TEJPIACI SZABÁLYOZÁS AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON
(rövidített változat)

Az Európai Unió meghatározó szerepet játszik a világ gazdasági életében, a nemzetközi kereskedelemben, és a politikában egyaránt.

Az európai integráció kezdetét az Európai Szén és Acélközösség (ESZAK) létrehozása jelentette 1952-ben. Ehhez kapcsolódott 1958-ban az Európai Gazdasági Közösség (EGK, közismert nevén a Közös Piac) és az Európai Atomenergia Közösség (Euratom).

Mivel három közösség jött létre a jogi szövegekben Európai Közösségeket említenek, de a hétköznapi nyelvben inkább az Európai Közösség (EK) terjedt el.

1993-óta, a maastrichti szerződés életbe lépésével a közösséget Európai Uniónak (EU) hívják. Az EU szerződés három fontos pillére:

• a gazdasági együttműködés,
• a külpolitikai és biztonságpolitikai együttműködés szándéka,
• bel- és igazságügyi együttműködés.

A tagállamok száma 1958-óta folyamatosan nő. A hat alapító országhoz (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország) 1973-ban csatlakozott Dánia, Írország és az Egyesült Királyság, 1981-ben Görögország, 1986-ban Portugália és Spanyolország valamint 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország.

Az európai Unió vonzerejét bizonyítja, hogy egy sor kelet-, közép-és dél-európai ország - köztük hazánk is - csatlakozni kíván hozzá.

Magyarország a térségben elsőként rendezte, vagyis normalizálta viszonyát az Európai Közösséggel. Ez azt jelentette, hogy a kölcsönös viszonyt a nemzetközi kapcsolatok normáinak megfelelő alapokra helyezték. A nyitást az 1988. évi kereskedelmi együttműködési megállapodás jelentette, majd az 1991. decemberében aláírt Európai Megállapodás, a társulási szerződés követte, mely a tagállamokban elhúzódó ratifikáció miatt 1994. február elsején lépett éltbe. A társulás már magában hordozta a későbbi tagság ígéretét. A tagfelvételi tárgyalások, - melynek stratégiája az volt, hogy a könnyű témák felől haladni a nehezek felé - 1998-ban elkezdődtek. A tárgyalássorozat végül elvezetett a koppenhágai csúcstalálkozóig.

A 2002. decemberi koppenhágai csúcstalálkozón az EU 15 tagállama megállapodott mind a 10 tagjelölt országgal - közöttük hazánkkal is - a csatlakozás feltételeiről. Az új csatlakozó tagok 2004. május elsejétől már tagként élvezhetik az európaiság, az egységes belső piac, valamint a közösségi politikák előnyeit, ugyanakkor új kötelezettségek is keletkeznek és új kihívásokkal is szembe kell nézniük.

A csatlakozásra való felkészülés időszakában a Tej Terméktanács ennek az ismertető anyagnak a kibocsátásával kívánja elősegíteni, hogy tagjai a szűkebb szakterületüket érintő kérdésekről, az Európai Unió tejpiaci szabályozásáról - összehasonlítva azt a mai magyar gyakorlattal - a csatlakozásig végrehajtandó feladatokról áttekintést és megfelelő információt kapjanak. Az ismeretszerzés elősegítheti, hogy tagjaink felkészüljenek az új körülményekhez való alkalmazkodásra, s a csatlakozással megnyíló lehetőségek jobb kihasználására.

Az Európai Unió egyik legösszetettebb, gazdasági, politikai szempontból legjelentősebb szabályozási területe a mezőgazdaság, annak ellenére, hogy az aktív keresőknek csak 4,7%-át foglalkoztatja. Az Unió teljes gazdasági teljesítményében is egyre kisebb helyet foglal el, mert a GDP-nek mindössze 1,5%-át teszi ki. Ettől az átlagtól az egyes tagországok arányszámai jelentősen eltérnek.

A Közös Agrárpolitika (KAP) az EU gazdaságának egyik legbonyolultabb területe. A Római Szerződés 39. cikkelye szerint el kell érni a mezőgazdasági termelés és termelékenység növelését műszaki fejlesztéssel, a munkaerő optimális hasznosításával. E szerződés szerint céljai:

• a mezőgazdasági termelésből élők számára méltányos jövedelem elérése,
• a mezőgazdasági termékpiac stabilizálása,
• az élelmiszerellátás biztonságának garantálása,
• valamint annak biztosítása, hogy a fogyasztók reális áron jussanak élelmiszerhez.

A KAP legfontosabb területe a mezőgazdasági piacok közösségi szabályozása. A Római Szerződés célkitűzései a közös piaci szervezetekben, a különböző termékpiaci rendtartásokban valósulnak meg. Ezek a rendtartások olyan mechanizmusok és szabályok együttesei, melyek meghatározott termékek, vagy termékcsoportok piacát szabályozzák.

A közös agrárpolitika és a rendtartások 3 alapelv megvalósítására irányulnak:

• a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek egységes piaca elve (az Unión belüli termékek korlátozás nélküli megjelenése a tagországok piacán, az unión belül nincs vámteher, közös árak és versenyszabályok, egységes hatósági előírások vannak),
• a közösségi preferencia elve (a tagországok agrártermékeinek előnye az importtal szemben),
• a pénzügyi szolidaritás elve (egységes szabályok szerinti hozzájárulás és juttatás, a létrehozott közös alap működtetése).

A célkitűzések elérésének eszközeivel, a közös piaci szervezetekkel befolyásolják a termelést, a piaci viszonyokat, a termelői jövedelmeket. Ilyen eszközök a tej termékpálya szabályozásában:

• a közvetlen termeléskorlátozó intézkedés alkalmazása, a tejkvóta-rendszer,
• az intézményes árak,
• a külkereskedelem szabályozása, exporttámogatás, importszabályozás,
• a tejpiaci intervenció,
• a közösségi tejpiacot élénkítő támogatások,
• valamint a közvetlen támogatások.

A KAP szabályozók között a 70-es években jelentek meg a horizontális hatású intézkedések, melyek közül a tejgazdaságot is érintők a következők:

• állategészségügy, tejhigiénia és élelmiszerbiztonság,
• agrár-környezetvédelem, állatvédelem,
• vidékfejlesztés.

Az 1960-as évek elején alakították ki a KAP első közös piaci szervezeteit a fő mezőgazdasági termékekre. Azóta többször reformálták, de a legjelentősebb átalakítása 1992-ben történt. A cél az ár és jövedelempolitika szétválasztása volt. Csökkentették az intézményes árakat, s az emiatt keletkezett termelői veszteségeket közvetlen kifizetésekkel kompenzálták. Ez a reform a kitűzött célt csak részben érte el, mert a várt termeléscsökkenés, a jövedelem bővülése, s a kitűzött versenyképesség növekedése nem következett be.

2000-től vezették be az Agenda 2000 reformot, melynek célja az 1992-es reform továbbfejlesztése, a nemzetközi versenyképesség fokozása, a családi mezőgazdasági modell fenntartása, a WTO követelményekhez való alkalmazkodás, a kibővítésre való felkészülés és az agrárkiadások növekedésének megállítása. Kiemelt szerepet kapott a vidékfejlesztés és a környezetvédelem. A tejszektor reformját 2003. utánra halasztották.

A KAP szabályai az Unió tagországaiban előállított és oda behozott valamennyi feldolgozatlan, vagy csak elsődlegesen feldolgozott mezőgazdasági termékre kiterjednek. A feldolgozott termékeknek mezőgazdasági alapanyaghányadukra vonatkozik a szabályozás.

Az EU tejpiaci szabályozásának tejtermelőket közvetlenül érintő legfontosabb eleme a kvótarendszer, mert ez határozza meg a szankció nélkül értékesíthető tejmennyiséget. A tejkvóta ugyanakkor kihat a feldolgozókra, mert ez meghatározza nyersanyagbázisukat, feldolgozásuk volumenét.

A tejtermelési, értékesítési kvótákat 1984-ben vezette be az EK Tanácsa, mert a 80-as évek elején felhalmozódó és növekvő vaj- és tejporkészletek, a piaci feleslegek egyre nagyobb finanszírozási problémát okoztak. Az addig korlátlan mennyiségre vonatkozó árgaranciát és az intervenciót a meghatározott mennyiségű kvótára korlátozták. A rendszert a bevezetés óta a körülmények változásainak hatására folyamatosan módosították.

A kvótarendszer érvényességét az Agenda 2000 reform keretében meghosszabbították 2008. március 31-ig. Meghatározták a tagországok nemzeti kvótáját.

Az EU tagországaiban a kvótaév április 1-jétől a következő év március 31-éig tart.

A kvótarendszer megkülönböztet a megtermelt tej értékesítési iránya szerint:

• feldolgozói kvótát, mely a tej ipari feldolgozásra értékesített mennyiségére, az un. szállításokra vonatkozik, valamint
• közvetlen értékesítési kvótát, amely a tejtermelő közvetlenül a fogyasztónak eladott tej-, vagy tejre átszámított tejtermékeinek mennyiségre vonatkozik.

A kvóta döntő hányada a feldolgozói kvóta.

A kvótarendszer bevezetésekor a tagországok nemzeti kvótáját az 1981-es statisztikában kimutatott - tényleges tejtermelésük alapján - 1%-os növeléssel határozták meg.

A nemzeti tejkvóta mennyiségét az adott tagországban meghatározott - de EK-s irányelvek figyelembe vételével - elosztották, tejtermelőkre, tejüzemekre. Az EK jogszabályok alapján további külön kvótát oszthattak ki:

• a tejtermelés bővítését tervezők,
• a fiatal pályakezdők, valamint
• a referencia évben kedvezőtlen események miatt kisebb tejtermelést elért gazdák között.

Az országos és egyéni kvótákat az évek során többször módosították, de csökkentéskor a termelőket anyagilag kárpótolták a termeléskiesés miatt.

Az éves tejkvóta mennyiségét kilogrammban állapítják meg.

A kvótamennyiség 3,8% zsírtartalmú, illetve egy bázis alapú referencia-zsírtartalmú tejre vonatkozik. Az egyéni kvótamennyiség meghatározása mellett megállapítják a referencia-zsírtartalmat is.

A nemzeti összkvóta mennyiségéből a tagállamok nemzeti tartalékot képezhetnek, ami általában nem lehet több annak 2-3%-ánál. Ebből fedezik a kezdő termelők és működő gazdaságok kvótaszükségletét. A tartalék folyamatosan is képződik, mert a kvóta transzferek 15%-a, a ki nem használt és elvett kvóták, valamint a termeléssel felhagyók kvótája is ide kerül.

Az adott kvótaév teljesítéséről minden felvásárló jelentést készít a kvótát nyilvántartó hivatalnak május 15-ig, ahol megtörténik a teljesítés értékelése, túllépés esetén az illetékkiszabás.

Közvetlen értékesítés esetén a termelőknek kell a hivatal részére a kvóta kihasználására vonatkozó nyilatkozatot megadni szintén május 15-ig. A tejtermelő által előállított és forgalmazott különböző tejtermékeket - meghatározott normatívákkal - nyerstejre számítják át és így veszik figyelembe a kvóta teljesítésénél (a vaj és tejszín kivételével az átszámítási kulcsokat a tagországokban határozzák meg a beltartalmi értékek figyelembe vételével).

A jelentés-, illetve a nyilatkozattételi határidő elmulasztása komoly pénzbüntetéssel jár, ami felvásárlók esetében 100-tól 100 000 euróig, termelők közvetlen értékesítésre vonatkozó nyilatkozattételének mulasztása esetén 100-tól 1000 euróig terjedhet.

Ha értékesítéskor a tej mennyiségét literben mérik, akkor ezt a mennyiséget 0,971-gyel osztva kapják meg a kvótateljesítést kilogrammban.

A termelő kvótateljesítésekor az értékesített tej zsírtartalma alapján korrekciót végeznek. A 3,8%-nál, illetve a referencia-zsírtartalomnál nagyobb zsírtartalmú tej átadásakor növekszik, ennél kisebb zsírtartalom esetén csökken a kvótateljesítés a ténylegesen mért mennyiséghez képest (Az átadott tej minden kilogrammjában 0,1 gramm tejzsírzsír többlet 0,18%-kal növeli, az alacsonyabb zsírtartalom ugyanennyivel csökkenti a kvótateljesítést).

Szökőévben a kvótateljesítést korrigálni kell. A februári és márciusi átadott tejmennyiség 60-ad részével az éves teljesítésbe számító szállítás ilyenkor csökken, így az egy naptári nap többlet miatt nem lesz illetékköteles túlteljesítés.

A tejtermelő saját felhasználású teje nem forgalmazott árutej, az nem számít be a kvótateljesítésbe.

A tagországok csak a nemzeti kvóta túllépése esetén, s annak megfelelő mértékű illetéket kötelesek fizetni az EU központi költségvetésébe. Az illeték mértéke a mindenkori irányár 115%-a. A túlteljesítő termelőknek nem feltétlenül kell megfizetni a saját túlteljesítésük utáni teljes illetéket, csupán a nemzeti kvóta túllépéséből rájuk eső részt. A kihasználatlanul maradt kvótát ugyanis felosztják a túlteljesítők között, így valójában csak az országos túlteljesítésért továbbra is felelősöket terheli, a módosítások után már kisebb illetékfizetés.

Az illeték befizetésének rendjét a tagállamok részletesen szabályozzák. Az állami felügyeleti szervek általában csak a felvásárlókkal vannak közvetlen kapcsolatban, ezért ezek feladatául határozzák meg az illeték behajtását a beszállító termelőktől.

