ezért egyre sürgetõbbé
válik a mezõgazdasági és
ezen belül a tejágazat szereplõinek
felkészülése annak érdekében,
hogy minél jobban megismerjék az Unió
szabályozását és így
egyrészt maradéktalanul ki tudják
majd használni az EU tagságából
fakadó elõnyöket, másrészt
teljesíteni tudják kötelezettségeiket.
A tejpiaci szabályozás célja
A tejágazatban is érvényesülnek
az EU közös agrárpolitikájának
célkitûzései, azaz
- a termelékenység növelése
a mezõgazdaságban;
- méltányos és társadalmilag
elfogadható jövedelem és életszínvonal
biztosítása a mezõgazdaságból
élõk számára;
- az agrárpiacok stabilizálása
a mezõgazdasági termelõk és
a fogyasztók külsõ hatásoktól
való védelme érdekében;
- az élelmiszerellátás biztonságának
garantálása és
- a fogyasztói igények méltányos
áron történõ kielégítése.
.A tejpiaci szabályozás eszközrendszere
Az EU immár 31 éve, 1968. óta
mûködõ tejpiaci szabályozása
alapvetõen a többi ágazatban is alkalmazott
szabályzóeszközökön alapul,
ugyanakkor számos sajátos jeggyel bír.
Az eltérések leginkább a szabályozásban
érintettek körénél figyelhetõk
meg. A tejágazatban csupán egyetlen-igaz
az ágazat szempontjából legfontosabb-
szabályzó vonatkozik közvetlenül
a termelõkre, mégpedig a tejértékelést
piaci zavarok esetén még finanszírozható
korlátok közé szorító
tejkvóta rendszer. Az összes többi
piaci beavatkozás, mint például
az intervenció és tejtermékek felhasználásához
nyújtott különféle támogatások,
a feldolgozók szintjén érvényesülnek,
és csak közvetetten hatnak ki a termelõkre
a tej és tejtermékek árszínvonalának
stabilizálásán és piaci
egyensúlyának megõrzésén
keresztül. A tejtermelõ gazdák, szemben
a húshasznú teheneket tartó kollégáikkal,
a jelenlegi rendszer szerint nem kapnak jövedelempótló
támogatást tejelõ teheneik és
azok szaporulata után. Ennek oka, hogy az 1992-es
agrárpolitikai reform során a többi
ágazattól eltérõen a tejpiacon
nem történt olyan árcsökkentés,
ami indokolta volna egy kompenzációs jellegû
támogatás bevezetését. Változást
hoznak majd azonban e téren a tájékoztató
végén ismertetett új reformok.
Természetesen a mezõgazdasági termelõk,
így a tejtermelõ gazdák részérõl
együttmûködést kíván
az EU: Ennek értelmében egy szigorú
nyilvántartási rendszer mûködik,
ahol regisztrálnak valamennyi termelõt,
rögzítik az adott gazdaságra vonatkozó
összes fontos adatot, így a területnagyságot,
tehénlétszámot, értékesített
tej mennyiségét stb. Pontatlan adatok
közlése esetén a termelõk
szankciókkal sújthatók.
Az alábbiakban ismertetjük a szabályozással
kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.
A szabályozás alá
tartozó termékek köre
Az EU tejpiaci szabályozása
gyakorlatilag a tejre és az elsõdleges
feldolgozottsági fokú tejtermékekre
terjed ki, mint pl. a vaj, a sovány tejpor és
egyes sajtfélék. Nem tartoznak tehát
e körbe a feldolgozott élelmiszerek.
Az árrendszer
A közös tejpiaci politika egyik
meghatározó irányelve az, hogy
összhangban a fentebb ismertetett általános
agrárpolitikai célkitûzésekkel,
a piacszabályozás eredményeként
a tejtermelõk egy megfelelõ szintû
jövedelemhez jussanak a termelõi áron
keresztül. Ennek érdekében az Európai
Miniszterek Tanácsa minden – július
1-tõl következõ év június
30-ig tartó- gazdasági évre három
intézményes árat határoz
meg. Az elsõ a tej irányára, amely
3,7 %-os zsírtartalmú tejre vonatkozik.
Az irányár meghatározásakor
számos tényezõt vesznek figyelembe,
így a többi mezõgazdasági
termék, elsõsorban a marhahús árát,
a belsõ- és világpiaci helyzetet,
valamint nem utolsó sorban a tejtermelõi
jövedelmek biztosításának
szempontját. Az irányár emellett
azonban nem jelent egy garantált árat,
már csak azon ésszerû oknál
fogva, hogy tényleges piaci beavatkozásra
a nyers tej romlandó jellegénél
fogva gyakorlatilag alkalmatlan.
E probléma áthidalására
a piaci beavatkozások a tej két fõ
alkotóelemét, azaz a zsírt és
a fehérjét képviselõ vajra,
illetve sovány tejporra terjednek ki. A Tanács
ezért az irányár meghatározásával
egy idõben értelemszerûen további
két árat állapít meg évente
az adott gazdasági évre: egyrészt
a vaj, másrészt a sovány tejpor
intervenciós árát. E két
termék piaci árának stabilizálásán
keresztül biztosítható az, hogy a
tejtermelõ gazdák elérjék
a tej irányárát, azaz drasztikus
ingadozásoktól mentes, megfelelõ
színvonalú jövedelemhez jussanak.
