Ritka manapság, hogy a volt mezőgazdasági termelőszövetkezetek állattenyésztési telepén legalább egy istálló hosszán, mindkét oldalon tehenek láthatók! A csatószegi épületcsoport is az mtsz felbomlása után olasz érdekeltségű "tranzitállomás" volt vágóállatok számára, viszont később, pontosabban a tavalyelőtt árverésen gazdát cserélt, és a tavaly nyáron már hetven holstein-fríz tehenet telepítettek be.
Az előzményekhez tartozik, hogy az Olt menti település és a magyarországi Jászdózsa között testvértelepülési kapcsolatok alakultak ki, és felvetődött az együttműködés, valami közös vállalkozás beindításának gondolata is. A jászdózsai szarvasmarha-tenyésztés, lefejő tehenészet magyarországi viszonylatban is élen jár, így a kezdeményezés megfelelő helyről jöhetett néhány szakember részéről, akik a csatószegi Tódor Józsefet kérték fel partnernek, helytartónak. A választás nem véletlenül esett a Tódor családra, ugyanis mintegy harmincfős szarvasmarha-állománnyal rendelkeznek, az állatkiállításokon, a tejtermelésben , a kiérdemelt premizálásban stb. élen járnak.
Tavaly óta tehát a négy megvásárolt istálló egyikében feketetarka állomány sorakozik. Van immár harminc borjú is, tehát saját szaporulatból lehet bővülni, terjeszkedni. A "tartalékok" nem is kicsik: a silógödrök is használatba kerülhetnek majd, bérbe vehető földterület is lesz bizonyára, mivel a helyi társas a jelek szerint felbomlik, és sokan nem kívánnak vagy tudnak önállóan gazdálkodni. Egyébként a benépesített istállóban fejőgéppel fejnek, trágyatovábbító működik, és a három állatgondozó pontosan ellátja feladatát. Pontosan, mert ezt megkövetelik, elvárják, hisz nem az a világ van, amikor itt pirostarkákat fejtek kézzel, és azok nem adtak talán a négy akkori istállóban annyi tejet , mint most a hetven feketetarka... A napi tej ugyanis most 750 liter. A takarmányt, a szénát felvásárlásból biztosítják, a koncentrált takarmány is behozatal.
Minden biztatónak látszik. Innen talán tovább lehet lépni majd a követelmények, az EU-s normák felé. Ahol nem maradtak meg a telepek, az istállók, aligha lehetséges új beruházások nélkül kibontakozni. Ismerjük jól, hogy a háztáji gazdaságnak milyen korlátai vannak, ritka, ahol van lehetőség a terjeszkedésre, bővítésre, az üzemméret kialakítására. Nos, a "megmentett" állattenyésztési telepeken kínálkoznak a lehetőségek új lefejő tehenészetek kiképzésére, de egyelőre a megyében még ritka az is, amit Csatószegen látni...
A kérdés viszont továbbra is az, hogy haszonnal, jövedelemmel jár-e az ilyen vállalkozás. Tódor József összead és kivon, s nem is veti el a sulykot, amikor azt mondja, hogy minimum 9000 lejt kellene kapnia a termelőnek a tejért . Ehelyett az állami támogatással csupán 7500 lejt kap. Nincs érdekvédelmi képviselet sem elfogadható; a feldolgozóiparral folytatott valamikori egyezkedések is félbemaradtak...
Tavaly júniusban indult a csatószegi vállalkozás, mely egy testvértelepülési kapcsolatból nőtt ki és méretkezik a nálunk tapasztalható mostoha viszonyokkal. Marad az egy-két tehenes gazdaság, vagy itt-ott egy-két "jövőbe mutató" vállalkozás is lesz? A csatószegi próbálkozást ezért követjük kíváncsian...

Ferencz Imre - Hargita Népe