A kvóta alulteljesítése a tagországok szabályozása szerint van elbírálva. Általában - így például Franciaországban is -, a kvóta 70% alatti teljesítése esetén van kvótamegvonás.

A kvótához a termelők eredetileg ingyen jutottak. A rendelkezésre álló kvóta azonban nem volt elegendő egyes tejgazdaságok fejlesztési igényének. A fejlesztést tervezők kvótaszerzési szándéka alakította ki a kvótapiacot, ahol tejkvótát adni-venni és bérelni lehet.

Az EU-s szabályok a tejkvótát birtokterülethez kötik, így a földterület tulajdonváltozását egy ahhoz tartozó, megfelelő mértékű kvótatranszfer követi. A kvóta terület nélküli átadása kellően indokolt strukturális célok esetén lehetséges. A kvóták mozgásának szabályai és adminisztrációja tagországonként igen eltérő.

Magyarországon a tejkvóta-rendszer bevezetése 1996-ban FM rendelet alapján történt. Ekkor a termelők a tejkvótát díjmentesen kapták. A bevezető jogszabály helyébe lépett 5/1997 (I.30.) FM sz. rendelet valamelyest már közelített az EU szabályozásához. Új rendelkezés kiadása most van folyamatban. A szabályozás kvótával kapcsolatos legfontosabb elemei:

• a kvóta az ipari feldolgozásra és közvetlen fogyasztói eladásra kerülő tej mennyiségére vonatkozik,
• ipari feldolgozásra és közvetlen fogyasztásra csak a Tej Terméktanács által visszaigazolt kvóta kerülhet,
• az éves országos kvóta megállapítása az FVM miniszter hatáskörébe tartozik,
• az éves kvótát negyedévekre kell osztani, s az elosztás a termelők és feldolgozók egyetértésével történik,
• a termelő a kvótánál 5%-kal többet, vagy kevesebbet is jogosult teljesíteni. Az 5%-nál nagyobb túlteljesítés esetén a Tej Terméktanács alapszabályában lefektetett jogkövetkezmények alkalmazhatók, (jelenleg literenként 30 forintot kell a közös alapba, befizetni, melyet a tejtöbbletek exportveszteségének térítésére kell fordítani),
• a kvóta tulajdonlásának előfeltétele a termelő terméktanácsi tagsága,
• a termelő akkor mentesül a kvótateljesítés kötelezettsége alól, ha az elháríthatatlan külső ok miatt következett be, egyébként az 5%-ot meghaladó teljesítés-lemaradás (alulteljesítés) az ennek megfelelő mértékű kvótamegvonással jár,
• a kvótakezelés feladatinak ellátására, a teljesítés ellenőrzésére a Tej Terméktanács kapott felhatalmazást,
• a jogszabály intézkedik az egyesülő-szétváló gazdaságok kvótájáról, valamint a kvótateljesítés és a kvótatranszfer jelentési kötelezettségéről.

A tejkvótával kapcsolatos további részletesebb szabályozásról a Tej Terméktanács mindenkor hatályos Kvóta szabályzata intézkedik. E szabályzatot a Terméktanács az FVM Agrárrendtartási Hivatala jóváhagyásával adja ki. A szabályzat fontosabb elemei:

• a Terméktanács az FVM miniszterének évenként meghirdetett kvótáját ipari feldolgozásra és közvetlen fogyasztói értékesítésre bontja és azt a termelőknek visszaigazolja,
• az ipari feldolgozásra visszaigazolt, valamint a tejtermelők és feldolgozók közötti értékesítési szerződésben lekötött országos tejmennyiség nem lehet több, mint a Terméktanács küldöttgyűlése által meghatározott, ipari feldolgozásra értékesíthető tejmennyiség,
• a kvótajogosultságot a jogszabályban rögzítetten túl még rendelkezésre álló tejelő tehénállományhoz is köti,
• nem kaphat tejkvótát az a termelő, aki a jogszabály, vagy a szabályzat szerinti kvótakorlátozás hatálya alatt áll,
• a szabályzat intézkedik a szabad kvóta elosztásának rendjéről, a kvótatulajdonos és feldolgozó, valamint a tejgyűjtők jogairól, kötelezettségeiről, a kvótával kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségekről, annak módjáról, valamint a kvótatranszferről,
• a Terméktanács küldöttközgyűlésének hatáskörébe tartozik a kvótával kapcsolatos javaslattétel az éves tejkvóta mennyiségére és a kvótatúllépés miatti szankció mértékének meghatározása.

A kvótához való jogosultságban eltérések vannak a hazai és az EU-s szabályozás között. A csatlakozás időpontjára ebben összhangot kell teremteni (földbirtok tulajdonlás, terméktanácsi tagság stb.). A hazai földtulajdoni viszonyok miatt a kvóta nem köthető termő földterülethez.

Az EU mindkét kvótatípusra - ipari feldolgozásra és közvetlen értékesítésre - meghirdeti a kvóta mennyiségét. Nálunk a kvóta megbontását a Tej Terméktanács végzi el.

A magyar kistermelőknek csak kis hányada rendelkezik közvetlen értékesítési típusú tejkvótával. A csatlakozásig ezt pótolni kell.

Tejkvótánk literben van megállapítva és a teljesítés mérése is térfogat szerint történik, míg az EU a kvótát kilogrammban állapítja meg. Csatlakozáskor a kilogrammban meghatározott kvóta 0,971-gyel szorozva a teljesíthető mennyiséget literben adja.

Jelenleg még nem tartozik tejkvótánkhoz tejzsírtartalom. A csatlakozást követően a kvóta meghatározott zsírtartalmú tejre vonatkozik, ezért az átadott tejzsír mennyisége alapján kell a ténylegesen értékesített mennyiséget korrigálni, s a kvótateljesítést értékelni. A kvótatulajdonosoknak az előző években átadott tej zsírtartalma alapján referencia-zsírtartalmat kell megállapítani.

Magyarországon a kiadott kvóta egy naptári évre, míg az EU-ban április 1-től a következő év március 31-ig tartó kvótaévre vonatkozik. A csatlakozást követően az EU-s kvótaévet kell alkalmaznunk.

A kvótatranszferre vonatkozó előírásokat - az EU-s alapelvek figyelembe vételével - a tagországnak kell megállapítani. A hazai szabályokat - ennek megfelelően - összhangba kell hozni az EU-s alapelvekkel.

A jogszabály szerint a magyar tejkvóta 5%-os túlteljesítése megengedett, s megvonással sújtja az 5%-nál nagyobb lemaradást. Az EU szabályozása a kvótán felüli teljesítést szankcionálja, míg a kisebb teljesítés a tagországok szabályozása szerint van elbírálva.

A kvóta túlteljesítésének szankcióját jelenleg a Tej Terméktanács állapítja meg. A csatlakozás után az EU-s szabály lép életbe, mely szerint a szankció, a befizetendő illeték az irányár 115%-a lesz.

A csatlakozásig létre kell hozni Magyarországon a kvótakezelés, a kvótateljesítés és nyilvántartás, az illeték-kiszabás- és behajtás intézményrendszerét, s ki kell alakítani az adatszolgáltatás és ellenőrzés új rendjét.

A kvótával kapcsolatos jogszabályok és terméktanácsi szabályozások, előírások betartásának ellenőrzése jelenleg még megoldatlan. Az érvényes FVM rendelet ellenére igen sok kvótával nem rendelkező termelő teje, vagy kvótán felüli tej kerül főként közvetlen értékesítésre, de ipari feldolgozásra is.

Az EU csatlakozásig el kell érni, hogy közvetlen termelői értékesítésre és ipari feldolgozásra csak kvótával rendelkező termelők állategészségügyi és tejhigiéniai szempontból ellenőrzött gazdaságából származó teje kerüljön.

A csatlakozási tárgyaláson 2002. decemberében megállapodás született Magyarország éves tejkvótájáról. E szerint:

A 2004./2005. tejkvóta-évre a kiadható kvóta és a szankció nélkül értékesíthető tejmennyiség az alábbi lehet:

Ha a 2004./2005. kvótaévben a tej zsírtartalma nem növekszik, s ha az a 2001. évi szinten lesz, akkor a kvótaszabályok szerint az értékesíthető tej mennyisége 5,3%-kal növekedhet. A zsírkorrekció miatti növelési lehetőség mintegy 90 millió liter tejet jelent.

3. 2. Intézményes árak

A közös agrárpolitika egyik fő célkitűzése az, hogy a közösségen belül a mezőgazdaságból élő népesség jövedelem- és életszínvonala növekedjen. A gazdálkodás eredményességét meghatározó árbevétel és jövedelem főként a termelői ár mértékétől függ. Ennek befolyásolása érdekében a Miniszterek Tanácsa rendszeresen három intézményes árat határoz meg:

• a tej irányárát,
• a vaj intervenciós árát,
• a sovány tejpor intervenciós árát.

Az árakat a jogszabályok előkészítésére, alkotására előírt bonyolult procedúra lefolytatása, széles körű érdekegyeztetés után állapítják meg, s hirdetik ki.

A tej irányára, a vaj és tejpor meghirdetett intervenciós ára az említett időszakokban a következő:

Az uniós szabályozásban a tejév július 1.-én kezdődik és a következő év június 30.-ig tart, s ezért van az árváltozás időpontja a tejév fordulónapjára ütemezve.

A 2002. évben a meghatározott feltételek szerint extrának minősített tej irányára 72 Ft/liter + áfa, amely nem tartalmazza a minőségjavítási támogatást. Ez az ár van érvényben 2003. évre is.

Ha a tej zsírtartalma a 3,6%-tól, illetőleg fehérjetartalma a 3,25%-tól eltér, az árat a Tej Terméktanács közgyűlése által meghatározott és az Agrárrendtartási Hírlevélben meghirdetett zsír-, illetve fehérjeárral többlet esetén korrigálni kell, hiány esetén pedig korrigálni lehet.(Ez az ár jelenleg 350Ft/zsírkilogramm, 700 Ft/ fehérje kilogramm.)

Eddig az FVM miniszter garantált árat és intervenciós árat is meghirdetett a tejre. Ettől az évtől az irányár mellett - az EU-hoz hasonlóan - vajra és sovány tejporra hirdetnek meg intervenciós árat.

A tej felvásárlási árában a 3,6% zsírtartalomtól való eltérést tejzsír kg-onként 350 Ft-tal, a 3,25% fehérjetartalomtól való eltérést fehérje kg-onként 700 Ft-tal veszik figyelembe a Tej Terméktanács küldött közgyűlésének döntése alapján. Ez azt jelenti, hogy a meghirdetett irányárban a tejfolyadék 82,5%-ot, a tejzsír 17,5%ot képvisel. Ez lényegesen eltér az EU tagországok árkonstrukciójától, ahol a tejzsír értéke 40-45%-ot képvisel.

A feldolgozók által előállított különböző tejféleségek és tejtermékek értékesítési árait a gyártók maguk állapítják meg, és a szabadpiaci viszonyoknak megfelelően a vevőkkel kialkudott áron értékesítik. Az árképzésnél, az önköltség megállapításánál azonban igen eltérő hasznosanyag értékkel számolnak.

A feldolgozók nem egységesített önköltség-számítási módszere miatt a képzett önköltségek igen eltérőek, ami megmutatkozik az ajánlati árakban is, ami a piacon zavarokat okoz.

Hasonló helyzet alakult ki az exportra gyártott termékek önköltségénél is, mert abban is rendkívül nagy eltérések mutatkoznak. A Tej Terméktanács az export-termékek veszteség térítését ugyanis egy termékre, vagy termékcsoportra a hazai átlagos önköltség és az átlagos exportárbevétel különbözeteként adja. Nem elhanyagolható a különbség az önköltségben és az elért árakban sem.

A tej hasznosanyag tartalmának értékét közelíteni célszerű az EU-ban alkalmazotthoz illetve a majdan elérendőhöz. Jelenleg a tejzsír alulértékelt, míg a tejfolyadék túlzott áron szerepel a termékek önköltségében. Ez azt eredményezi, hogy a zsíros termékek értékük alatti áron kerülnek a kereskedelembe, ahol e termékekre az átlagosnál jóval nagyobb árrést tesznek, mert még így is versenyképesek az import áruval szemben. A nagy folyadék igényű tejtermékek viszont túlzott áron jelennek meg a piacon, s az árversenyben jelentős a hátrányuk az importhoz képest. A magas ajánlati ár visszafogja a fogyasztói vásárlást is (az un. tejimitátumok is azért érnek el nagy sikert az árversenyben, mert a felülértékelt tejfolyadékot, illetve annak nagyobb részét az olcsó, egyébként melléktermékként is alig hasznosítható savóval, vagy permeáttal helyettesítik).

E probléma az EU csatlakozás után még jobban kiélezi a piaci árversenyt, ezért sürgősen el kell kezdeni a közelítést az EU áraihoz (az EU-ban a vaj árának csökkentése és a tejpor árának növelése, vagyis a vaj és a sovány tejpor árközelítése már felvetődött). A mi termelői tej alapanyag árunk már alig marad el az EU szinttől, de a magas folyadékár miatt a folyadékigényes termékeink ára túlzott, ami visszafogja a fogyasztást, s exportra is nagy veszteséggel értékesíthetők.

Túl nagy lépés egyszerre nem tehető meg, mert a piac visszautasíthatja a megnövelt árú terméket, ahol pedig csökkenés lesz, azt kevésbé értékeli, s nem reagál érzékelhető többlet vásárlással, fogyasztással.

A termelői nyerstej feldolgozói értékesítése során nem alakul ki éles árvita, s a termelők között romboló hatású árverseny, mert a tejkvóta a mennyiséget, az irányár pedig az árat tartja mederben a piacon.