Tájékoztatásul érdemes ismertetni,
hogy a három intézményes ár
értéke a jelenlegi, 2000-2005 közötti
gazdasági években a következõ:
tej irányára 30,98 euro/100
kg (7590 Ft)*
vaj intervenciós ára 328,2 euro/ 100 kg
(80409 Ft)*
sovány tejpor 205,52 euro/100 kg (50352 Ft)*
* 245 Ft.-os árfolyammal számolva
A tejkvóta rendszer
Az EU tejpiaci szabályozásának
tejtermelõket közvetlenül érintõ
legfontosabb eleme a kvótarendszer, ugyanis ez
határozza meg a megtermelt tej egyéni
és országos szinten értékesíthetõ
mennyiségét. Természetesen a rendszer
kihat a feldolgozók nyersanyagbázisára
és ezen keresztül a hazai tej és
tejtermék elõállítás
teljes vertikumára. Pozitív hatásnak
lehet tekinteni azt, hogy egyre hatékonyabbá
válik a tejtermelés, hiszen a termelõk
a rendelkezésükre álló kvótán
beleül minél kisebb költséggel,
minél nagyobb hozamok mellett kívánják
megtermelni a tejet.
A kvóta típusai és mértéke
A rendszer kétféle kvótát
különböztet meg, az egyik a feldolgozók
felé történõ értékesítésre
vonatkozó ún. feldolgozói kvóta,
míg a másik a fogyasztók felé
közvetlenül eladott mennyiségekre vonatkozó
ún. közvetlen értékesítési
kvóta.
.
Az EK jogszabályok értelmében mindkét
típus esetében további kvótát
ítélhettek oda bizonyos termelõi
köröknek. Ilyenek voltak például:
- a termelés bõvítését
(pl. férõhelyszám növelést)
tervezõ termelõk;
- a fiatal, pályakezdõ gazdák,
akik esetleg nem rendelkeztek megfelelõ bázissal;
- azok a termelõk, akiknek referencia évét
kedvezõtlenül befolyásolta valamilyen
rendkívüli esemény (pl. természeti
katasztrófa, betegség, lopás, stb.)
AZ AGENDA 2000-es reform keretében
meghirdetett, a Tanács 1255/1999-es számú
rendeletében, mindkét típusra meghatározásra
kerültek az egyes tagállamokra vonatkozó
nemzeti kvóta mennyiségek, amely végsõ
soron megoszlik az egyéni termelõk között.
A termelõi kvóták összege
természetesen nem haladhatja meg a nemzeti kvóta
szintjét. A fenti rendelet 2006. március
31.-ig meghatározza az évenkénti
országos kvótát.
Itt jegyezzük meg, hogy az ún. kvótaév
tartama eltér a gazdasági évtõl,
ugyanis április 1-jétõl következõ
év március 31.-ig tart.
Az egyes tagállamok 2001-2002-re meghatározott
kvótáját szemlélteti az
alábbi táblázat.
Tagállam Feldolgozói kvótatonna
Közvetlen értékesítési
kvótatonna
Belgium 3 152 062 158 369
Dánia 4 454 411 937
Németország 27 768 016 96 800
Görögország 699 817 696
Spanyolország 6 019 725 97 225
Franciaország 23 816 298 419 500
Írország 5 386 758 9006
Olaszország 10 303 974 226 086
Luxemburg 268 098 951
Hollandia 10 990 667 84 025
Ausztria 2 563 309 186 092
Portugália 1 862 977 9 484
Finnország 2 396 730 9 462
Svédország 3 300 000 3 000
Nagy-Britannia 14 414 232 195 515
A táblázatból kitûnik,
hogy a közvetlen értékesítés
kvótája országos szinten valamennyi
tagállamban nagyságrendekkel kisebb, mint
a feldolgozói kvóták. Megjegyzést
érdemel, hogy az EU-ban a közvetlen értékesítés
általában a tejtermelõ gazdák
által elõállított tejtermékek,
vagy legalábbis a hõkezelt tej forgalmazását
jelenti, szemben a magyarországi házi
nyerstej kimérés gyakorlatával.
Az éves egyéni tejkvóta kilogrammban
kerül meghatározásra, így
nem csak a termelt tej mennyisége fontos tényezõ,
hanem a tej zsírtartalma is. Az egyéni
kvótamennyiség meghatározásával
párhuzamosan meghatározásra kerül
az egyéni referencia zsírtartalom is.
A tejtermelõk kvótateljesítésénél
tehát a beszállított tej zsírtartalmát
is figyelembe veszik. Így elõfordulhat,
hogy egy termelõ úgy lépi át
a számára megadott kvótát,
hogy a termelt tej mennyisége nem változik,
csak a zsírtartalom emelkedett meg. Az egyéni
referencia zsírtartalom országos átlaga
adja a nemzeti referencia zsírtartalmat.
