Az 1025 (1972. XII. 30.) MT. határozat hosszú távra kijelölte a magyar szarvasmarha-tenyésztés irányát. Sok üzem választotta a holstein-fríz x magyartarka fajtaátalakító keresztezést.
Az országban már 1976-ban 721 üzem 330 ezer tehénnel és üszővel folytatott tejirányú keresztezést. Az országban ekkor 1930 ezer szarvasmarhát tartottak nyilván, 100 hektárra vetítve 28-at. Az állomány jelentős része a fajtaátalakítás során már az ötödik generációt követően teljesen átalakult. Megyénk magyartarka-állománya a keresztezést megelőző években fejlődésnek indult, s a populáció genetikai stabilizációját Mezőhegyes nagyban segítette.
Az erősen szimentáli jellegű szarvasmarha-állományok évi 320 kg körüli tejet produkáltak. Több üzem az állomány tenyésztési és termelési ellenőrzését csak a hetvenes évek elején kezdte meg, így a fajtaátalakító keresztezés előtti bázisév laktációs termelésének átlag- és szórásszámítása után a szóráskép igen szeszélyes lefutású volt, amiből az állományok szelektálatlansága, továbbá a környezeti tényezők kiegyenlítetlensége volt megállapítható.

Óriási érték volt a régi magyartarka-állomány! A példásan jó tenyésztői munkát végző orosházi Béke téeszben az állomány egyedei a második laktációban az 1650 Kuno tenyészbika után a kortársak átlagánál 809,3 literrel képesek voltak többet termelni. Laktációs termelésük így 4329,3 kilogramm volt, 4,02 százalékos zsír mellett. Az akkori állomány testtömegére és méreteire jellemző, hogy 1974-76-ban a levágott 161 tehén közül 116 volt 701 és 900 kg közötti, további négy pedig 900 kg fölötti.
Ezekben az években országosan is kiemelkedő volt a mezőhegyesi 613 Fáni, évi 12 527 kg tejjel . A csorvásiak a 11 Cifra nevű tehénre voltak büszkék, a hajdani kiscsákói Törekvés tagjai pedig a 184 Narancs teljesítményét csodálták. Szabó György főállattenyésztő különösen sokat tett az akkori állományért. A megye kistermelői közül az orosházi Sárközi Bálint, valamint a kétsopronyi Laurinyecz Mátyás országos hírnevet szerzett a törzskönyvezett állományukban nevelt és a köztenyésztés számára értékesített tenyészbikák után. Az ugyancsak kétsopronyi Laurinyecz János tehene értékesítéskor 1000 kilós volt, s míg termelt, kiemelkedő teljesítményt produkált.

Az országban ekkor 550-600 ezer vágómarhát vásároltak fel az üzemekből, s az ágazat exportbevétele - élő- és vágott marhában - megközelítette a 220--250 millió dollárt.
Mára hazánk szarvasmarha-állománya 60 százalékkal csökkent, ami jelentős vágómarha-kieséssel és egyéb hátránnyal, például istállótrágya-kieséssel járt, amit éves szinten 6-7 milliárd forintra becsülnek.

Kétségtelen, a holstein-fríz fajta eredményei számottevőek. A Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt. állománya 2002-ben kiemelkedő tejtermelést produkált. Az 1100 tehén átlagtermelése 8913 liter volt. A Ménesbirtok 200 darabos magyartarka-állománya átlagban 5840 litert ért el. A szintén híres 752 darabos bonyhádi magyartarka-tenyészet 2002-ben átlag 5004 liter tejet adott, s a fajta a kötetlen tartást, s a vele járó technikát jól tűri - nyilatkozta Bertalan Barna, a tenyészet vezetője.
Az 1975. évi tehénlétszám 48-50 százaléka ugyan ma a szükséges tejmennyiséget megtermeli, viszont 2000-ben már a - csontos hús egyenértékben számolt - marhahús-forgalomban 24 ezer tonna exporthoz 31 ezer tonna import társult, vagyis nettó importőrök lettünk.

Ami még fájóbb: nehéz az ágazatban nyereséget produkálni, hiszen Szlovákiából még tejet is hozunk be. A hazai piacon a marha és borjú fogyasztása - a BSE-tol való félelem miatt is - csökkent. Szintén csökkent az egy főre jutó tejfogyasztás is.
2002-ben a 100 hektár területre jutó állomány már csak 13 darab volt, s ezzel az adattal Európában az utolsók között vagyunk. Már csupán kérdésként vethetjük fel: ha annak idején a magyar tarkát tej és hús irányban különválasztva nemesítjük tovább, a várható eredmények megteremtették volna-e a folytatódásuk és kiterjedésük feltételeit?

Hunyadvári Árpád - (Békés Megyei Hírlap)