Az EU mezőgazdasági termelése világviszonylatban meghatározó jelentőségű. Exportjának 7,0%-a, importjának 7,7%-a mezőgazdasági termék. A világkereskedelemből való részesedése csökken. A mezőgazdaság külkereskedelmi mérlege összességében negatív.

A világ tejtermelésének 35%-át az EU tagországai adják. A tejtermékek külkereskedelmi mérlege pozitív.

A magas belső árak, valamint a nyomott világpiaci árak miatt a tej és tejtermékek az EU határain túl csak az előállítási költségnél és a belső áraknál alacsonyabb áron adhatók el.

A tejpiaci egyensúly megtartása, a tejpiaci zavarok megelőzése érdekében szükséges a tej és tejtermékek exportja, tekintettel arra, hogy az egyébként szigorúan szabályozott és ellenőrzött tejtermelés és a szintén szigorúan szabályozott tej és tejtermék import együttes mennyisége mintegy 10%-kal meghaladja az EU tagországok szükségletét. A terméktöbblet EU határon túlra történő kivitelét, a tej és tejtermékek exportját az EU költségvetése támogatja. Az EU ugyanis elkötelezettséget vállalt a Közös Agrárpolitikában, hogy a mezőgazdaságból élők jövedelmét megfelelő szinten tartja, s termelési kvóták kiadásával garanciát is adott a termelési biztonságra. Az EU belső piacain el nem adható termékmennyiség külső piacon való elhelyezését ezért a közösség költségvetéséből adott támogatással elősegítik.

A WTO-megállapodás értelmében az EU-nak a támogatott mezőgazdasági export mennyiségét átlagosan 21%-kal, az export visszatérítést 36%-kal kellett csökkenteni egy 6 éves időszak alatt.

Az EU tagországok a jelentős tejtermék export mellett jól szervezett, szigorúan ellenőrzött, vámmal védett importot is lebonyolítanak. A WTO-megállapodás alapján a mezőgazdasági termékek vámját hat év alatt átlagosan 37%-kal csökkentették. Az EU azt vállalta, hogy az átlagos 37%-on belül a tejtermékek import vámját 20%-kal csökkenti. A Megállapodás előír egy minimum import mennyiséget (minimum access) is. Ez a kötelezően befogadandó árumennyiség az EU belső fogyasztásának legalább 5%-a. Ezt az úgynevezett minimális piacra jutási lehetőséget kell biztosítani az EU-n kívüli országokból érkező termékekre.

Az importált termékekre általában a közös vámtarifában szereplő vámértéket alkalmazzák, de bizonyos esetekben pótvámokat is kivethetnek, amennyiben az import következtében piaczavartól tartanak, vagy a terméket a megállapított jelzőár alatt 10 %-kal alacsonyabb áron importálják. A WTO Megállapodás mellett más kétoldalú megállapodások keretében is lehet meghatározott kontingens mértékéig kedvezményes vámmal különféle termékeket bevinni az EU tagországaiba. Ilyen kétoldalú megállapodás keretében hazánk kedvezményesen exportálhat sovány tejport és sajtféleségeket, s az utóbbi időben más tejtermékeket is az Unióba.

Export visszatérítésben részesül csaknem valamennyi tejtermék. A visszatérítés az EU belső piaci ára és a világpiaci ár közötti különbözetet fedezi. A tejtermékek exportja nem engedélyköteles, de a visszatérítésben részesülő termék exportjához engedélyt kell kérni. A támogatás mértéke minden tagállamban azonos, de egyes termékek esetében a célországtól is függhet. A támogatás összegét az aktuális piaci helyzetnek megfelelően legalább négyhetente felülvizsgálják, de jelentős áringadozáskor akár hetente is változhat a visszatérítés mértéke. Az export-engedélyeket a termék pontos mennyiségére és teljesítési határidőre adják ki a támogatások különbözősége miatt a célország megjelölésével . A visszatérítés, amennyiben kérelmezték, és az engedélyt bemutatták, csak közösségi eredetű termék után jár azt követően, hogy azt a közösségből exportálták. A visszatérítés összegét a kiszállítás napján érvényes térítéssel számolják el.

Az export-visszatérítések mértékének kialakításakor figyelembe veszik a:

• tej és tejtermékek aktuális piaci helyzetét a közösségen belül,
• a tej és tejtermékek világpiaci árait,
• a mezőgazdasági alaptermékek feldolgozott termékként történő exportja és a harmadik országból közösségi feldolgozásra beengedett termékek közti egyensúlyt.

Az exportengedélyt meghatározott mennyiségre és teljesítési határidőre adják ki, letétfizetés ellenében. Érvényessége sajtnál három hónap, egyéb termékeknél négy hónap. A letétfizetés mértéke a termék értékének vaj, tejpor esetén 5 %-a, sajt esetén10 %-a, az egyéb termék esetében 20%-a.

Ha az engedélyezett mennyiség 98 %-át kiszállították, az export teljesítettnek tekinthető, és a letéti díjat visszatérítik.

Az engedélyezési eljárás alkalmazása lehetővé teszi, hogy az EU Bizottság a WTO egyezményben meghatározott tejtermék export-kvótákat és az export-támogatásokat folyamatosan figyelemmel kísérje, s megakadályozza a fő kvóták és azok támogatásának túllépését. A megállapodás betartása érdekében az exportot a Bizottság korlátozhatja, megtagadhatja az engedélyek kiadását, pályázati rendszert vezethet be. Ilyen korlátozás főként a sajtoknál történt az elmúlt években.

Az Unió tej-, tejtermék importja engedélyhez kötött, melyet az adott tagország Intervenciós Hivatala ad ki letét befizetése után. A letét jelenti azt a garanciát, hogy az import ügyletet lebonyolítják, mert ellenkező esetben a befizetett összeget az importőr nem kapja vissza. A letéti díj akkor jár vissza, ha az ügyletet az engedélyben meghatározott időn belül legalább 98%-ban lebonyolították.

A 0405 és 0406CN kód alá tartozó termékeknél 150 kg-ig, a többi terméknél 300 kg-ig nincs szükség import engedélyre. Minden más esetben az EU az importot engedélyhez köti.

A sajt és vaj import-tételek többségénél, valamint minden nem kvótakedvezményezett, de csökkentett vámtarifájú terméknél az import-engedélyhez csatolni kell az exportőr ország EU által elismert minőségellenőrző intézményének bizonyítványát.

Az importengedély érvényessége általában az engedély kiadását követő 3. hónap vége. Az engedélyeket bármely kérelmező számára kiadják, tekintet nélkül a közösségbeli telephelyére, és azok a közösség egész területén érvényesek. Újabban az importkérelmezőnek legalább egy éves kereskedői múltat kell igazolni.

Az importált termékekre általában a közös vámtarifában szereplő vámértéket alkalmazzák, de bizonyos esetekben pótvámokat is kivethetnek, amennyiben az import következtében piaci zavartól tartanak.

Piaci hiány esetén az importterhek csökkenthetők, megszüntethetők és illetéket lehet az exportra kiszabni.

A magyar tejgazdaság nem export orientált, de tejpiaci többleteinket a piaczavarok elkerülése érdekében export útján vonjuk ki a hazai piacról. A tejtermékek előállítási költségét a külpiacon elérhető árbevétel - sok más országhoz hasonlóan - nem fedezi, így a tevékenység veszteséges. Korábban a költségvetés a biztonságos hazai ellátás tartalékát jelentő többlet exportját támogatta, de a WTO megállapodás alapján a megengedhető támogatás mértéke nullára csökkent. A költségvetési támogatás hiánya miatt az állam nem alkalmaz export szabályozást. Állami, hatósági ellenőrzés az exporttermékekre vonatkozóan csak élelmiszer-higiéniai és állategészségügyi vonatkozásban van.

A tejtermékek külkereskedelmét vállalkozás keretében bárki alanyi jogon folytathatja.

A tejpiaci egyensúly érdekében lebonyolított export veszteségét a tejpiac szereplői - a tejtermelők és feldolgozók - tevékenységük arányában viselik.

A tejtermékek importjának jelentősége az utóbbi években növekedett. Korábban, - az elmúlt évtizedben - az import volumene nem volt piaczavaró hatású, a beérkezett korszerű termékek választékbővítést jelentettek, színesítették a hazai termék-kínálatot, s élénkítették a hazai gyártás- és gyártmányfejlesztést. Szakértői vélemények szerint a hazai fogyasztásban - tejegyenértékben számolva - 3-5% importtermék jelenléte kívánatos, s az még nem okoz piaczavart sem. A WTO egyezmény ma már a belföldi fogyasztás legalább 5%-ában írja elő a kötelezően befogadandó importáru minimális mennyiségét.

Az utóbbi években a tejtermékek importja jelentősen növekedett, s már meghaladja a belföldi fogyasztás 10%-át, s így az piaczavaró hatású. A hazai terméket kiváltó import alapanyagának megfelelő mennyiségű tejből ugyanis a jelentősebb piaczavar elkerülése érdekében export célra kell termelni olyan termékeket is, melyek csak a legnagyobb veszteséggel értékesíthetők a külpiacon.

Az import-védelemre a WTO egyezmény előírásai érvényesek, vagyis az 1986-1988. közötti időszak bázis vámjainak csökkentett mértéke nyújthat importvédelmet. Az egyes országokkal megkötött kétoldalú kereskedelmi megállapodások kölcsönös vámkedvezményeket tartalmaznak, melyeknek tejtermékekre vonatkozó részei sok esetben nem szolgálják a kölcsönös előnyöket. Vámmentesen (0% vámmal), vagy igen kedvezményes vámmal jelentős termékmennyiséget fogadunk, s az exportáló ország alacsony alapanyagára, vagy az ottani nagy támogatottság miatt több termék esetében versenyhátrányunk van a hazai piacon. Nem tudjuk ellensúlyozni az importot hasonló hatékonyságú tejtermék exporttal. A tejpiaci szereplőket anyagilag súlyosan érinti a növekvő importra adandó válasz, a kényszerűségből növekvő kivitel. Az import-tevékenységen keletkező kereskedelmi haszon nem az exportveszteséget elszenvedőket kárpótolja, hanem az importőrnél és a belkereskedelemnél csapódik le.

Tejtermék importtevékenységet alanyi jogon bárki folytathat, s engedélyeztetni sem kell a behozatalt, ha az importált terméket nem a kedvezményezett kontingens keretében akarják vámoltatni. Beérkezett importárura 30 napon belül utólagosan is kérhető a kontingensbe sorolás és kedvezménnyel való elvámolás. Az így kért engedély megadása bizonytalan, s csak akkor kapható meg, ha a kontingens nincs kimerítve.

A vámkedvezmény meghatározott kontingensre vonatkozik. A kontingenst évente egyszer hirdetik meg, de az év eleji lista évközben változhat. A meghirdetéskor azt is közzé teszik, hogy adott importáruból mennyi az egyszeri engedélyeztethető mennyiség. Az engedélykérelemhez letétdíjat kell fizetni, melyet az engedélyes visszakap, ha legalább 80%-ban teljesíti az importot.

Az Európai Unió tejpiaci szabályozásának fontos eleme - más közös piaci szervezetek mellett - az intervenciós- és a magántárolási támogatások rendszere. Ennek célja a tej és tejtermékek árának stabilizálása, valamint a szezonalitásból adódó ingadozások mérséklése. Ezt a piacszabályozási eszközt akkor alkalmazzák, ha a szokásos export már nem elegendő a tejpiaci egyensúly fenntartására.

A vajintervenció akkor indul be, ha a vaj piaci ára két hétig az intervenciós ár 92%-a alatt marad. A felvásárlási árat a Bizottság állapítja meg, s az nem lehet alacsonyabb az intervenciós ár 90%-ánál. Az intervenciót felfüggesztik, ha a piaci ár két egymást követő héten meghaladja az intervenciós ár 92%-át.

Az intervenciós raktározásra kerülő vaj paraméterei az összes tagországban egységesek (zsírtartalom min. 82%, víztartalom maximum 16%), így az bárhol felajánlható felvásárlásra. A legkisebb betárolható mennyiség általában 10 tonna, nettó 25 kg-os csomagolásban.

A vaj intervenciós felvásárlása nyílt pályázati rendszerben, letéti díj fizetése ellenében történik. Az intervencióban az ügynökségek csak a közösség területén található engedélyezett (EU-számmal regisztrált) üzemből származó vajat vásárolhatják fel.

A vaj beraktározása április 15. és augusztus 15. között lehetséges, minimum 90, maximum 210 napra. A vaj 60 napos tárolás után is kivehető a raktárból, ha harmadik országba exportálják. A fizetés az átvételt követő 45-65 nap között esedékes.

Vajra magántárolási támogatást is nyújtanak. A támogatást a tárolási költségek, valamint a friss vaj és a készletből származó vaj árának valószínű trendje szerint állapítják meg. Piaci változások esetén a támogatás mértéke változtatható. A magántárolási támogatás feltétele a tárolási szerződés megkötése az adott ország intervenciós ügynökségével.

A sovány tejpor intervenció szabályozása alapján a minőségi előírásoknak megfelelő sovány tejport március 1-augusztus 31. között lehet intervenciós céllal felvásárolni, ha a fehérjetartalma eléri a zsírmentes szárazanyag 35,6 %-át. Ettől alacsonyabb fehérjetartalmú tejpor is felvásárolható, - minimum 31,4 % fehérjetartalomig - de az ára a fehérje tartalom arányában csökken.

