Idehaza, ha valakit tehénnek szólítanak, kimeríti a becsületsértés szélső értékeit. Indiában viszont a szédelgő feldicsérés minősített esete. Pedig az a tehén sovány.

Az indiai szent tehenekről ez ideig csak akkor lehetett hallani, ha valamelyik mit sem sejtő külföldi turista olyat tett, amire egy igazi indiai sohasem lenne képes. Magyarán: az egyébként csontsovány négylábút dühös mozdulatokkal próbálta elterelni az útból, kihívván így az ottaniak haragját. Az érinthetetlen kasztok országában ugyanis a tehenek a vallási tilalom okán elterelhetetlenek.

A hatóságoknak mindenképpen sok a gondjuk a forgalmat akadályozó szarvasmarhákkal, meg azokkal a lepényekkel is, amelyeket a viselkedési szokásokról tájékozatlan állatok maguk mögött hagynak. A gondokat csak tetézi, hogy például Új-Delhiben a bűnözőbandák ezeket a teheneket magukénak vallva felveszik a tehéntartási szubvenciót, azaz a tehéntartásdíjat.

De semmi sem tart örökké. Megvédendő a nemcsak szent, hanem egyben hasznos szarvasmarhákat, a hatóságok most arra kötelezik a tejtermelő marhatulajdonosokat, hogy nyelessenek le állataikkal egy szilícium-chipet. Ez feltalálójának állítása szerint addig marad az állat gyomrában, amíg a jobb sorsra érdemes tehén életben van.

De ami ennél is fontosabb, a szilícium-chip révén annak viselője egy számot kap, és ezt, akit érdekel, illetve akinek dolga van a tehenekkel, könnyűszerrel felismerheti. Azok a tehenek viszont, amelyek nem hasznosak, csak gazdátlanul csavarogva természetfeletti védelem alatt állnak, így könnyűszerrel kiszűrhetők. De a tehéntisztelet jegyében még ők sem - és még így sem - a vágóhídra, hanem egyszerűen az állatpiacra kerülnek. S jövendő gazdájuk most már beállíthatja őket a szilícium-chippel megkülönböztetett tejtermelésre , azaz ezentúl nemcsak - úgymond - szentek, hanem hasznosak is lehetnek.

Ónody György - (MROnline)