Várhatóan áprilisban vagy májusban válhat a dalmandi volt állami agrártársaság, s ezáltal az ország tejpiacából 12 százalékkal részesedő Új-MiZo tejipari cég fő tulajdonosává Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója. Az üzletember a magánbefektetőként folyó tárgyalásokról szóló híreket lapunknak megerősítette, hozzátéve: konkrét megállapodás az adásvételről még nem született.

Információink szerint heteken belül Csányi Sándor birtokába kerülhet a Dalmandi Mezőgazdasági Rt. Az OTP Bank elnök-vezérigazgatója magánbefektetőként készül megvásárolni a Dalmandmen Kft. üzletrészeit. E társaság többségi tulajdonosa a Dalmandinvest Rt.-nek, amely a Dalmandi Mezőgazdasági Rt. főrészvényese. Csányi már megkezdte az üzlettel kapcsolatos előkészítő tárgyalásokat – erősítette meg értesülésünket Kovács József, a mezőgazdasági rt. igazgatósági tagja, a Dalmandmen egyik tulajdonosa. A Dalmandmen többségi tulajdonosa a volt állami gazdaságban szintén igazgatósági tag Kovácsné Schulteisz Margit, aki információink szerint már szintén tárgyalt Csányi Sándorral az üzletrész eladásáról. Úgy tudjuk, a Dalmandmen harmadik tulajdonosa, az állami gazdaság korábbi vezérigazgatója, Gelencsér József még nem nyilatkozott arról, hajlandó lenne-e megválni üzletrészéről. A dalmandi volt állami agrárcég irányító többségének gazdaváltása egyben az ország tejpiacának 12 százalékos forgalmát uraló, pécsi Új-MiZo Rt. tejfeldolgozó vállalkozásra is kihat, hiszen a dunántúli agrárcég és leányvállalata közvetlen irányító befolyást szerzett az Új-MiZóban.

A Dalmandi Mezőgazdasági Rt. egyike annak a tizenkét volt állami agrártársaságnak, amelyet rendkívül kedvező feltételekkel privatizált az Orbán Viktor vezette kormány. Az agrártársaságok értékesítése azt követően vált lehetségessé, hogy a 2000. december végén elfogadott, külső üzletrészek kifizetéséről szóló törvényhez kapcsolódva – fideszes képviselői javaslatra – módosították a privatizációs jogszabályt is. E szerint a tartós állami tulajdonban maradó mezőgazdasági társaságok köre huszonnyolcról kilencre csökkent – tizenkilenc esetében tehát már nem volt akadálya a privatizációnak. Ezután jelölte ki a kormány azt a tizenkét társaságot, amelyek az értékesítés első szakaszában eshettek át a „dolgozói” privatizáción.

A privatizációs törvény említett módosítása kapcsán az akkori ellenzék azzal vádolta meg a kormányt, hogy a tervezett cégeladásokkal saját gazdasági klientúráját kívánja megerősíteni. Később több parlamenti felszólalásban is úgy érveltek, hogy az érintett társaságoknál azért cserélték le az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjait, hogy oda a kormánypártok bizalmasai kerülhessenek, akik saját érdekeik szerint készíthetik elő a privatizációt. Ezeket a vádakat az ÁPV Rt. és a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) illetékesei kategorikusan cáfolták. 2001-ben a tervezett privatizáció a gyakorlatban is megindult: a kijelölt tizenkét értékesíthető agrárcéget a tulajdonosi jogokat korábban gyakorló ÁPV Rt. 2001. május 24-ével adta át az eladással megbízott MFB-nek.

A privatizáció feltétele az volt, hogy a dolgozók legalább hetven százaléka vegyen részt az üzletben, a kifizetendő vételár pedig a jegyzett tőke hatvan százaléka volt. Ezt a vevők húszéves futamidejű kölcsönből fizethették ki, s később jelentős forgótőkepótló hitelben is részesültek a már megvásárolt cégek. Ezen belül lehetőségük nyílt arra is, hogy a korábban felvett, kereskedelmi bankok által folyósított kölcsönöket kedvezményes (7,01 százalékos kamatú) állami hitellé alakítsák át, amelyet az MFB leányvállalata, a Konzumbank adott ki. A tényleges adásvétel – írásban sehol nem rögzített – másik feltétele szerint a privatizációra szerződő befektetőcégeken belül a részvénytársaságok menedzsmentje jegyezhette le a többségi tulajdont, a dolgozók pedig negyvenkilenc százalékot. Dalmand esetében a privatizációs szerződésben vevőként szereplő Dalmandinvest nyolcvanmillió forintos alaptőkéjéből 40,8 milliót jegyzett a Dalmandmen, a többit (39,2 milliót) pedig a cég alkalmazottai, összesen 543 fő fizették be.