Az intervenció finanszírozására átalány-költségeket állapítanak meg vajra és tejporra egyaránt. Ez tartalmazza a berakodás, raktározás, kirakodás, esetleg a pótlólagos jelölés költségeit.

3. 5. Tejpiacot élénkítő támogatások

A tej és tejtermékek piaci árának stabilizálására létrehozott intervencós felvásárlások és magántárolások támogatása nyomán kialakuló termékkészletek leépítésére, a készletek piacra juttatására alkalmazzák az Unió tagországaiban a tejtermékek értékesítésének támogatását. Számos intézkedés segíti az intervenció nyomán felszaporodott közkészletek és a tejfeldolgozók készleteinek eladását. E készletek értékesítése megszüntetheti a szezonális termékhiányokat, valamint az adott termék versenyképességét javítja más, nem tejeredetű termékkel szemben. Az akciókat olyan időszakban és úgy szervezik, hogy az ne zavarja a normális kereskedelmet.

• a vaj kedvezményes árú értékesítése sütő-, édes- és jégkrémiparnak, hogy az kiváltsa az egyébként olcsóbb növényi zsiradékokat,
• ingyenes juttatás az Unión belül a rászorulóknak, vagy külföldi élelmiszersegélyekben való részvétel;
• kedvezményes vajértékesítés non-profit intézményeknek,
• támogatás sütési célra, közvetlen fogyasztói vajzsír-értékesítés útján.

• a takarmányokhoz felhasznált fölözött tejre, borjaknak szánt sovány tejporra;
• a feldolgozók termelőknek értékesített fölözött tejére;
• a termelők fölözött tej felhasználására adnak támogatást, ha azt denaturálták, vagy takarmányba bedolgozták.

Szigorú intézkedéssel, ellenőrzéssel akadályozzák meg, hogy a támogatott fölözött tej, vagy sovány tejpor újra a tejpiaci forgalomba, intervenciós felvásárlásra kerüljön, s az a felesleges készleteket növelje.

Az EU tagországaiban a belföldi piacra értékesített vaj és tejpor, valamint a takarmányozásí célú fölözött tej és sovány tejpor támogatása a tejpiaci szabályozás egyik eszköze, ami a tejtermelés és a hasznosítás egyensúlyának megteremtését, megtartását szolgálja.

1977-ben vezették be az iskolai tanulók részére a szervezett formában értékesített iskolatej ártámogatását, amely a tej irányárának 75%-a. Az egy tanulóra jutó támogatott mennyiség naponta legfeljebb 0,25 liter.

A támogatás kedvezményezettjei:

• óvodák, vagy egyéb, iskolát megelőző intézmények, melyeket a Kifizető Ügynökség elismer, vagy felügyel,
• általános iskolák,
• középfokú iskolák, ha ezeknek támogatott iskolatej ellátásáról a tagállam úgy dönt.

A tanulók nem részesedhetnek nyári táborozás alatt kedvezményes iskolatej ellátásban. Az oktatási intézménynek nyilatkozni kell arról, hogy a kedvezménnyel kapott tejet, vagy tejterméket nem használják fel ételek készítéséhez.

Az EU rendelkezése értelmében támogatásban részesülhet: a teljes, félzsíros, vagy sovány tej natúr állapotban, vagy azok valamelyikéből készült 0401, 0403, 0404 90, 0406 vámtarifaszám alá tartozó termékek. (ízesített, savanyított termékek, sajtok)

A rendelkezés meghatározza a termékek egységnyi mennyiségének támogatását.

Az EU-ban a tej magas ára miatt nem tudnak a világ néhány régiójából származó és meghatározó mennyiségben a piacon megjelenő olcsó kazeinnel és kazeinátokkal az árversenyben eredményesen részt venni. E termékek versenyképessé tételéhez az e termékekre feldolgozott sovány tejre 100 kilogrammonként 6,30 euro támogatást nyújtanak.

Magyarországon mindeddig olyan átfogó, az egész ország tanulóira kiterjedő iskolatej program, mint az EU tagországaiban még nem jött létre.

1991-ben a fővárosi iskolatej-programot a Soros alapítvány indította 200 millió forint támogatással, majd 1998. év szeptemberétől a Főpolgármeteri Hívatal által szervezett Tejalap az erre rászorult fővárosi iskolásoknak juttat tejet. A program 2002. év őszétől 76 ezer iskolásnak juttat naponta iskolatejet.

Az FVM a helyi önkormányzatok és a Tej Terméktanács 1998-ban néhány hátrányos helyzetű megyében iskolatej ellátást indítottak el. A program széleskörű kiterjesztésére forráshiány miatt nem kerülhetett sor.

2002. év szeptemberétől az iskolai év első felében kormányhatározat alapján a korábban indult iskolatej program tovább folytatódott. A program pénzügyi költségeit a Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztérium és külön megállapodás alapján a helyi önkormányzatok viselték. A program célja "a tejfogyasztás népszerűsítése a gyermekek egészségügyi állapotának javítása, a tejfogyasztás hiányából fakadó betegségek megelőzése, és a jövő nemzedékének tejfogyasztóvá nevelése".

2003. évtől a kormányzat az iskoláknak nyújtott élelmezési támogatást növelte azzal a megjegyzéssel, hogy azok keretük terhére önállóan döntenek az iskolatej juttatásról. Gyakorlatilag forráshiány miatt nem folytatódik az iskolatej-program.

1999. év óta a belföldi piacon tovább felhasználók részére értékesített hazai gyártású tejport a Tej Terméktanács támogatásban részesíti azért, hogy az versenyképes legyen az importból származó, olcsóbb tejporral szemben.

Erre vonatkozóan állami szerepvállalás nincs.

A költségvetésből évente meghatározott összeg fordítható közösségi marketing programok támogatására. A támogatás célja a termékek értékesítésének ösztönzése, a bel- és külpiacok marketing eszközzel történő feltárása, fenntartása, fejlesztése. A támogatást pályázat útján lehet elnyerni.

Támogatásban részesíthető agrármarketing tevékenységek:

• bel-, és külföldi piackutatás,
• marketinggel kapcsolatos ismereterjesztés és oktatás,
• fogyasztók részére edukációs anyagok készítése,
• termék, termékcsoport, ágazat szereplőinek piacra jutását segítő PR és reklámtevékenység,
• közösségi agrármarketing kiadványok készítése,
• kiállításokon való részvétel,
• eladásösztönzés (árubemutatók, termékversenyek, kóstoltatás stb. szervezése),
• marketinggel kapcsolatos szakmai érdekegyeztető-, üzletember találkozók szervezése.

A támogatás formája vissza nem térítendő állami támogatás, lebonyolítója az Agrármarketing Centrum Kht. Elnyerésére pályázhatnak terméktanácsok, szakmai közösségek, kamarák, hegyközségek, non-profit szervezetek, melyek az agrárgazdaság több szereplőjét képviselik.

A Tej Teméktanács 2002. évben 13,6 millió forint közösségi marketing támogatásban részesült. 2003. évre ennél nagyobb támogatási igényt nyújtott be, főként a fogyasztásnövelés elérésére. Az elfogadott támogatási összeg 2003. évre 44,8 millió forint.

3. 6. Közvetlen támogatások

Az EU-ban 2005-től kezdődően az intézményes árakat 15%-kal három lépcsőben csökkentik. Ennek megfelelően csökken a tej irányára is, aminek kompenzálására támogatásokat vezetnek be. Ez alapján a termelők tejprémiumra jogosultak naptári évenként, gazdaságonként a tejkvóta mennyisége után.

A 3/2003.(I.24.) FVM rendelet az agrárgazdasági és vidékfejlesztési célok 2003. évi költségvetési támogatásáról intézkedik a 290/2002(XII.27.) Korm rendelet alapján. A rendelet szerint támogathatók többek között az alábbi - a tejgazdaság és tejfeldolgozás területére is igénybe vehető - főbb célkitűzések:

A gépberuházáshoz

Környezetkímélő gazdálkodáshoz támogatás

• Meglévő szarvasmarha-állományhoz ökológiai tartás esetén 6000 forint, extenzív tartáshoz 4000 forint, új beállítás esetén 10 000 forint egyedenként a támogatás.

Vidék felzárkóztatásának támogatása keretében a piacra-jutás támogatása

• Ökológiai, vagy különleges élelmiszer piacra jutásának támogatására beruházáshoz, eszköz, vagy szolgáltatáshoz 50% támogatás.

Beszerzést, értékesítést segítő szövetkezetek támogatása

• 3-50 tehenet tartók részvételével tejszövetkezet alakításához 600 ezer Ft, a működéshez tejelő tehenenként 10 000 Ft, de legfeljebb 10 millió Ft.

Állattenyésztési, tenyésztésszervezési feladatokra

• Szarvasmarha törzskönyvezésre 200 Ft/egyed, teljesítményvizsgálatra 1000 Ft/egyed, származásellenőrzésre 5000 Ft/vizsgálat, tenyészérték megállapításra 25 Ft/egyed a támogatás.

Piacra jutási támogatások

• Az AMC 2Mrd forint agrármarketing támogatást kap 2003. évre. Támogatják a terméktanács informatikai rendszerének fejlesztését, ha az FVM-mel szerződést köt, s adatszolgáltatási kötelezettséget vállal.

Élelmiszerbiztonság, minőségbiztosítási rendszerek támogatása

• Élelmiszer biztonsági rendszer kidolgozásához a tejfeldolgozás területére, különböző nagyságú támogatás üzemmérettől függően,
• TQM alkalmazására, ha van ISO szerinti minőségbiztosítás és HACCP működés.

Állategészségügyi megelőzés, kezelés keretében az IBR mentesítéshez adható támogatás.

Élelmiszertermékek értékesítését segítő hitelhez kapcsolódó támogatás

• Az értékesítés segítéséhez (pl. tejtermék értékesítéshez) kamat és kezességvállalás díjtérítése, ha a hitelt az EXIMBANK, vagy a MEHIB adja.

Területalapú támogatások

• 1,01 hektár feletti külterületi szántón gazdálkodóknak 7000 Ft/ha (rizs termőterületre 35 ezer Ft/ha), családi gazdálkodóknak 9 000 Ft/ha a támogatás,
• az 1,01-3 ha közötti területen gazdálkodók, ha előző évben 400 ezer Ft bevételt elértek hektáronként 10 0000 Ft, vagy számosállatonként 10 000 Ft támogatást kapnak.

Az agrárhitelek kamattámogatása

• Támogatást kaphat az agrártermelő és az integrátor. A kamattámogatás az éven túli hitelekhez a kamat 40%-a, valamint a hitelhez kezességvállalás és költségvetési viszontgarancia nyújtható.

Állattenyésztési támogatás

• Támogatás nőivarú szarvasmarha után állomány-fenntartási célra (húshasznosítási célra legalább 3 beállított tehén).
• Húshasznosítási célra beállított tehenenként a támogatás 20 000 Ft. Igazoltan vemhesüsző után egyedenként 50 000 Ft, ha a vemhesítéshez hústípusú magyartarka-, vagy húshasznú bika szaporítóanyagát használták.

ENAR támogatása

• Az OMMI 700 Ft támogatást kap a tárgyévben nyilvántartásba vett minden borjú után.

4. Horizontális hatású szabályozások

Az állategészségügyre vonatkozó közösségi szabályozás célja, hogy a tagországokban egységes elvek és azonos hatású gyakorlat szerint valósuljon meg az állategészségügyi tevékenység két fő feladata:

• a járványos állatbetegségek kialakulásának megelőzése, felbukkanásuk estén a terjedés hatékony megakadályozása;
• az állattenyésztés és élelmiszer-előállítás higiénés feltételeinek meghatározása, annak betartatása. Cél, hogy higiénés szempontból garantálható legyen a fogyasztó számára az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának egészségre veszélytelensége.

Az egységes szabályokat közösségi irányelvekben adják ki, s a tagországok feladata az azzal egyenértékű nemzeti szabályozás kialakítása. A tagországok hagyományaitól, államigazgatási kereteitől függően a végrehajtás szervezeti keretei eltérőek lehetnek, de az EU megköveteli, hogy a végzett munka hatásában egyenértékű legyen az EU irányelvekkel.

• állatbetegségek, járványok megelőzése, védekezési, mentesítési programok szervezése, a végrehajtás ellenőrzése,
• állatok, állati szaporítóanyagok és állati termékek forgalmának ellenőrzése, bizonylatolása,
• integrált állategészségügyi és élelmiszerhigiéniai ellenőrzés az állat születésétől levágásáig, illetve a termék értékesítéséig,
• állatjelölés és nyilvántartás,
• állatbetegségek terjedése, járványok megelőzése érdekében meghatározzák azoknak a betegségeknek a körét, amelyek fellépése esetén hatósági intézkedést kell tenni. Egységes előírások vannak arra, hogy egy adott betegség esetén mi a kötelező, illetve megtehető intézkedés a terjedés megakadályozására, a mentesítés módjára.

A betegségek terjedésének megelőzésére vonatkozóan megszabja a termelők kötelezettségeit is. A vizsgálati módszerek egységesítésével garantálják az eredmények egyenértékűségét.

Az állati termékekre vonatkozóan részletes állategészségügyi és higiéniai követelmények, betartandó szabályok vannak az állattartó telepekre, feldolgozókra, a termék forgalmazására. Előírják a termékszállítmányok állat-egészségügyi bizonyítvánnyal való ellátását. Szigorú előírások vannak az állatbetegségek behurcolásának megakadályozására. Az állati termékek bevitelét EU-n kívüli országnak csak olyan üzemeiből engedélyezik, melyek megfelelnek az uniós követelményeknek, s felügyelői azokat folyamatosan minősítik.