A kvótateljesítés kiszámításánál
az alábbi tejzsírtartalmi korrekciót
kell elvégezni:
- Ha a beszállított tej zsírtartalma
nagyobb, mint az elõre meghatározott egyéni
referencia zsír, akkor a beszállított
mennyiség összegét 0.18%-kal kell
növelni minden 0.1gramm többlet beszállított
tejzsír után.
- Ha a beszállított tej zsírtartalma
kisebb, mint az elõre meghatározott egyéni
referencia zsír, akkor a beszállított
mennyiség összegét 0.18%-kal kell
csökkenteni minden 0.1gramm többlet beszállított
tejzsír után.
- Ahol a beszállított tejmennyiséget
literben határozzák meg a fenti korrekció
elõtt a beszállított mennyiséget
0.971-gyel kell megszorozni.
A nemzeti összkvóta-mennyiségbõl
minden tagállam képezhet egy ún.
nemzeti tartalékot. Ez a tartalék általában
nem haladja meg az összkvóta 2-3%-át.
Ebbõl a tartalékból fedezik a kezdõ
tejtermelõk kvótaszükségletét
vagy esetleg a mûködõ gazdaságok
kvótaemelését. A tartalék
mindig folyamatosan képzõdik, mivel minden
egyes kvótatranszfer után 15%-ot be kell
adni a nemzeti tartalékba. De ugyancsak a nemzeti
tartalékba kerülnek a ki nem használt
és elvett kvóták, valamint a termelést
befejezõ gazdálkodók kvótája.
A tejkvóta-teljesítés nemcsak a
megtermelt nyerstejre vonatkozik, hanem kiszámításra
kerül a gazdálkodó által elõállított
tejtermékekre vonatkozóan is. Ennek érdekében
az alábbi szempontok kerülnek figyelembe
vételre:
- 1 kg tejszín = 0.236 kg nyerstej szorozva a
tejszín zsírtartalmának tömegben
kifejezett mértékével.
- 1 kg vaj = 22.5 kg nyers tej.
- egyéb tejtermékek, mint pl. sajtok esetében
a tagország maga határozza meg az átváltási
együtthatókat, igazodva a tejtermék
beltartalmi jellemzõihez.
Az adott év teljesítésérõl
minden tejfelvásárlónak jelentést
kell készíteni, és azt május
15-e elõtt el kell juttatni az illetékes
hivatalhoz. Az illetékes hivatalnál történik
meg a termelõnkénti illeték-meghatározás.
A közvetlen értékesítés
esetében a termelõknek kell nyilatkozatot
tenni az adott évre vonatkozó közvetlen
értékesítési tejkvóta
kihasználásukra vonatkozóan. A
nyilatkozattétel határideje ebben az esetben
is május 15.
A felvásárlónak és a közvetlenül
értékesített tej esetében
a fenti határidõ elmulasztása büntetést
von maga után. Elõzõ esetben ez
100- 100000 Euroig, utóbbi esetben 100- 1000
Euroig terjedhet.
A kvótarendszerben alkalmazott szankciók
A termelõk, illetve a tagállamok
a kvótát meghaladó mennyiségben
is termelhetnek tejet, ha ez nem jelenik meg az értékesítésben.
A kvótán felül bármilyen csatornán
keresztül értékesített tej
mennyisége után azonban egy büntetõilletéket
kell fizetni. Ennek az illetéknek a célja
viszont nem csupán a büntetés, hanem
ennél sokkal kézzelfoghatóbb oka
van. Az így befolyt összeg kizárólag
a kvótán felül piacra került
tej által okozott piaci zavarok levezetésére,
illetve a keletkezett tejtermék-feleslegek raktározási
és értékesítési költségeinek
fedezésére szolgál.
Az illeték mértéke a tej mindenkori
irányárának 115 %-a. természetesen
nem terheli illetékfizetési kötelezettség
a saját felhasználásra kerülõ
tej mennyiségét.
Elméletileg a kvótáját túllépõ
valamennyi termelõt illetékfizetési
kötelezettség terhel, függetlenül
a más termelõk általi értékesítések
alakulásától. Mivel azonban a tagállamok
csak az adott ország nemzeti kvótájának
túllépése esetén kötelesek
befizetni az EU központi költségvetésébe,
ezért egyes államok egy rugalmasabb rendszert
alakítottak ki a tejtermelõk túlzott
anyagi terhelésének elkerülése
érdekében. Ilyenkor az illeték
kiszámítása elõtt a kvótájukat
kihasználatlanul hagyó termelõk
fennmaradó kvótáját arányosan
felosztják a túlteljesítõ
termelõk között, így ténylegesen
csak az országos túltermelésért
továbbra is felelõs termelõket
terheli az illetékfizetési kötelezettség.
Az illetéknek a kvótarendszer felügyeletét
végzõ állami szervezet számlájára
történõ befizetési kötelezettsége
– az egyes tagállamokban érvényes
részletes szabályozástól
függõen – terhelheti a felvásárlókat/feldolgozókat
vagy magukat a termelõket. A központi adminisztráció
könnyítése érdekében
az állami felügyeleti szervek általában
csak a felvásárlókkal/feldolgozókkal
állnak közvetlen kapcsolatban, ezért
ezek feladata behajtani az esetleges illeték
összegét a hozzájuk beszállító
termelõktõl.
