Ha így van, akkor Háromszéken nem alakulnak rózsásan a gazdasági viszonyok. Az az új keletű érdeklődés viszont, amely - a vidék hegyes-dombos övezeteiben - a kecsketenyésztés iránt megnyilvánul, nem csupán a napi pohárnyi tej biztosításáért ébredt fel. Igaz, nem kevesen még ma is a családi "itóka" biztosításáért tartanak kecskét, ha tehénvásárlásra nem futja a "büdzséből". Most azonban "pénzes emberek" is erőforrást látnak benne, akár csordányi állomány beszerzéséért sem kímélik a fáradságot. A holnap lehetőségeire való ráérzés ösztönözné e törekvést?

Ha értesüléseink pontosak, akár országos premierként is említhetnénk Mikófalut. Itt ugyanis az övezet cihereseiben, bozótjaiban legelő 180 fős kecskeállomány túlnőtte a csorda fogalmát! Olyan farmot hoztak létre, ahol a laktációs időszak zárulásának időszakában is fejőgépek zümmögnek, steril feltételek között - zárt rendszerben - jut el a kecsketej a feldolgozóhoz. Az európai elvárásokhoz is igazodva, modern gyártási feltételek között készítik a kecsketejből a különböző termékeket. S a feldolgozó mellesleg jó áron fizeti a nyersanyagot, zsírfok szerinti kalkuláció alapján, ezért az állami szubvencióval együtt literenként 13-16 ezer lejt is kitesz az ár. Így már megéri! Nem meglepetés tehát, hogy az övezetben - különösen Erdővidéken - sikerágazat a kecsketartás (Száldoboson körvonalazódik egy másik kecskefarm állománya), és íme legújabban már Sepsiszentgyörgy környékén is ígéretes terveket dédelgetnek.

A minap hallottuk, hogy az egyik Sepsiszentgyörgy-közeli község alpolgármestere és egy másik település rendőrőrs-parancsnoka (!) készül pályázatot benyújtani e téren SAPARD-támogatásra. Mindkét helységben a jövedelemnövelés lehetőségeként tervezik kecskefarm létesítését. Azt is tudják, hogy az EU-ban a kecsketejre nincs kvóta, és tapasztalják a belőle készült termékek iránti érdeklődést is. Ha az álmok valóra válnak, nos akkor a kecske nem lesz a szegénység velejárója, sőt az éppen e kategóriából való kilábalást segítheti.

Flóra Gábor - (Romániai Magyar Szó)