A rendszer keretében folyamatosan ellenőrzik az árutermelést folytató állattartó telepeket, az ott előállított termék szállítását, feldolgozását, forgalmazását. A különböző fázisokban végzett ellenőrzéseket, s annak eredményeit egységes rendszerben tartják nyílván, s ez alapján a termék nyomon követhető. A szabályok betartásának ellenőrzését a tagországok állategészségügyi hatóságai végzik.

Magyarországon az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény közelít az EU-s szabályozáshoz. Ahol a törvény szabályozása még nem tartalmazza az EU-s követelményeket, ott a később megjelent miniszteri rendeletek már intézkednek a teljes harmonizációról. Így pl. a határon történő állategészségügyi ellenőrzés részletes szabályozásáról szóló FVM rendelet, valamint a tejhigiéniai szabályozás FVM-ESZCSM rendelete az EU előírásokkal összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

Az Európai Unióban már 1992 óta részletes tejhigiéniai szabályozás van érvényben. Az azonos tárgyú magyar jogszabály az 1/2003 (I. 8.) FVM-ESZCSM együttes rendelet a nyerstej, a hőkezelt tej és tejalapú termékek előállításának, forgalomba hozatalának élelmiszer-higiéniai feltételeiről címmel 2003. januárjában jelent meg, s 8 nap múlva hatályba lépett. E rendelet már az uniós követelményeket tartalmazza.

A rendelet meghatározza a:

• a tejtermelést szabályozó általános követelményeket,
• a nyers tej termelésének állategészségügyi és élelmiszer-higiéniai követelményeit,
• a közvetlen fogyasztásra kerülő nyers tej fogyaszthatóság szempontjából történő elbírálásának szempontjait,
• a hőkezelt tej és tejtermékek előállításának élelmiszer-higiéniai követelményit, fogyaszthatóság szempontjából történő elbírálásának szempontjait,
• a tejalapú termékek forgalmazásának feltételeit,
• a nyers tej és hőkezelt tej forgalmazásának feltételeit,
• a tejtermelő gazdaság, tejház, tejgyűjtő, feldolgozó üzem nyilvántartásba vételét, ellenőrzésének követelményeit és önellenőrzésének kötelezettségeit,
• a tisztítás, a fertőtlenítés és a személyi higiénia követelményeit,
• az export és az import általános követelményeit,
• a nemzeti referencia laboratórium feladatait, az üzemek osztályba sorolását,
• a termékforgalmazás és árusítás általános feltételeit.

A rendelet melléklete részletesen a tartalmazza a higiénés jellemzők paramétereit, s a tejhigiéniai követelményeket.

Az előírt higiéniai jellemzőknek (a köbcentiméterenként 100 ezer alatti csíraszám, 400 ezer alatti szomatikus sejtszám stb.) meg nem felelő minőségű nyerstej a rendelet kihirdetését követő 1 év eltelte után közvetlen emberi fogyasztásra nem értékesíthető és nem használható fel hőkezelt fogyasztói tej és tejalapú termékek előállítására.

Az Európai Unióban a fogyasztói érdekek védelme az öt elismert alapjogra épül:

• a fogyasztók egészségének és biztonságának védelme,
• a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme,
• a fogyasztói jogról való tájékoztatás és azok oktatása,
• a jogorvoslathoz, a kárigények érvényesítéséhez való jog, valamint
• jog a fogyasztói érdekek képviseletéhez fogyasztói részvétellel.

A fogyasztói érdekek védelme közül különösen fontos terület a fogyasztók egészségének és biztonságának védelme, mert az élelmiszerek rendeltetésüknek megfelelően folyamatosan bekerülnek, s részben be is épülnek az emberi szervezetbe. Természetesnek kell venni, hogy az élelmiszerek egészségre gyakorolt hatása pozitív, azonban mindent el kell követni a negatív hatások kizárása, illetve csökkentése érdekében. A veszélyek sokrétűek lehetnek, de alapvetően kétfélék:

• ételmérgezést, fertőzést,
• hosszú távú egészségkárosodást okozhatnak.

Az utóbbit a mezőgazdasági termelés, vagy feldolgozás során az élelmiszerbe került egészségre ártalmas anyagok (műtrágyák, növényvédő-szerek, állat-gyógyszerek, adalékok, szennyező anyagok stb.) okozhatják. Az élelmiszerbiztonsági szabályok alkalmazása a veszélyt elhárítja, vagy minimálisra csökkenti.

A helytelen, egyoldalú táplálkozás számos betegség okozója lehet. Az egészségkárosítás csökkentése érdekében kötelezővé teszik a fogyasztók tájékoztatását.

Az élelmiszerek minőségi jellemzőire vonatkozóan az EU alkalmazza a horizontális szabályok rendszerét. Ebben általános követelményeket állít fel, ami valamennyi, vagy több élelmiszerre vonatkozik (pl. milyen adalékanyagot és milyen mennyiségben szabad használni, melyek az alkalmazható csomagoló anyagok, milyen adatokat kell az élelmiszeren feltüntetni stb.). Ez a szabályozás fokozatosan terjed.

A vertikális szabályok az egy termék, vagy szűkebb termékcsoport konkrét tulajdonságait meghatározó szabályok. A KAP-hoz kapcsolódó termékekre (pl. tej) és a különleges táplálkozási célú termékekre (pl. tejsűrítmény) van ilyen szabályozás. Ez a típusú szabályozás visszaszorulóban van.

A kilencvenes évek közepén a FAO és a WHO által kidolgozott és a közösen működtetett Codex Alimentariusban alkalmazni kezdett kockázatelemzés (HACCP) módszer az évtized második felében a nemzetközi (Codex), a regionális (EU) és az igényes országok nemzeti szabályozásának alapja lett.

Az EU élelmiszerjog honosításának törvényi szintjét az 1995. évi XC. törvény az élelmiszerekről jelentette, ami az EU-val azonos célrendszert tartalmaz. A törvény ugyanis a fogyasztó egészségének, érdekeinek, a piaci verseny tisztaságának védelmét, az áruk szabad mozgásának segítését írja elő. Meghatározza a honosítás rendszerét, megadja az ehhez szükséges felhatalmazásokat rendeletek alkotására és a Magyar Élelmiszerkönyv létrehozására. A törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendelettel együtt átveszi két fontos EU irányelv, a hatósági ellenőrzés (a Tanács 89/397/EGK sz. irányelve) és az élelmiszerek jelölése (a Tanács 79/112/EGK sz. irányelve) szövegét.

Az Élelmiszertörvény létrehozta a Magyar Élelmiszerkönyvet, melynek speciális feladata az EU technikai joganyagának átvétele. A Magyar Élelmiszerkönyv három kötetből áll.

1. Az I. kötet az EU valamennyi technikai jellegű rendelkezését hűen átveszi.
2. A II. kötet EU konform nemzeti szabályozása a nemzetközi szervezetek ajánlásainak és a hazai adottságok figyelembe vételével készült termékleírásoknak. Ez a kötet kiváltja az eddigi szabványokat. A Magyar Élelmiszerkönyv 2-51 számú irányelv, Tej és tejtermékek kötetét 1999-ben a Magyar Élelmiszerköny Bizottság hagyta jóvá. Az irányelveket folyamatosan igazítják a fogyasztói igények változásaihoz, a tudomány és a technika legújabb eredményeihez.
3. A III. kötet a Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyűjtemény, melynek az EU irányelv része kötelező.

A Codex Alimentarius Hungaricus 1996-ban az 1-2-18/1993 számú előírásában kiadta A Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pontok ( HACCP) rendszerének alkalmazását. Az Élelmiszertörvény és annak végrehajtási utasítása alapján az élelmiszer-előállítóknak a HACCP rendszer következő elemeit kell alkalmaznia:

• a lehetséges veszélyek megállapítása az élelmiszer-előállítás valamennyi szakaszában, a veszélyek előfordulási valószínűségének értékelése és a szabályozásukra szolgáló megelőző intézkedések megállapítása;
• azon pontok, eljárások, műveleti lépések meghatározása, amelyek szabályozásával a veszélyek megszüntethetők, vagy előfordulásuk valószínűsége a lehető legkisebbre csökkenthető az élelmiszer-előállítás bármely szakaszában (Kritikus Szabályozási Pontok);
• azoknak a kritikus határértékeknek a megállapítása, amelyeket be kell tartani annak biztosítására, hogy a Kritikus Szabályozási Pont állandóan szabályozott legyen;
• a kritikus szabályozási pontok előírásait felügyelő rendszer felállítása az ütemterv szerint tervezett vizsgálatok vagy megfigyelések alapján;
• azoknak a helyesbítő tevékenységeknek a meghatározása, amelyeket akkor kell elvégezni, ha a felügyelet azt jelzi, hogy egy adott Kritikus Szabályozási Pont nem áll szabályozás alatt.

A Kritikus Szabályozási Pontokat az élelmiszer jellegére, előállítására, kezelésére, kiszerelési, tárolási és szállítási módjára figyelemmel kell meghatározni. A veszélyelemzést, a Kritikus Szabályozási Pontokat, a szabályozó intézkedéseket és a felügyelő rendszert meghatározott időközönként, valamint az élelmiszer-előállító tevékenység megváltozása esetén felül kell vizsgálni.

A rendelet bevezeti a "Jó Higiéniai Gyakorlat" fogalmát, melynek alapkövetelményeit a rendelet 1. számú mellékletének függelékei tartalmazzák.

 

4. Agrár- környezetvédelem

Az agrár-környezetvédelem 1992-től vált a Közös Agrárpolitika részévé. Igény merült fel, hogy a mezőgazdasági termelés is járuljon hozzá az általános környezetvédelmi célkitűzések teljesítéséhez. Extenzív termelési módszerek alkalmazásával csökkenthető a környezetet terhelő kemikália felhasználása, a trágya és hulladék kibocsátása. Az extenzív módszerek terjedésével csökken a termékkibocsátás volumene, ami igen nagy segítséget nyújthat a jelenlegi termékfeleslegek keletkezésében. E módszer csak akkor terjedhet el, ha a mezőgazdasági termelők kompenzációt kapnak a termeléscsökkenés jövedelem kiesése miatt .

Minden tagországot köteleztetek, hogy Nemzeti Agrár Környezetvédelmi Programot dolgozzon ki. Általános szabály, hogy a gazdaságoknak messzemenően figyelembe kell venni a környezetvédelmi szempontokat a mezőgazdasági tevékenység folytatásakor. Speciális intézkedésekkel hozzá kell járulni a természetes környezet megőrzéséhez, helyreállításához. A biotermelés közösségi szabályait betartók teljes mértékben megfelelnek az agrár-környezetvédelmi követelményeknek. A biotermelésre vonatkozó szerződést betartó termelők évente területi támogatásban részesülnek. Ezzel a kedvezőtlen adottságú területen termelők, vagy gyakori természeti csapást elszenvedők a hagyományosan gazdálkodóknál magasabb jövedelemhez juthatnak.

Az Európai Közös Agrárpolitika 1992. évi reformja keretében bevezetett 2078/92. számú EU Tanácsi rendelet, valamint az ezt kiegészítő 746/96 sz. EU Tanácsi rendelet valamennyi tagállamban előirányozta olyan támogatási rendszerek bevezetését, amelyek elősegítik a környezet-, természet-, és tájvédelmi célok integrálását a mezőgazdasági tevékenységbe.

A tejgazdasággal, tejfeldolgozással kapcsolatosan is azokat a környezetvédelmi szabályokat kell alkalmazni, melyek az egész gazdaságra illetve a mezőgazdaságra érvényesek. A Tanács 1991. december 12-i 91/676/EGK irányelve a vizek mezőgazdasági forrásokból származó nitrátok okozta szennyezése elleni védelmet szabályozza, mely rendelkezéssel összeegyeztethető a magyar, hasonló tárgyú jogszabály.

A Tanács 1986. június 12-i 86/278/EGK irányelve a környezet, és különösen a termőtalaj védelmét szabályozza szennyvíziszap mezőgazdasági alkalmazása esetén.

Magyarországon a környezet védelmének általános szabályairól az 1995.évi LIII. törvény intézkedik. A törvény célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet egészének, valamint elemeinek és folyamatainak magas szintű, összehangolt védelme, a fenntartható fejlődés biztosítása. A törvény a kiszámíthatóság és a méltányos teherviselés elve szerint megfelelő kereteket teremt az egészséges környezethez való alkotmányos jogok érvényesítésére.

A tejtermelésben és feldolgozásban környezetvédelmi szempontból kritikus területek:

• a szarvasmarha telepek trágyakezelése,
• a szennyvíz-kezelés és elhelyezés,
• a veszélyes hulladékok ártalmatlanítása, elhelyezése,
• a nem hasznosuló melléktermékek környezetszennyező hatása,
• a lassan lebomló "egyutas" csomagolóanyagok környezetet károsító hatása.

A Kormány 49/2001. (IV.3.).Korm.sz. rendelete a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről intézkedik. A tejgazdaság szempontjából különösen fontosak az állattartó telepek trágyakezelését, a hígtrágya kezelését, az istállótrágya tárolók létesítését szabályozó előírásai. A rendelet ütemezi a feladatok megvalósítását. A nitrátszennyezés megelőzésére a Kormány 2002. január 1-én kezdődő 3x4 éves akcióprogramot indított. 2014.január 1-ig az 50 számosállat alatti állattartó telepeken is teljesíteni kell a szigorúbb követelményeket. E rendelet meghatározza az Európai Bizottságnak adandó tájékoztatás tartalmát, mely szerint a tájékoztatás során meg kell adni:

• a jó mezőgazdasági gyakorlat előírásait,
• a térképeken feltüntetve a nitrátszegény területeket és azok változását, megjelölve a kijelölés és felülvizsgálat szempontjait,
• a vizek nitrát tartalmára, s annak változására vonatkozó ellenőrzések eredményeit,
• az akcióprogramról szóló összefoglalót, s annak hatására várható változásokat.