1986-ban az intervenciós vajkészletek
csökkentése érdekében a Bizottság
megszigorította a tej zsírtartalmának
növekedésével kapcsolatos elõírásokat,
melyek szerint az 1984/85 vagy 1985/86 évi tej
értékesítéseik zsírtartalmának
súlyozott átlaga alapján valamennyi
termelõre megállapítottak egy ún.
referencia zsírtartalmat. Amennyiben az azt követõ
idõszakban az éves értékesítések
zsírtartalmának súlyozott átlaga
meghaladja ezt a bázisértéket,
úgy megfelelõ korrekciókat kell
végezni az illeték kiszámításakor.
A kvóták forgalmazása
A tejkvótához eredetileg valamennyi
termelõ térítés nélkül
jutott hozzá. Rövidesen kiderült azonban,
hogy a rendelkezésre álló kvóta
határt szab az egyes tejgazdaságok fejlõdésének,
ezért a termelésüket bõvíteni
szándékozó termelõknek további
kvótát kellett szerezniük. Így
alakult ki a tejkvóta piaca, ahol adni/venni,
illetve bérelni lehet a kvótákat.
A közösségi szabályok a tejkvótát
a tejtermelésre használt birtok területéhez
kötik. Ennek értelmében a gazdaság
részének vagy egészének,
bérbeadását vagy öröklését
az adott gazdasághoz tartozó kvóta
megfelelõ arányú mozgása
is követi, illetve fordítottan is igaz,
hogy a kvóta mozgását megfelelõ
méretû birtokmozgásnak kell követni.
A kvóta terület nélküli átadása
kellõképpen indokolt strukturális
célok esetén lehetséges.
A kvóták mozgásának pontos
szabályai és adminisztrációja
országonként eltérõ lehet.
Ugyanígy eltérõ a kvóták
kialakult árrendszere is. Erre két szélsõséges
példát érdemes megemlíteni:
míg Dániában egy központilag
irányított ún. „kvótabankon”
keresztül, államilag meghatározott
áron forgalmazzák a kvótát
(tehát a termelõk fix áron adják
el a „bank” részére a kvótát,
illetve más termelõk onnan ugyanazon az
áron vehetik meg azt), addig Hollandiában
valódi piaci áron folyik a kvóták
forgalmazása, aminek eredményeként
ott az ár általában igen magas,
és a kvótába fektetett pénz
jelentõs részét képezi a
tejtermelõ gazdaságok vagyonának.
Az intervenciós rendszer és a magántárolási
támogatások
Az intervenciós rendszer és
a magántárolási támogatások
egymással szorosan összefüggõ
rendszerek, ezért célszerû õket
egy helyen tárgyalni. Mindkét típusú
intézkedésnek célja a tej és
tejtermékek piaci árának stabilizálása,
illetve a tejtermelés szezonalitásából
adódó ingadozások mérséklése.
A piaci árfigyelési és árjelentési
rendszer keretében a tagországoknak minden
héten jelentést kell küldeni Brüsszelbe
az egyes tejtermékek aktuális piaci árairól.
A jelentésnek tartalmaznia kell a különbözõ
tejtermékek összesített árait,
és az elõzõ heti áraktól
való eltérést. Ahhoz, hogy a tagországok
reprezentatív árakat tudjanak közölni
saját piacaikról, és ezzel esélyük
legyen a piaci stabilitás megteremtésére,
jól mûködõ intézményt
kell felállítani a piac figyelésére,
de hasonlóan fontos a piaci szereplõk
megbízható együttmûködése
is. Brüsszelben egy a tej és tejtermék
piacszabályozásával foglalkozó
bizottság értékeli a beérkezett
árakat, és megállapítja,
hogy van-e szükség intervenciós felvásárlás
vagy magántárolási támogatás
formájában történõ
piaci beavatkozásra. Ha szükséges
a beavatkozás megtétele, akkor a bizottság
kezdeményezheti a felvásárlásra
vagy magántárolás támogatására
vonatkozó pályázat kiírását.
A pályázatokat azokra a tagországokra
vonatkozóan hirdetik meg, ahol az árak
leestek a meghatározott szintre. A pályázatok
kiírásánál meghatározzák,
hogy mekkora mennyiség vásárolható
fel vagy tárolható be illetve meghatározzák,
a kívánatos minõségi kategóriát
és az egyéb feltételeket is.
A tej romlandó jellege miatt, mint azt korábban
említettük, közvetlenül nem alkalmas
intervenciós felvásárlásra
vagy hosszabb idõtartamú tárolásra,
ezért az intervenciós rendszer a tej termelõi
árát meghatározó, a piaci
beavatkozás szempontjából kezelhetõ
termékekre, a tej fõ alkotórészeit
(a tejzsírt és a tejfehérjét)
képviselõ vajra és sovány
tejporra, míg a magántárolási
támogatás e két termék mellett
bizonyos tartós sajtfélékre terjed
ki.
