CIKKEK

Jól jön a Hajdú-Bét búcsúja a Bábolnának

Drasztikus változások nélkül több baromfi-feldolgozó is lehúzhatja a rolót

2004. 02. 17.

A közelmúltban felszámolási eljárás alá került Hajdú-Bét Rt. esete újból rámutatott, hogy nő a feszültség az átlag nullszaldós baromfiágazatban. Ha a szektorban nem következik be drasztikus hatékonyságjavulás, szakértők szerint újabb cégek juthatnak a Hajdú-Bét sorsára. A társaság kapcsán tegnap interpelláltak a parlamentben.

A Hajdú-Bét Rt. január 22-i közgyűlése úgy határozott, hogy a csődhelyzetbe került cég újjá-szervezése helyett annak felszámolását kezdeményezik, miután az adóhivatal zárolta a cég számláit, a hitelező bankok pedig felmondták a szerződéseket. A leépítés mintegy 1500 dolgozót érint.
A Hajdú-Bét a magyar baromfipiac vezető vállalata volt, főként liba és kacsa tenyésztésével és feldolgozásával foglalkozott. A csőd szele nem most érinti meg először az 1992-ben privatizált céget: az első igazán komoly krízist már az 1998. év meghozta. Az orosz válsággal a keleti exportpiacai szinte teljesen összeomlottak, ám két legnagyobb hitelezője, az OTP és az MKB még jórészt kényszerből finanszírozta a veszteségeket. Közben a Hajdú-Bét hitelei 1998 végére a két banknál már egyenként több mint 10 milliárd forintra rúgtak. A bankok 1999-ben 4,7 milliárdos tőkeemelés révén 6-16 százalékos tulajdonrészt szereztek a cégben. A részvények további 60 százalékát a Wallis, 9 százalékát angol alapok jegyezték le. Az 1999-es közel 8 milliárdos negatívum azonban az MKB-nek végképp elvette a kedvét az ágazattól, és 2000-ben kivonult a cégből. A hiteleket a Hajdú-Bét, a részvényeket pedig az OTP Bank vette meg 20, illetve 1 százalékos árfolyamon. Az OTP Bank tulajdonosi részesedése 48 százalékra nőtt, majd 2001 őszén a Wallis megvette a pakettet, így a Hajdú-Bét egésze az övé lett.
A több mint 3500 fős Hajdú-Bét 2000-ben és 2001-ben ugyan nyereséges volt, ám 2002-ben újra mintegy 400 milliós lett a vesztesége. Tavaly saját adatai szerint mind a hazai értékesítésben, mind az exportban az iparág ötödét adta. Szállítóinak száma elérte 10 ezret, nekik most lapértesülések szerint több mint 5,5 milliárd forinttal tartozik.
A vállalat tavaly mintegy 16 millió szárnyast vett át igen nyomott áron, de az ellenérték több mint 20 százalékát folyamatos likviditási problémái miatt nem tudta kifizetni. Gondjainak jelentős része nem egyedi probléma; az egész magyar baromfiágazat – amelynek árbevétele tavaly 170 milliárd forint körül alakult – nehézségekkel küszködik.
A húsipari termelők szövetségei egyetértenek abban, hogy a becslések szerint a baromfi-értékesítés 50 százalékát felügyelő s így ármeghatározó multinacionális nagykereskedők mesterségesen nyomott áron adják a hústermékeket, így csalogatva boltjaikba a vevőket. Így viszont az árak alig biztosítanak nyereséget a vertikumnak. A kegyelemdöfést végül az adta meg, hogy tavaly Ausztriában és Németországban a feldolgozott baromfitermékek ára az ottani túltermelés miatt több mint 30 százalékkal csökkent, ráadásul azután, hogy a termelői szerződéseket már megkötötték. A Hajdú-Bét közleménye szerint további egymilliárd forint veszteséget okozott a forint gyengülése is.
Közben költségei folyamatosan emelkedtek. A kiadásai közel 60 százalékát kitevő takarmány árának tavalyi 30 százalékos átlagos növekedése közel ötödével emelte a termelési költségeket. Ez részben szezonális hatás, amelyet a nyári aszálykár magyaráz: a magyar takarmány már drágább, mint a német. Drágult az energia és a gyógyszer, s komoly megterhelést jelentettek a cégeknek az EU-konform élelmiszer-biztonsági beruházások is. Sokba kerül a modernizáció, a hatékonyság javítása is: a Hajdú-Bét 2002-ben e célra milliárdokat fordított, jórészt hitelből.
Ám költségei a fejlesztések ellenére sem csökkentek. A nem korszerűsítőknél ugyanis a magasabb takarmány- és energiaigény, míg az újítóknál a fejlesztésbe befektetett tőke költsége emeli az önköltséget.
Maguk a termelők is felelőssé tehetők a kialakult helyzetért. Sokszor azonnal átállnak azon baromfitípus tartására, amely pillanatnyilag kedvező helyzetben van, s ezzel strukturális túlkínálatot alakítanak ki a következő időszakban. A liba 2003-as hazai piaci túlkínálatát nagyrészt az okozta, hogy 2001-ben igen jól ment ennek a termékvonalnak, ezért sokan – a kereslet által ténylegesen indokoltnál sokkal többen – álltak át libatenyésztésre. A Hajdú-Bét éppen emiatt tudta a libát igen olcsón átvenni. Csak arra nem számított, hogy exportpiacain a hazainál is jelentősebb túlkínálat mutatkozik, ami miatt óriási készleteit csak mélyen az elfogadható ár alatt tudta értékesíteni.
A nyilvánvaló problémák ellenére többen úgy gondolják, hogy a cég menthető lenne, hiszen a fő gondot rendkívüli hatások eredményezték. Szerintük a tulajdonos Wallis Rt. valójában ki akar szállni a baromfiüzletből, és ezért döntött reorganizáció helyett a felszámolás mellett. Tény, hogy a csoport eddig már mintegy 5 milliárd forintot ölt a cégbe, jelentősebb megtérülés nélkül. Ma már a Hajdú-Bétnek nyújtott tulajdonosi hitelek megtérülésére sincs remény, miközben a banki kölcsönökre is kezességet vállalt a Wallis. Csak abban bíznak, hogy a felszámolási eljárás során legalább a kistermelők követeléseinek egy részét ki tudják elégíteni – derült ki a cég sajtóközleményéből. Állításuk szerint a Hajdú-Bét saját tőkéje pozitív, a cég eszközei – legalábbis könyv szerinti értéken – fedezik a követeléseket, a kérdés csak az, hogy ezeket ténylegesen milyen áron tudják majd értékesíteni. A vállalat felszámolása alapvetően átrendezi a piaci erőviszonyokat. A Hajdú-Bét mellett az iparág legjelentősebb szereplője a Bábolna Rt., mely 2002-ben 40 milliárdos forgalommal és mintegy 8 milliárdos eredménnyel zárta az évet. A mintegy ötezer embert foglalkoztató cég tavaly már csak 2,8 milliárdos mínuszban volt, 2004-re pedig 50-100 milliós nyereséget remélnek, amire piacvezetőként jó esélyük van.

Susán Ákos - VG

   « vissza

Föoldal mail