A Koránynak ez a rendelete harmonizált, s összeegyeztethető a vizek mezőgazdasági forrásokból származó nitrátok okozta szennyezése elleni védelméről szóló, a Tanács 91/676/EGK irányelvével.

A magyar országgyűlés határozatot hozott a Nemzeti Környezetvédelmi Program kialakításáról és annak végrehajtásáról (83/1997 OGY határozat), majd a 2253/1999 sz. Kormányhatározat "A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi programról és a bevezetéséhez szükséges intézkedésekről" rendelkezik. Ebben megfogalmazódtak az agrárágazatra vonatkozó feladatok is.

A magyar Kormány rendeletet alkotott (140/1999. (IX. 3.) Korm. rendelet) a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti előállításáról, forgalmazásáról és jelöléséről.

A szabályozás a következő területekre terjed ki:

• gazdasági haszonállatok tartáskörülményeire,
• az állatok levágásának módjára,
• az állatok szállítására,
• és a kísérleti állatokra vonatkozó előírásokra.

A gazdasági haszonállatok tartáskörülményeire vonatkozó irányelvek kimondják, hogy az állatokat a fajnak megfelelő módon és körülmények között kell tartani, biztosítani kell a fajra jellemző mozgásigény kielégítését, a pihenés feltételeit, el kell kerülni minden szükségtelen kínzást, fájdalmat. Ennek érdekében fajok és korcsoportok szerint előírják az állatok minimális helyigényét, s megszabják a kialakított férőhelyekre, az etető-, itató-, fűtő-, szellőző-, világítórendszerekre vonatkozó műszaki követelményeket. Előírják az állatok etetésének és itatásának, ellenőrzésének, tisztántartásának gyakoriságát. Megtiltanak minden olyan tartási módszert, mely az állatoknak nem kívánt szenvedést okozna. A rendelkezés hatálya minden állattartóra kiterjed.

Az állatok védelméről és kíméletéről az 1998. évi XXVIII. törvény intézkedik.

A magyar állatvédelmi törvény az EU jogharmonizáció keretében készült. A törvény végrehajtási rendeletei részben megszülettek, azok előírásai megegyeznek a közösségi szabályokkal. Új állattartó telepek kialakítása már csak ezek szerint történhet. A tejgazdaságot közvetve érintő, már meglévő borjúnevelő telepeknek 2009. január 1-től kell megfelelni a vonatkozó előírásoknak. A tehenészeti telepekre az általános állatvédelmi előírásokat kell alkalmazni.

Jogszabályaink az EU jogszabályokkal összeegyeztethetők, különös tekintettel a gazdasági haszon céljából tartott, igénybe vett állatokra.

Az Európai Unió 1999. évben alkotott 1260/1999/EK rendeletet a Strukturális Alapok általános szabályozásáról. A rendelet értelmében az alapok segítik a tagállamok, valamint régióik közötti fejlettségi különbségek csökkentését. A 2004. évi EU-csatlakozással hazánk is kedvezményezettje lesz ennek a segítségnyújtási lehetőségnek.

A csatlakozással hazánkra is érvényes lesz az EU legszigorúbb politikája a Közös Agrárpolitika (KAP), melynek fő pillérei:

• a főbb termékekhez kötődő piacszabályozások, melyet az EU több mint 20, úgynevezett közös piaci szervezeten keresztül valósít meg,
• és a strukturális, vidékfejlesztési intézkedések.

A termékszabályozás szigorúan közösségi szabályok szerint történik, s a tagállamoknak azt a jogszabály szerint kell végrehajtaniuk, alkalmazásukban nincs mozgásterük. A Struktúrális Alapokból származó támogatások terén már némi mozgástér biztosított.

A strukturális, vidékfejlesztési intézkedések szorosan illeszkednek a KAP-hoz, azokat kiegészítik, de a KAP-pal, a termékrendtartással ellentétes támogatáspolitika nem valósítható meg. Az uniós agrártámogatások harmadik csoportja a nemzeti támogatási konstrukció, melynek szintén illeszkednie kell a KAP-hoz, s az főként az EU vidékfejlesztési politikáját egészíti ki.

A Strukturális Alapok keretrendelete 3 célkitűzést jelöl meg- mint célterületet, valamint azokat a kritériumokat melyek a besorolás alapjául szolgálnak.

1. Célterület: a fejlettségben lemaradó régiók fejlesztése és strukturális átalakítása (a régió szintjén a GDP nem éri el az EU átlag 75%-át, hazánk várhatóan ide fog tartozni)
2. Célterület: a strukturális nehézségekkel szembenéző területek felzárkóztatása,
3. Célterület: a humán erőforrás fejlesztése.

A vidékfejlesztési intézkedések támogatási formái:

• agrárgazdasági beruházások támogatása (költségcsökkentő, termelékenység- és minőség-javító, higiéniai állapot-javító, az állatok életkörülményeit javító fejlesztések támogatása). Csak életképes gazdaság, szakismerettel rendelkező gazdálkodó támogatható,
• fiatal gazdálkodók támogatása,
• képzés támogatása,
• előnyugdíjazás,
• kedvezőtlen adottságú területen gazdálkodók támogatása,
• agrár-környezetvédelem támogatása,
• mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének támogatása,
• vidéki területek alkalmazkodásának és fejlődésének elősegítése.

Ebben a támogatási formában részesülhetnek a jelenlegi tagjelöltek a taggá válás után, amikor ez váltja fel a SAPARD tervet.

A támogatások igénybe vételének központi kérdése az intézményi háttér kiépítése.

Az EU tagságra váró tagjelölt országok, így hazánk előtt is jelentős feladatok állnak a csatlakozásig. A tennivalókat két fő területre különíthetjük el:

• a jogharmonizáció és intézményfejlesztés,
• a piaci szereplők felkészítése.

E feladatok megvalósításához nyújtanak segítséget a tagjelölt országoknak az előcsatlakozási eszközök: a PHARE, a SAPARD és az ISPA programok.

Az 1990 óta működő PHARE program egyik meghatározó kedvezményezettje a magyar agrárágazat.

Az EU 1999-ben döntött a tagjelölt országok mezőgazdasági felkészülését, illetve a vidékfejlesztést támogató SAPARD program megindításáról (a SAPARD mozaikszó, a program angol elnevezés kezdőbetűinek összeolvasásával keletkezett: Special Acession Programme for Agriculture and Rural Development).

Az előcsatlakozási stratégia része a Csatlakozást Előkészítő Strukturális Politikai Eszköz, a Kohéziós Alap (ISPA), amelynek feladata, hogy a belépésre jelentkező államokkal elfogadtassa a közösségi infrastrukturális szabványokat, és pénzügyi hozzájárulást biztosítson a környezetvédelmi és közlekedési projektek megvalósításához. Az ISPA eszközeiből 50-79%-os támogatást kapnak jelentős infrastuktúrális beruházások, a vasútfejlesztések, hulladékgazdálkodási programok, jászsági és budapesti szennyvízberuházások.

A programnak az a célja, hogy támogassa a gazdasági és társadalmi reformfolyamatot Magyarországon. Az EU és a magyar Kormány között létrejött Megállapodás meghatározatlan ideig érvényes. A segélyprogram keretében lehetőség van projektek, beszerzések finanszírozására, kedvezmények nyújtására.

A PHARE keretében a megbízások néhány kivételes esettől eltekintve általában versenytárgyalások eredményeként adhatók. A megbízások odaítélésénél előnyben kell részesíteni a hazai és az EU-ból érkező ajánlatokat. Hacsak más felhatalmazást nem ad a Bizottság, a szerződések végrehajtásához szükséges anyagoknak és beszállításoknak a Közösségből, illetve Magyarországról kell származnia.

Az EK-segélyből magyar vagy külföldi cégek által teljesített áruszállításokkal vagy nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos szerződések nem tartozhatnak általános forgalmi adó, okmánybélyeg, regisztrálási díj, illetve egyéb hasonló hatású díjfizetési kötelezettség alá, akár léteznek, akár bevezetésre kerülnek ilyen díjtételek. Adók, vámok és importilletékek nem finanszírozhatók az EK-segélyből.

Már kezdetben fő cél volt a magyar mezőgazdasági szakigazgatás felkészítése az EU-csatlakozásra. A PHARE-programok végrehajtása követte az agrárszektorban végbemenő gazdasági reformfolyamatot.

Az elmúlt évtizedben a PHARE keretében öt nagy, átfogó program valósult meg közel 80 millió euro támogatással. PHARE segítséggel került korszerűsítésre például a földhivatalok, az állat-egészségügyi, növény-egészségügyi állomások informatikai rendszere.

EU szakértők már a 90-es évek elején részt vettek az agrárgazdaság , az élelmiszeripar, így a tejipar ágazati szintű átvilágításában, fejlesztési, átalakítási programok készítésében.

Az utóbbi években előtérbe kerültek a szakértői partnerségi (twinning) programok. Ennek keretében EU szakértők segítik az agrár szakigazgatás felkészülését az EU- csatlakozásra.

Az EU Tanács 1999-ben megalkotta a Különleges Előcsatlakozási Programot a mezőgazdaság és vidékfejlesztés támogatására (SAPARD). Ez a Közösség pénzügyi hozzájárulását biztosító segítség a tagjelölt közép és kelet-európai országoknak.

A program keretében Magyarország 2000-től évente 38 millió euró támogatásban részesülhet. A SAPARD program kedvezményezettjei a mezőgazdasági termelők. A közösségi forrásokat meghatározott szabályok szerint nemzeti források - a hazai költségvetési támogatás és a támogatásban részesülők saját forrása - egészítik ki.

A SAPARD program 2000-2006. közötti időszakra szól, de csatlakozáskor megszűnik hatálya.

Az EU elfogadta Magyarország hét évre szóló SAPARD programját, mely meghatározza a célkitűzéseket.

A Közösség pénzügyi kötelezettségvállalását az Éves Pénzügyi Megállapodásokban rögzítik. Kizárólag ezek a dokumentumok határozzák meg a közösség pénzügyi kötelezettségvállalását. Mindegyik Éves Pénzügyi Megállapodás meghatározza :

• kizárólag a szóban forgó év vonatkozásában a Közösség Magyar Köztársasággal szemben vállalt pénzügyi kötelezettségvállalásának maximális keretösszegét és a kötelezettségvállalás érvényességének időtartamát ,
• amennyiben szükséges, a keret-megállapodás rendelkezéseinek módosításait.

Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően hazánk elveszíti jogosultságát a Program keretében nyújtott további támogatásra. Csatlakozás után azt felváltja a tagoknak járó, a strukturális alapból finanszírozható vidékfejlesztési támogatás.

A magyar agrárgazdaság és a vidék fenntartható fejlesztése szempontjából az egyik legfontosabb feladat a mezőgazdasági termelés hatékonyságának javítása, a megváltozott üzem- és tulajdoni struktúrához szükséges fejlesztések megvalósítása és a termelési struktúra korszerűsítése. Mindezeknek egyben azt is kell szolgálniuk, hogy az alapanyag-termelésben és az élelmiszer-feldolgozásban is bővüljön a minőségi termékek aránya. Fontos cél az is, hogy a termelés-feldolgozás-értékesítés vertikumai megszerveződjenek, a termelők közötti együttműködések bővüljenek és erősödjenek.

Az előcsatlakozási alapok segítségével Magyarország folytatja a taggá válás feltételeinek megteremtését. Felkészül arra, hogy a közösségi vívmányokat átvegye és a csatlakozásig az alkalmazáshoz szükséges intézkedéseket megtegye. Adminisztrációs rendszerét a közösségi előírások szerint átalakítja, a termelőszférát felkészíti a tagság következtében jelentkező új kihívások leküzdésére.

A terv az előcsatlakozási folyamatnak azt a fontos tanulási fázisát képezi, amelyben Magyarország elsajátítja a programkészítés és végrehajtás tennivalóit. A SAPARD-program alapot nyújt arra, hogy az agrárgazdaság fejlesztésén túl a gyakorlatban alkalmazzuk az EU versenyelőírásait, a környezetvédelemmel, a közbeszerzéssel és a nemek egyenlő esélyeinek uniós vívmányaival egyetemben.

A SAPARD Terv megvalósításával olyan fejlesztések történnek, melyek eredményeként a mezőgazdaságban és az élelmiszer-feldolgozásban mintegy 25 ezer munkahely stabilizálása (megtartott és létesített) történik meg. Ez tekinthető a különböző intézkedések aggregált hatásindikátorának, mivel az összes intézkedésben közös a foglalkoztatás-megtartásra való törekvés, bár ez nem számszerűsíthető minden esetben. További eredmény, hogy a mezőgazdasági termelés mintegy 10%-át érintő korszerűsítések valósulnak meg.

A SAPARD Terv olyan intézkedéseket fogalmaz meg, melyeknek speciális céljai:

• a mezőgazdasági termelés piaci hatékonyságának növelése,
• az élelmiszer-biztonsági, higiéniai, környezetvédelmi, állatvédelmi előírások feltételeinek megteremtése,
• a magasabb minőségi követelményeknek megfelelő és feldolgozottsági fokú termékek arányának növelése,
• a környezetterhelés csökkentése,
• az ágazat egyes termelőinek jobb piacra jutási feltételeit javító szövetkezések segítése,
• munkahelymegőrzés és munkahelyteremtés a vidéki térségekben,
• a vidéki területek népességmegtartó képességének erősítése.