A két típusú beavatkozás
alapvetõ különbsége az, hogy
míg az intervenciós felvásárlás
esetén a termék tulajdonjoga átszáll
az Európai Bizottságra, aki így
a továbbiakban szabadon rendelkezik a termékek
felett, addig a magántárolási támogatásnál
a feldolgozó megõrzi a termék feletti
tulajdonjogát és csupán a termék
tárolásához kap támogatást
azért, hogy ne kényszerüljön
anyagi okok miatt az esetleg amúgy is telített
piacon értékesíteni azt.
A rendszer mûködésével kapcsolatos
tranzakciókat a tagállamok ún.
Intervenciós Hivatalai végzik. A Hivatal
bírálja el a benyújtott pályázatok
jogosultságát, végzi a kifizetéseket,
és egyik legfontosabb feladataként gondoskodik
a közpénzek felhasználásának
szigorú ellenõrzésérõl.
Intervenciós felvásárlás
esetén a feldolgozók az Intervenciós
Hivatalon keresztül felajánlanak megvételre
egy bizonyos termékmennyiséget a Bizottságnak.
A termékeket a Bizottság nevében
az adott tagállam Intervenciós Hivatala
közkészletként tárolhatja
a követelményeknek megfelelõ tárolókban,
amelyeket a Hivatal többnyire a szükségletektõl
függõen a magánszférától
bérel (tehát általában nincsen
állami tulajdonban levõ raktárhálózat).
Magántárolási támogatást
az alábbiakban ismertetett feltételek
esetén igényelhetnek a feldolgozók,
amelynek igénybevétele esetén bizonyos
ideig kötelesek a terméket tárolni,
majd a piaci helyzettõl függõen egy
számukra kedvezõ idõpontban értékesíthetik
azt.
Az intervencióban és magántárolási
támogatásban érintett termékeknek
meg kell felelni bizonyos minõségi, kor
és csomagolási kritériumoknak.
A továbbiakban ismertetjük e két
intézkedés részleteit.
Intervenciós felvásárlás
Vaj
A közkészletek elfogadható
szintre csökkentése, illetve újbóli
nagymértékû növekedésük
elkerülése érdekében- a piaci
stabilitást biztosító egyéb
intézkedésekkel párhuzamosan- az
évek során fokozatosan szigorították
a vaj intervenciós felvásárlását.
Az állandó intervenciós felvásárlás
lehetõségét 1987-ben megszüntették,
helyébe egy pályázati rendszerben
mûködõ intervenció lépett.
Ennek lényege, hogy amennyiben valamely tagállamban
a vaj hivatalos piaci ára két egymást
követõ héten át az intervenciós
ár 92 %-a alatt marad, akkor az adott országban
beindulhat az intervenciós felvásárlás.
A Bizottság nem állapíthat meg
az intervenciós ár 90%-a alatti felvásárlási
árat. Az intervenciót felfüggesztik,
amint a hivatalosan jelentett piaci ár két
egymást követõ hét során
meghaladja az intervenciós ár 92%-át.
A Tanács 1994-ben egységesítette
az intervenciós rendszerben és a magánraktározásban
résztvevõ vaj meghatározását
(minimum 82% zsírtartalmú, maximum 16%
víztartalmú vaj), így az egyik
tagállamban elõállított
vaj akár egy másik tagállamban
is felajánlható intervenciós felvásárlásra.
Sovány tejpor
A készletek túlzott felhalmozódásának
megelõzése érdekében megszigorították
a sovány tejpor intervenció feltételeit
is. Ennek értelmében intervenció
csak március 1-jétõl augusztus
31.-ig lehetséges. Amennyiben azonban a Közösségen
belüli összes újonnan felvásárolt
készlet meghaladja a 106 000 tonnát, akkor
az automatikus intervenciót felfüggesztik,
s helyébe a pályázati rendszer
lép, ami a Bizottság számára
több lehetõséget biztosít
a tejporért fizetett ár feletti ellenõrzésre.
Az intervenciós felfüggesztésével
egy idõben lehetõség nyílik
a magántárolási támogatás
igénybevételére is. Újabb
szigorító intézkedésként
1995-ben egy minimális fehérjetartalom
szintet állapítottak meg az intervencióban
részesülõ sovány tejporra.
Ennek megfelelõen 1996. március óta
a zsírmentes szárazanyag százalékában
mért 35,6%-os fehérjetartalmú tejporra
fizetik a teljes intervenciós árat, mely
összeg fokozatosan csökken a fehérjetartalom
arányában, végül a 31,4% alatti
fehérjetartalom esetén intervenció
már nem lehetséges.
Magántárolási támogatás
Vaj
Magántárolási támogatást
kaphatnak a piaci szereplõk annak érdekében,
hogy a téli idõszakban is megfelelõ
mennyiségû vaj álljon rendelkezésre
az év többi részéhez hasonló
áron. A vaj március 15. és augusztus
15. között raktározható be,
és ugyanazon év augusztus 16.-tól
február utolsó napjáig kerülhet
piacra egy minimum 90, de maximum 210 napos tárolást
követõen. Harmadik országokba exportált
vaj már akár 60 nap elteltével
is kitárolható.