A dalmandi gazdaság azonban még a legkedvezőbb feltételek ellenére sem sorolható a „privatizációs főnyeremények” közé. Egyrészt a már említett veszteségekből a cég tetemes részt vállalt a privatizációt közvetlenül megelőző időszakban: 1999-ben 934 millió, 2000-ben 251 millió volt a mínusz. Jórészt ennek folyományaként lecserélődött a cég közvetlen vezetése, s elindult egy meglehetősen nagy változásokat hozó átszervezés. Az idei esztendőt például a néhány éve még jellemző ezer alkalmazott helyett 637 fő kezdte munkával a dalmandi agrárcégnél.

Ádám János vezérigazgató munkatársunknak elmondta: a társaságnál az elmúlt évben jelentősen átalakították a vetésszerkezetet. Ezen belül is elsősorban az időközben lényegesen rosszabb kondíciók közé került, ám Dalmand esetében meghatározó jelentőségű, nagy hagyományokkal rendelkező vetőmagtermelést fogták vissza, az évek óta veszteséges vetőmagüzemet bezárták. Az összességében 2450 darab tejelő tehénállományt nevelő szarvasmarha-ágazat egyik korszerűtlen telepén is beszüntették a tevékenységet. Pillanatnyilag gondot jelent a gazdálkodásban szintén meghatározó sertéságazat helyzete is: az alacsony felvásárlási árak miatt még a legminimálisabb nyereség sem tervezhető ebben a szektorban. A cégnek ugyanakkor szüksége van az árbevételre is, hiszen jelenleg 4,3 milliárd forintos árbevételével 1,8 milliárd forint hitelkeretet kell finanszíroznia, így drasztikusan nem csökkentheti termelését.

A cég vezetése szerint egyértelmű, hogy a jelenlegi helyzetből csak jelentős fejlesztésekkel lábalhat ki a dalmandi vállalkozás. Ehhez viszont – mondta munkatársunknak Kovács József – olyan befektetőre van szükség, aki megfelelő forrásokkal rendelkezik. Én – tette hozzá – eddigi megtakarításaimat már felhasználtam, további tőkebefektetésre nem vagyok képes, ezért megfelelő ajánlat esetén megválnék üzletrészemtől. (Kovács József az OTP Bank szekszárdi igazgatóságán dolgozik, s az agrárcég igazgatóságába elsősorban azért került, mert a korábbi időszakban munkájának része volt a dalmandi hitelek kezelése is.) Kovács hozzátette: a cég hároméves középtávú stratégiája összességében 1,7 milliárd forintos fejlesztéssel számol.

Csányi Sándor munkatársunknak elmondta: valóban tárgyalásba kezdett a Dalmandmen Kft. többségi üzletrészének megvásárlásáról, egyelőre azonban konkrét megállapodás az ügyben nem született. Úgy tudjuk egyébként, a tranzakcióra minimum 50-60 millió forintot kell majd fordítania a bankelnöknek.

Az egyik, a „tizenkettek” privatizációjának jogi rendjét ismerő gazdasági jogi szakértő érdeklődésünkre megerősítette, hogy az adásvételnek törvényi akadálya nincs, mivel a privatizációs szerződés csak a volt állami gazdaság részvényeinek elidegenítési tilalmát írta elő a kivásárlási hitel húszéves lejártáig, a befektetőcégek tulajdonrészeinek adásvételét azonban nem. Csányi Sándornak nem ez lenne az első agrárbefektetése, hiszen fő tulajdonosa a Villányi Borászat Rt.-nek, amelyet december közepén át is neveztetett Csányi Pincészet Rt.-nek.

Tamás Gábor - Népszabadság