A SAPARD Terv általános stratégiája keretében három prioritást fogalmazott meg:

• az agárgazdaság versenyképességének növelését,
• az agrár-környezetvédelem előtérbe helyezését és
• a vidéki térségek adaptációs képességének elősegítését.

Ezek a prioritások szinkronban állnak az Európai Unió vidékfejlesztési elveivel.

A SAPARD program keretében az előre meghatározott intézkedések (támogatási jogcímek) szigorúan követik a Közös Agrárpolitika prioritásait. A tagjelölt országok 15 jogcím közül választhattak. A magyar SAPARD terv szerint az alábbi intézkedésekre nyújtható be pályázat, s támogatási igény:

• mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása,
• mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése,
• szakképzés,
• agrár-környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek elterjesztése,
• termelői csoportok felállítása, működtetése,
• falufejlesztés és -felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése,
• a tevékenységek diverzifikálása, alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése,
• a vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása. A program lebonyolítását segítő tevékenységek (információnyújtás, nyilvánosság, monitoring stb.) támogatása.

Az összes többitől jól elkülöníthető intézkedés a Technikai segítségnyújtás, (ide tartoznak a program működtetése, népszerűsítése, a tájékoztatás, ellenőrzés tevékenységei) mely elkülönített forrásból finanszírozható, s kedvezményezettje az Irányító Hatóság, az FVM.

A különböző intézkedések támogatási mértéke változó. A mezőgazdaági beruházásokhoz gépbeszerzéshez 22,5%, épületekhez 30%, termékfeldolgozáshoz 30%, a szakképzéshez 56% az EU hozzájárulás. Átlagosan a támogatási arány 50,4%, s ebből az EU közösségi 37,8%, a hazai költségvetésé 12,6%, míg a támogatás kedvezményezettjének 49,6% saját forrást kell biztosítani.

A mezőgazdasági vállalkozások beruházási támogatása keretében korszerűsíthetők a szarvasmarha férőhelyek (ha az nem jár bővítéssel), a higiénia, a technológia, s megvalósíthatók az állatvédelmi előírások. A különböző intézkedések támogatási mértéke változó.

A mezőgazdasági termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése keretében támogatható a tejüzemekre vonatkozó higiéniai előírások, az élelmiszerbiztonsági követelmények megvalósítása. E fejlesztésekhez 30% EU közösségi, 10% hazai költségvetési támogatás vehető igénybe és 60% saját forrást kell biztosítani.

A tejiparban az elmúlt években jelentős tulajdoni koncentráció jött létre. A nagy tejfeldolgozó üzemekben még nem alakultak ki a korszerű, hatékony technológiai rendszerek. A fejőházak-tejházak és a tejgyűjtő csarnokok műszaki állapota nem kielégítő. A tejtermelés és a tejkezelés gépei, berendezései elavultak, modernizációjuk mindenképpen szükséges. A nagy feldolgozó kapacitású üzemeknél megkezdődött az elsődleges tejfeldolgozás koncentrálódása, a veszteségesen működő termelő üzemek bezárása, a termelés racionalizálása.

A SAPARD program keretében a támogatások a fejlesztések elsősorban az elavult technológiai vonalak és berendezések cseréjére irányulnak, figyelembe véve az élelmiszer-biztonsági, a higiéniai és a környezetvédelmi követelményeket, illetve az EU-előírásokat. Nem adható támogatás a folyadéktej-feldolgozásra, a tejpor-, a kazein- és vaj előállításra.

Támogatás adható a termelői szervezetek felállításához és működtetéséhez, a zöldség-gyümölcs, a gabona-, a dohány-, a sertés- és a tejágazatban. Ezeket a magyarországi ökológiai és ökonómiai környezethez alkalmazkodó ágazatokat volumenük, illetve a bennük rejlő fejlődési lehetőségek alapján határozták meg.

Azokra a termelői csoportokra vonatkozik a támogatás, amelyeket abból a célból állítottak fel, hogy tagjaik közösen alkalmazkodjanak a piaci követelményekhez, közösen juttassák a piacra termékeiket, központosítsák az értékesítést, az értékesítésre történő előkészítést és a nagybani vásárlók kiszolgálását, valamint közös termelői információszolgáltató rendszert működtessenek. A terv a tejszövetkezetek számának a jelenlegi 9-ről 15–re növelésével számol. A közösségi támogatás ebben az intézkedési kategóriában átlagosan 75%.

A SAPARD program működtetésének hosszadalmas, bonyolult előkészítési folyamatában Magyarország az utolsó helyen áll. Késedelmesen történt a működéshez szükséges intézményrendszer kialakítása, azok akkreditációja, a pályázatok kiírása. A késedelem miatt az első évi programok száma lecsökken, s csak a mezőgazdasági beruházások, a feldolgozás fejlesztése, az infrastruktúra fejlesztése, s a technikai segítségnyújtás című intézkedések maradnak az induló csomagban. A 2000. évi keret felhasználására az EU Bizottság várhatóan 2003. év végéig haladékot ad.

Az Európai Unióhoz való csatlakozással az egységes európai piacba való bekapcsolódás, valamint a Közös Agrárpolitika szabályozó rendszerének átvétele nagy lehetőségeket, de ugyanakkor jelentős kihívásokat jelent a magyar tejgazdaság, számára.

A Közös Agrárpolitika szabályozó rendszerének átvétele után a hazai tejpiac szereplői a mainál nagyobb támogatásokhoz juthatnak, de a termelői jövedelem döntő része továbbra is a piacról származik. Tejpiaci szereplésünk eredményessége pedig mindenkori versenyképességünktől függ.

A csatlakozással hazánk részévé válik egy több mint 400 millió fogyasztó igényét kielégítő egységes belső piacnak. Az egységes piac potenciálisan növeli termékeink értékesítési lehetőségeit, ugyanakkor a jelenleginél erősebb versenyre kell számítani úgy a hazai, mint az egységes belső piacon, de a harmadik országok piacán is.

A jelenlegi EU-s tagországok belső tejpiacán jelentős túltermelés van. A belső fogyasztáshoz viszonyított többlettermelés és a WTO- egyezmény előírása szerint a belső fogyasztás legalább 5% át kötelezően befogadandó importáru mennyisége miatt tejegyenértékben a belső fogyasztás 10 %-át is meghaladó árumennyiséget kell a belső piacról kivonni a tejpiaci egyensúly megtartása érdekében. A most még tagjelölt országok belépésével a létrejövő új belső piacon a tejtöbblet aránya alig változik, így továbbra is igen erős verseny várható.

Az új belső piac határozottan kínálati jellegű lesz, amelyen sikerre csak azok számíthatnak, akik teljes mértékben meg tudnak felelni a folyamatosan koncentrálódó kereskedelem által támasztott szigorú minőségi, szállítási, pénzügyi és egyéb-, a kínálati piacok által támasztott különleges igényeknek. Ezen a kínálati piacon akkor számíthatunk sikerekre, ha a kiváló minőségű árut a lehetőségekhez képest a legolcsóbban tudjuk eladásra ajánlani.

A magyar tejgazdaság jövőbeni fejlődése elsősorban azon múlik, hogy a hazai tej- és tejtermékfogyasztás növelésében milyen részesedése lesz. A hazai piac a vámhatárok szabaddá válásával nyitottá válik a tagországok termékei előtt. Nem titkolt a fejlett tejgazdásággal rendelkező, környező EU-s országok vállalkozóinak új piacokat megszerző szándéka, mely szerint a célterület az új tagországok piaca. A kevésbé fejlett, most belépők is a jelenleg még meglévő árelőnyük alapján az új piacokon való sikeres szereplésre számítanak.

Számunkra a verseny kimenetele attól függ, hogy a rövidebb szállítási távolságból adódó előnyünk mellé tudunk-e más előnyöket is nyújtani, felsorakoztatni:

• árainkkal,
• termékválasztékban,
• minőségben,
• áruk megjelenésében (csomagolásban),
• kereskedelmi kultúránkkal, marketingünkkel,
• termék-márkáinkkal stb.

Tejgazdaságunk szereplőinek elsősorban a hazai fogyasztás növekedésben rejlő lehetőségek kihasználása jelentheti a termelés bővítését és az eredményesség javulását. Elsősorban a hazai piacon kell a versenyelőnyt megszerezni, megtartani a fejlett tejgazdasággal, nagyobb tőkeerővel, műszaki felkészültséggel, piaci tapasztalatokkal rendelkező fejlett tagországok tejipari vállalkozásaival szemben.

A nyomott világpiaci árak miatt még jó ideig veszteséges lesz az export. A tejpiaci egyensúly megtartása érdekében az export árveszteségét az EU export-visszatérítése kiegyenlíti. A WTO-egyezmény azonban összességében és főbb termékcsoportonként limitálja a támogatott export mennyiségét és az adható támogatást. A meghatározott kontingensek betartása érdekében a támogatott export engedélyköteles, amit gyakran csak pályázat útján lehet elnyerni.

A pályázati versenyben való helytállás újabb kihívást jelent. Ha nem sikerül a teljes tejtöbbletből készülő termék támogatott exportjához engedélyt szerezni, akkor marad az intervenciós felvásárlásra készülő vaj és tejpor lehetősége, melyeknél nem térülnek meg teljes mértékben ráfordításaink.

Ahhoz, hogy az intervenciós felvásárlásra készítendő termékek volumene ne növekedjen, a hazai piac bővítési lehetőségeinek kihasználása mellett, a jó hagyományokkal rendelkező magyar termékféleségek külpiacát is meg kell őrizni, s ha lehet, azt is bővíteni kell. A csatlakozásig az átmeneti időszakban ezért is fontos az, hogy a magasan feldolgozott termékek exportja élvezzen előnyt a támogatások területén. Ez a magyar tejipar hosszútávú érdekeit szolgálja.

A magyar tejtermelés meghatározó részét adó nagyüzemek termelési mutatói meghaladják a versenytársak hasonló mutatóinak átlagszintjét. Az alapanyag termelésének ez a része jó pozícióban van annak ellenére, hogy az élbolyhoz viszonyított lemaradásunk az utóbbi évtizedben növekedett. A kistermelők állománymérete messze elmarad az árutermelés versenyképesnek tekintett szintjétől. Kis állományméret mellett a higiénés követelmények teljesítéséhez szükséges fejlesztési költségek megtérülése kétséges. Fennáll a veszélye, hogy ezek a termelők kiszorulnak az árutej termeléséből, de a kvótájukat a jó hatékonysággal, magas minőségi szinten termelők át tudják venni. A tejtermelést beszüntetők számára a struktúraváltás, a húsmarhatartásra való átállás jelenthet megoldást, vagy a vidékfejlesztési programok más lehetőségeiből választhatnak.

A tejtermelés önköltségében, s az alapanyag árában már megközelítettük az EU- szintet, s korábbi árelőnyünk fokozatosan erodálódik. Ez megmutatkozik a végtermék áraiban is, ami tejtermékeink versenyképességét veszélyezteti.

Feldolgozó iparunknak versenyhátrányt jelent a kialakult üzemi és vállalati méret, a szakosodás hiánya, s az utóbbi évek fejlesztései után még mindig konzervatív termékszerkezet és heterogén technológiai szint, az automatizáltság és anyaggazdálkodás hiányosságai, a higiéniai és környezetvédelmi problémák. Egyelőre kevés az EU minősítésnek megfelelő, a közös belső piacra és intervenciós felvásárlásra is termelni képes tejüzem. A magyar tejipar versenyképességét jelzi a más európai országok áraival való összehasonlítás is. Egyes termékeknél a korábbi tetemes árelőnyünk fokozatosan csökken, míg más termékek áraival már a hazai piacon sem vagyunk versenyképesek (pl. egyes sajtféleségek, vagy a tejpor áraival).

Versenyhátrányaink csökkentéséhez jó lehetőséget kínál a belépésig SAPARD terv alapján, a csatlakozás után pedig a Struktúrális Alapból finanszírozott vidékfejlesztési program segítségnyújtásának igénybevétele.

Javíthatja hazai tejpiaci helyzetünket az a tény, hogy jelenleg az EU-ból és a tagjelölt országokból érkező egyes tejtermékek támogatása a csatlakozást követően - az egységes belső piac létrejöttével - megszűnik, ezzel kedvezőbb lehet számunkra az árverseny kimenetele.

A KAP alkalmazásával egy szigorúan szabályozott agrárgazdaság jön létre nálunk is. A közös piaci rendtartások hátrányt jelenthetnek olyan szempontból, hogy meghatározzák a termelés volumenét, fejlesztésének irányát, s ezzel korlátokat is szabnak bizonyos tevékenységek bővítésének, de ugyanakkor növelik a termelés biztonságát.

A piaci rendtartások keretében növekednek az elérhető támogatások, de növekednek a termelési ráfordítások is. A termelési költségek főként a földbérlet, az energia, a munkaerő költségének növekedése miatt fognak emelkedni. A horizontális előírások betartása (minőségbiztosítás, környezet- és állatvédelem stb.) is költségnövekedéssel jár. A KAP összességében csökkenti a termelés közgazdasági kockázatát, s jó lehetőséget kínál a piaci folyamatokra érzékenyen reagáló, szükség szerint struktúra-váltásra is képes gazdálkodóknak.

A vidékfejlesztési támogatásokkal lehetővé válik, hogy a hátrányos helyzetű, korlátozott saját forrással rendelkezők termelésük feltételeit fejleszteni tudják, s javítani tudják versenyképességüket.