Sovány tejpor
Elméletileg adható magántárolási
támogatás a kiváló minõségû
tejporra is, amennyiben az intervenciót mûködésének
6 hónapja alatt felfüggesztenék.
A gyakorlatban azonban erre eddig még nem kerül
sor.
Sajtok
Az EU déli országaiban, elsõsorban
Olaszországban és Görögországban,
sovány tejpor helyett hagyományosan különféle
tartós sajtokat készítenek a tejfeleslegek
levezetésére. E helyi adottságok
figyelembevételével magántárolási
támogatás adható a Parmigiano Reggiano,
Grana Padano és Provolene sajtokra is. Bizonyos
években, amikor a piaci egyensúly súlyos
zavarának csökkentése vagy felszámolása
érdekében szezonális tárolás
szükséges, néhány tartós
(Ementáli és Gruyére) vagy juhtejbõl
készült (Pecorino, Kefalotyri és
Kasseri)sajtra is kiterjeszthetõ a támogatás.
A tárolás maximális ideje, és
a raktározható termékek kora sajtonként
eltérõ. Nem kizárt, hogy néhány
magyar sajtféleség is bekerülhet
a rendszerbe.
Az intervenciós készletek
piacra juttatása, a tejtermékek értékesítésének
támogatása
Számos intézkedés segíti
az intervenciós felvásárlás
alapján keletkezett közkészletek
és a feldolgozóknál levõ
termékek értékesítését.
Az ilyen jellegû támogatások célja
egyrészt a termelés szezonalitásából
adódó hiányok megszüntetése
a piacon, másrészt a tejtermékek
versenyképességének növelése
a konkurens termékekkel (pl. növényi
eredetû zsiradékok) szemben.
Fontos szempont, hogy az intervenciós készletek
piacra juttatása csak akkor kerülhet sor,
ha a piaci helyzet azt megengedi és ez nem zavarja
a normális kereskedelmet. A készletek
rögzített áron vagy pályázati
eljárással kerülhetnek piacra.
Számos intézkedés tartozik ebbe
a körbe, melyek közül csak néhány
fontosabbat emelünk ki.
A vajfogyasztás támogatása
Különféle intézkedések
tehetõk a piaci vajfeleslegek vagy az intervenciós
készletek értékesítésének
megkönnyítésére. A Közösség
állandó, strukturális jellegû
vajszír-feleslegei miatt számos vaj értékesítési
program vált a piacszabályozás
állandósult részévé.
A piaci stabilitás érdekében az
intervenciós készletek felhasználása
egy meghatározott, általában legalább
6 hónapos korú vajra korlátozódik.
Vaj értékesítési programok
például:
a.) vaj kedvezményes árú
értékesítése a sütõ-,
édes- és jégkrém ipar számára,
amely révén a vaj versenyképesebbé
válik az általában olcsóbb
növényi zsiradékokkal szemben;
b.) külföldi élelmiszersegélyek,
illetve ingyenes juttatás a Közösségben
leginkább rászorulók részére;
c.) vaj kedvezményes árú értékesítése
non-profit intézmények (pl. jótékonysági
szervezetek, kórházak, egyetemek) számára;
d.) támogatás a sütési célú
koncentrált vaj elõállításához
felhasznált vajra, amelyet a kiskereskedelemben
értékesítenek a fogyasztók
felé.
A fölözött tej takarmányként
való felhasználásának támogatása
(folyadék tej vagy tejpor formájában)
Ezek a támogatások elsõsorban
a tej állati takarmányozásában
való felhasználásának ösztönzését
szolgálják azáltal, hogy csökkentik
a kérdéses takarmány alapanyagának
árát, s ezáltal növelik versenyképességét
például a növényi fehérjékkel
szemben. A támogatás adható például:
a.) az összetett takarmányok elõállításához
felhasznált fölözött tejre és
a borjak etetésére szánt sovány
tejporra (ez a legfontosabb program, ami lehetõvé
teszi a tejpor feleslegek legnagyobb részének
leépítését);
b.) a feldolgozók által a termelõk
felé értékesített folyékony
állapotú fölözött tejre;
c.) folyékony állapotú fölözött
tej közvetlen felhasználására
a tejet megtermelõ gazdaságban feltéve,
hogy a terméket savas eljárással
denaturálták vagy a takarmányba
bedolgozták.
A két utóbbi támogatási
forma célja már eleve azt megakadályozni,
hogy a fölözött tejbõl sovány
tejpor készüljön, amit utána
esetleg intervenció keretében kellene
felvásárolni.
Tej és tejtermék fogyasztás
támogatása az iskolában
Magyarországi viszonylatban is aktuális
napjainkban ez a támogatási forma, amely
mind célcsoportját, mind célját
tekintve eltér a szokványos piacszabályozási
eszközöktõl. A tej és tejtermék
fogyasztás ösztönzése, illetve
a diákok táplálkozásának
javítása érdekében vezették
be 1977-ben az iskolatej támogatását.
Jelenleg a támogatás mértéke
teljes tejnél a tej irányárának
95%-a. az egy tanulóra esõ támogatott
mennyiség nem haladhatja meg a napi 0,25 liter
tejet.
Külkereskedelem szabályozása
A külkereskedelmi szabályozás
kérdései szintén csak közvetetten
érintik a termelõket, azonban szerepük
rendkívül jelentõs, hiszen meghatározzák
az EU piacáról ki-, illetve oda bekerülõ
áruk mennyiségét és árát.
Fõ elemei:
Import
A GATT (WTO) Megállapodás
1995. július 1.-i hatályba lépése
óta elõre meghatározott értékû
vámok terhelik az EU-ba bevitt termékeket.
A vámok mértékét a Megállapodás
alapján fokozatosan csökkenteni. A Megállapodás
értelmében az EU belsõ fogyasztásának
3 illetve 5%-a erejéig ún. minimális
piacra jutási lehetõséget kell
biztosítani az EU-n kívüli országok
termékei számára. A GATT Megállapodás
mellett kétoldalú kereskedelmi megállapodások
is lehetõséget biztosítanak arra,
hogy meghatározott kontingens mértékéig
kedvezményes vámmal lehessen különféle
termékeket bevinni az EU-ba. Így például
Magyarország sovány tejport és
egyes sajtféleségeket exportálhat
kedvezményesen.
Az import mennyiségének és az árak
alakulásának nyomon követése
és nyilvántartása érdekében
az EU-ba kizárólag importengedély
beszerzését követõen lehet
tejterméket bevinni.
Export
Exporttámogatásban (ún.
export visszatérítésben) részesül
szinte valamennyi tejtermék. Az EU e támogatás
fizetésével fedezi a tejtermékek
belsõ és világpiaci árai
között fennálló különbséget.
A támogatás mértéke minden
tagállamban megegyezik, azonban egyes termékek
esetében célországonként
eltérhet. A támogatás összegét
legalább négyhetente felülvizsgálják
az aktuális piaci helyzetnek megfelelõen.
A GATT megállapodás értelmében
az EU köteles a támogatott export mennyiségét
21%-kal, a támogatásra folyósított
kiadások értékét 36%-kal
csökkenteni egy 6 éves idõszak alatt.
Valamennyi exporttámogatásban részesülõ
tejtermék exportja engedélyhez kötött,
s a Bizottság a GATT által megállapodott
fõ kvóták –a sajt, vaj, sovány
tejpor és egyéb tejtermékek exporttámogatásának
– betartása érdekében jogosult
az export korlátozására. A korlátozás
eszköze az exportengedélyek kiadásának
felfüggesztése, amit az utóbbi években
a túl sok igénybejelentés miatt
leggyakrabban a sajtoknál alkalmaztak.
Az export és import engedélyeket meghatározott
mennyiségre és teljesítési
határidõre adják ki pályázat
útján, letét ellenében.
Az engedélyeken szerepel a termékek pontos
meghatározása, valamint az export engedélyek
esetében a támogatások mértékének
különbségei miatt feltüntetik
a célországot is.
Tejminõség
A piacszabályozás mellett az
EU jelentõs hangsúlyt fektet a tej és
tejtermékek minõségére is.
A vonatkozó elõírások többsége
ugyan az állategészségügy
témakörébe tartozik, azonban fontos,
hogy itt említést tegyünk róluk.
A tejtermelés és –feldolgozás
higiéniai elõírásairól,
az egészségügyi szabályokról
egyetlen átfogó jogszabály rendelkezik.
Az ebben meghatározott egészségügyi
és higiéniai követelményeket
be kell tartani a terelõ gazdaságban,
a tejfeldolgozóban, illetve a szállítás
és csomagolás során. A szabályozás
kiterjed többek között a hõkezelt
tej mikrobiológiai elõírásaira,
a tej és tej alapanyagú termékek
elemzésére és ellenõrzésére,
valamint a létesítmények vizsgálatára
és nyilvántartására. A külföldrõl
importált termékekre is hasonló
egészségügyi garanciát kell
nyújtani.
A tejtermelés mai helyzetét figyelembe
véve rendkívül fontos tudatában
lenni annak, hogy az EU 1998. január 1. óta
érvényes tejhigiénia követelményei
szerint az emberi fogyasztásra szánt nyers
tehéntej csíraszáma 30 fokon nem
haladhatja meg a ml-enkénti 100.000-et, illetve
szomatikus sejtszáma a 400.000-et. Magyarországon
ezeknek az elõírásoknak csak az
extra minõségû tej felel meg.
A tejpiaci rendtartás jövõje
A jelenlegi kvótarendszer 2008. március
31-ig van érvényben. Az új rendszerre
és ezzel párhuzamos a tejpiaci rendtartás
egyéb területeinek változtatásaira
vonatkozó javaslatait az Európai Bizottság
az Agenda 2000 címû programcsomagjában
tette közzé, amelyet az EU vezetõinek
1999. március végi berlini találkozóján
fogadtak el végleg. Ezek szerint a tejágazati
reform a többi ágazattól eltérõen
az eredetileg tervezett 2000-es gazdasági év
kezdete helyett csak 2005-2006-os gazdasági évtõl
lesz bevezetve. A reform fõbb elemei:
? Intézményes árak csökkentése:
3 lépcsõben összesen 15%-kal csökkentik
az intervenciós árakat. Az árcsökkentés
indoka az, hogy versenyképesebbekké kívánják
tenni az EU termékeit a világpiacon.