A KAP szabályozása reformok útján a jövőben is változni fog, amit a távlati tervezésnél a tejpiaci szereplőknek figyelembe kell venni, s a várható változásokra kellő időben fel kell készülni.

az FVM "Gazdálkodj okosan az Európai Unióban" című, interneten megjelent anyagából

A tárgyalásokon sikerült elérni, hogy a tejkvóta közel 2 millió tonnás lesz, annak dacára, hogy a hazai fogyasztás alig haladja meg a másfél millió tonnát. Magyarországon az országos referencia zsírtartalom 3,85 %, s ez további fejlődési lehetőségeket is biztosít az ágazat számára.

Itt is lesz intervenciós felvásárlás, ez a vajra, illetve sovány tejporra terjed majd ki, s e termékek piaci árának stabilizálásán keresztül biztosítható a tejtermelő gazdák megfelelő színvonalú jövedelme.

A piaci egyensúly fenntartása érdekében lehetőség van bizonyos tejtermékek (vaj, tejszín, sovány tejpor és egyes sajtféleségek) magántárolásának költségtámogatására is, valamint a belső felhasználást ösztönző támogatások, mint: az iskolatej-program.

Fontos feltétel, hogy kizárólag a hazai extra minőségnek megfelelő tej kerülhet emberi fogyasztásra. Az EU nyerstejjel szemben támasztott higiéniai és minőségi követelményeinek teljesítésére 2003-ban 50 %-os kiemelt beruházási támogatás igényelhető technológia korszerűsítésére, tejet biztosító csarnokok fejlesztésére, de át lehet állni a húshasznú szarvasmarhatartásra is.

Konkrét példa: a kőrösszakáli tejtermelő gazdák termelői csoportot alakítottak, és pályázati pénzekből modern tejcsarnokot (tejbegyűjtőt) építettek. Ezek után természetes, hogy extra minőségű tejet tudnak termelni, és a termékükre szüksége van a tejfeldolgozóknak.

Az EU-ban 2005-ben bevezetésre kerülő támogatási forma az extra minőségű nyerstej után literenként vehető igénybe, tervezett nagysága 1,32 Ft/l. A jogosultság meghatározásnak alapja az előző évi igazolt kvóta teljesítés.

A belépést követő öt évig hazánkban előállíthatunk és forgalmazhatunk 2,8 % zsírtartalmú tejet (a többi tagországban csak 0,5 %, 1,5 % és 3,5 % lehet a zsírtartalom).

A tárgyalások eredményként a jelenlegi támogatásra jogosult 9 hónapnál idősebb magyar húsmarha állományt tekintve mintegy 50 000-es növekedésre nyílik lehetőség.

Konkrét példa: az anyatehén támogatás 2004-ben 8 008 forinttal meghaladja a jelenlegi 20 000 Ft/állat mértéket. 2003-tól pedig bevezetésre kerül a húsmarha prémium, amely 14 675 forintos növekedést jelent. A vágási prémium, ami jelenleg Magyarországon nincs, egyértelműen plusz támogatást jelent a gazdáknak.

Fontos: a húsmarha támogatásra jogosult állatokhoz megfelelő nagyságú takarmánytermő területtel kell rendelkezni (2 nagyállat-egységenként 1 hektár). Az a gazdálkodó, aki ennél extenzívebb tartást vállal, további támogatásokhoz juthat, ami a támogatásra jogosult egyedenként további 20 000 Ft lehet.

Átmenet nélkül alkalmazható támogatások

Átmeneti időszakkal bevezetésre kerülő támogatások

Nemzeti támogatások

I. Bevezetés

A Közös Agrárpolitika az Európai Gazdasági Közösség 1958-as megalakulását követően elsőként közösségi hatáskörbe vont területek egyike. Kereteit igen részletes, a tagállamok által kötelezően betartandó szabályok határozzák meg. Magyarország - a többi új csatlakozó országgal együtt - vállalta, hogy ezeket a szabályokat a belépéstől átveszi és alkalmazza. A kötelezettségek alól néhány pontosan definiált tartalmú és időtávú kivételt igényeltünk és kaptunk. Az Európai Unió ugyanakkor elismerte az új csatlakozók jogát a közösségi vívmányok által biztosított valamennyi támogatásra, de egyes támogatástípusok teljes körű bevezetését úgyszintén csak átmeneti idő alatt vállalta.

A Közös Agrárpolitika által biztosított támogatások a következő fő csoportokba sorolhatók:

• közvetlen termelői támogatások;

• a piacok stabilizálását szolgáló intervenciós és exporttámogatások;

• beruházási támogatások;

• szerkezetváltást, környezetvédelmet, vidékfejlesztést szolgáló egyéb támogatások.

Melyek lesznek a felsoroltak közül a hazai agrárszféra szereplői által is azonnal, teljes mértékben hozzáférhető támogatások?

1. A magyar termelők és forgalmazók a tagság első napjától teljes joggal részt vehetnek a közösségi intervenciós rendszerben, illetve pályázhatnak exporttámogatásokra. A közösségi jogszabályok által biztosított intervenciós felvásárlási árak, egyes termékek piacról történő átmeneti vagy végleges kivonásához kapcsolódó támogatások (pl. borfelesleg lepárlási támogatása, zöldség-gyümölcs szektor kivonási támogatásai és egyes feldolgozási támogatásai, sertéshús magántárolási támogatása), illetve az exporttámogatások 100 %-os szinten érvényesülnek a magyar termelőkre, forgalmazókra is. Ennek eredményeként az értékesítési biztonság számottevően javul, a jelenleginél sokkal kiszámíthatóbbá és tervezhetőbbé válik a bevétel.

2. A közösségi társfinanszírozás mértékét tekintve szintén teljes jogú tagként részesülnek a magyar pályázók a vidékfejlesztési támogatásokból. A támogatás maximum 80 %-áig felvihető közösségi hozzájárulási mértékkel a nemzeti költségvetés szempontjából még a jelenlegi szabályoknál is kedvezőbb társfinanszírozási feltételek vonatkoznak majd a támogatások jelentős részére (az EMOGA Garancia Részlegből finanszírozott támogatásokra, úgymint agrár-környezetvédelem, mezőgazdasági területek erdősítése, kedvezőtlen adottságú területek támogatása, korai nyugdíjazás). E támogatások köre is kiszélesedik néhány speciális, csak az új tagállamok számára elérhető jogcímmel: részben árutermelő gazdaságok évi maximum 1000 eurós támogatása 5 éven át; termelői-értékesítői szervezetek létrehozásának és működésük első 5 évének támogatása valamennyi szektorban; a környezet- és állatvédelmi, higiéniai, élelmiszerbiztonsági, valamint munkavédelmi előírásoknak való megfeleléshez szükséges beruházások, technológiai váltások támogatása.

A közösségi költségvetés hozzájárulásának korlátja az e pontban említett támogatásokra:

                                                                                                                            millió Î

3. Teljes joggal, sőt a jelenlegi tagállamokénál kedvezőbb feltételekkel - esetenként alacsonyabb önrész mellett - pályázhatnak a hazai mezőgazdasági termelő és feldolgozó üzemek beruházási támogatásokra. A tagállamokban ma elérhetőnél kiterjedtebb lesz a szaktanácsadási szolgálatok támogatásai által lefedett tevékenységek köre is: magába foglalja az üzleti tervek, támogatási pályázatok készítéséhez nyújtott segítséget. E támogatások, továbbá a vidékfejlesztés körébe tartozó egyéb beruházási támogatások forrása a Strukturális Alapokból Magyarország számára megítélt keret általunk meghatározott része - a Kormány jelenlegi tervei szerint annak 18 %-a. (A Strukturális Alapok 2004-2006 közötti teljes kerete Magyarország számára kötelezettségvállalási szinten 1853,1 millió euró, tervezett kifizetések szintjén 944,9 millió euró.)

A fent említett két utóbbi csoportba tartozó támogatásokkal kapcsolatban meg kell jegyezni két fontos tényt:

a) Ezek alapvetően nemzeti társfinanszírozást igénylő támogatási formák, valamint a támogatásra pályázó gazdálkodó több-kevesebb saját forrását is feltételezik. E források Magyarország középtávú fejlesztési tervének keretében tervezendők. Elérhetőségük, az egyes célok közötti felosztásuk így függ hazánk Nemzeti Fejlesztési Tervétől - azon belül is a beruházási pályázatok keretét adó Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programtól -, valamint az NFT-től külön programozási dokumentumot alkotó, de annak prioritásaival és stratégiájával összhangban álló Vidékfejlesztési Tervtől (előbbi a Strukturális Alapokból, utóbbi az EMOGA Garancia Részlegből finanszírozott intézkedések terve).

b) Bár az egyes igénylők, pályázók ezen támogatásokból a jelenlegi tagállamokéval azonos - sőt esetenként kedvezőbb - feltételekkel részesülhetnek, ugyanakkor a Magyarország számára 2006 végéig rendelkezésre álló nemzeti keretösszeg (egy lakosra vetítve) számottevően alacsonyabb, mint a hazánkkal összemérhető helyzetű jelenlegi tagállamok kerete.

Átmeneti időszakkal kerülnek Magyarországon bevezetésre a terület és állatállomány alapú közvetlen termelői támogatások. Ezek között a nemzetgazdasági szinten legjelentősebb - a hazánknak járó összes közvetlen támogatás 88 %-át kitevő - terület alapú támogatás 100 %-os szintje a tárgyalások során elért 4,73 tonnás referenciahozamnak megfelelően: hektáronként 4,73 × 63  Î  = 298  Î . A közösségi költségvetés által fedezett rész kilenc éves átmenet után, először évi 5, majd évi 10 %-pontos növekedéssel 2013-ban éri el az akkori közösségi jogszabályok szerinti 100 %-os szintet. Lehetőség van azonban a közvetlen támogatásokat saját költségvetésből kiegészíteni. Ezt az alábbi két módszer egyikét választva tehetjük:

a) Minden évben további 30 %-pontos kiegészítés, maximum a 100 %-os szintig. Ez esetben az alábbi táblázat mutatja a közvetlen támogatások szintjének lehetséges felfutását nemzeti kiegészítés nélkül, illetve annak maximális kihasználása esetén:

A nemzeti kiegészítés lehetőségének maximális kihasználása esetén tehát a támogatási szint már a 7. évben elérheti a 100 %-ot. (Hangsúlyozandó itt, hogy a terület alapú támogatások euróban kifejezett összege a referenciahozamok függvénye, így a jelenlegi tagállamokban sem egységes, hanem hektáronként 180-420 Î között változik.)

b) Lehetőség van termékenkénti (vagy termékcsoportonkénti) differenciált kiegészítésre is. Ez esetben minden egyes termék támogatási szintjét olyan mértékben egészíthetjük ki, hogy az az adott termékre vonatkozóan Magyarországon 2003-ban érvényben lévő, a közösségi közvetlen támogatásoknak megfeleltethető jogcímeken adott támogatási szintet 10 %-kal haladhatja meg.

A tárgyalások eredményeként a 2004-2006 közötti időszakban lehetőség lesz az EMOGA Garancia Részleg által biztosított vidékfejlesztési források (lásd II/2. pont) egy részét átcsoportosítani a közvetlen támogatások fent leírt kiegészítésére. Az átcsoportosítás szintén két módon történhet:

 ­ maximum az említett vidékfejlesztési forrásokra vonatkozó kötelezettségvállalási összeg 20 %-át minden évben

 - vagy az adott évi kötelezettségvállalási összeg maximum 25, 20 és 15 %-át 2004-ben, 2005-ben, illetve 2006-ban.

Amennyiben a fenti átcsoportosítással Magyarország élni kíván, úgy a vidékfejlesztési keretből átcsoportosított összeg nem haladhatja meg a kiegészítés mértékének 80 %-át, azaz a legalább 20 %-os nemzeti társfinanszírozást a közvetlen támogatások kiegészítésénél is alkalmazni kell.

A közvetlen termelői támogatások kiosztásánál az első három évben lehetőség van egy egyszerűsített rendszer választására (nemzeti szinten). Ez esetben a Magyarország számára járó - adott évre vonatkozó átmeneti szintnek megfelelő - összes közvetlen támogatás a művelt mezőgazdasági terület alapján lenne szétosztható a termelők között. Természetesen ebben a rendszerben is alkalmazható lenne a fentiekhez hasonló nemzeti kiegészítés, a számítási módszerek szükséges kisebb változtatásaival. A normál vagy az egyszerűsített rendszer közti választást Magyarországnak a csatlakozás dátuma előtt be kell jelenteni az Európai Bizottság felé. A normál támogatási rendszer az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer teljes körű működőképességét feltételezi, míg az egyszerűsített rendszer valamelyest kisebb ellenőrzési háttér kialakításával működtethető.

A Közös Agrárpolitika (KAP) keretébe tartozó, részben vagy egészben közösségi finanszírozású, eddigiekben felsorolt támogatások mellett maximum 3 éves átmeneti ideig lehetőség lesz egyes, a csatlakozás idején futó nemzeti támogatások továbbvitelére is. Ezeket a támogatásokat a belépés napját követő 4 hónapon belül megfelelő módon be kell jelenteni az Európai Bizottságnál. A bejelentett támogatások közül a KAP szabályaival össze nem egyeztethetőket Magyarország köteles legkésőbb a tagság 3. évének végéig megszüntetni. Az Európai Bizottság azonban a 3 év letelte előtt is vizsgálhatja ezen támogatásokat, és utasíthatja Magyarországot a megszüntetésükre. Ez azonban nem lehet visszamenőleges hatályú, tehát sem büntetéssel, sem a támogatást már felvett gazdálkodók visszafizetési kötelezettségével nem járhat.