? Kvótarendszer: a jelenlegi rendszer 2007-2008-ig
hatályos marad, azzal a kiegészítéssel,
hogy a világpiaci kereslet növekedésének
kihasználása érdekében az
EU összesített tejkvótáját
2005-tõl kezdve összesen 1,5%-kal növelik,
illetve egyes országok ezen felül további
kvótabõvítésben részesülnek.
? Jövedelempótló kompenzáció
a tejpiaci szabályozás új elemeként
jelenik meg: az árcsökkentéshez igazodva
szintén 3 lépcsõben növelt,
2007/8-ra végül 17,24 euro/t (4650 FT/t)
összegû új típusú támogatás
a tejtermelõk részére, melyet tejkvótájuk
alapján fizetnek. Emellett az egyes tagállamok
a tejtermelõk további támogatására
nemzeti keretösszegeket kapnak. a tagállamok
saját költségvetési keretükbõl
kiegészíthetik a fenti támogatást
további termelõi támogatások
nyújtásával. Ennek meghatározása
történhet terület alapú támogatásként
vagy a tejkvóta után járó
támogatás kiegészítéseként.
Amennyiben a tejkvóta után járó
támogatás kiegészítésének
formáját választja az adott tagország,
akkor a két támogatási formának
az együttes mértéke nem haladhatja
meg 2005-ben a 13,9 euro/tejkvóta tonna (3475
Ft/tejkvóta tonna), 2006-ban a 27,8 euro/tejkvóta
tonna (6950 FT/tejkvóta tonna), 2007-ben a 41,7
euro/tejkvóta tonna (10.425 FT/tejkvóta
tonna) mértéket. Ha az adott tagország
ezt a kiegészítõ támogatást
terület alapon kívánja meghatározni,
akkor a támogatást a használatban
lévõ állandó legelõterület
nagysága szerint lehet megállapítani.
Ebben az esetben maximum 350 euro/ tonna támogatás
fizethetõ ki. (Ez kb. 87.500 Ft-nak felel meg
legelõterület-hektáronként).
A kiegészítõ támogatásokra
vonatkozóan az EU az alábbiak szerint
határozta meg az egyes tagországok által
felhasználható keretösszegeket. (millió
Euro)
2005 2006 2007 és az azt követõ
évek
Belgium 8,6 17,1 25,7
Dánia 11,5 23,0 34,5
Németország 72,0 144,0 216,0
Görögország 1,6 3,3 4,9
Spanyolország 14,4 28,7 43,1
Franciaország 62,6 125,3 187,9
Írország
Olaszország 13,6
25,7 27,1
51,3 40,7
77,0
Luxemburg 0,7 1,4 2,1
Hollandia 28,6 57,2 85,8
Ausztria 7,1 14,2 21,3
Portugália 4,8 9,7 14,5
Finnország 6,2 12,4 18,6
Svédország 8,5 17,1 25,6
Nagy Britannia 37,7 75,4 113,1
Magyarországon ismert és már
alkalmazott az EU tejpiaci szabályozásának
számos eleme, mint pl. a piaci árfigyelés
és árjelentés, a kvótarendszer,
az egyedi állam-nyilvántartási
rendszer, a közvetlen termelõi támogatások
kifizetésének rendszere és az intézményes
árak rendszere. Azonban az intervenciós
felvásárlás és magántárolás
támogatásának alkalmazására
még nem került sor. Ugyancsak nem ismert
támogatási forma az élelmiszeripari
és takarmányipari támogatások.
Ezek sikeres átvételéhez a csatlakozásig
számos intézményfejlesztési
és jogharmonizációs intézkedést
meg kell tenni. Az EU a piacszabályozás
elõnyeiben csak azt a tagországot részesíti,
ahol garantáltan adottak az uniós péntek
szabályszerû felhasználásának
feltételei.
Fontos jellemzõje lesz a piacszabályozás
átvételének, hogy a termelõknek
és a feldolgozóknak és teljes körû
és a mainál részletesebb nyilvántartásokat
kell majd vezetni, és meg kell felelni a többszöri
ellenõrzések által támasztott
követelményeknek.
A tejágazat csatlakozásának sikere
azonban mégsem elsõsorban a piaci szabályozás
átvételén múlik. Sokkal
érzékenyebb kérdés a nyerstej-átvétel
higiéniai szabályozásának
változása. Az EU szabályozása
ugyanis csak az extra minõségi kategóriába
tartozó nyerstejet engedi felvásárolni
és az emberi fogyasztás számára
feldolgozni. Jelenleg Magyarországon az összes
felvásárolt tej 85%-a felel meg ennek
az elvárásnak.
|
