Az EU-csatlakozás előtt a magyar tejágazat kistermelőire nehéz döntés vár: szövetkezetet alakítanak, gépeket vásárolnak, vagy húsáért és nem tejéért tartják majd a marhát. Az Európai Unióban csak a nálunk extra minőségűnek számító tejet tartják emberi fogyasztásra alkalmasnak. Van ugyanakkor olyan magyar előírás is, amely szigorúbb az EU-normánál: nálunk az el nem adott tej veszélyes hulladéknak számít, így azt elvileg még a disznajával sem itathatja, de ki sem öntheti a gazda. Ugyanezt a tejet ma még háznál bárkinek kimérhetik.

Az Európai Unióval kötött megállapodás értelmében az ország tejkvótája 2004-től 1,947 milliárd kilogramm lesz, s 2006-tól ez a mennyiség 43 millió kilóval növekedhet. (Egy liter tej 1,03 kilónak felel meg.) A részleteket tekintve is létezik egy kvótaegység, amely a termelhető tejzsírt határozza meg. A magyar tej zsírbázisa 3,85 százalékos. Mindez azért érdekes, mert az esetleges felesleget az Európai Unió intervenciós alapokba utalja, és főként magas zsírtartalmú vaj és a tejpor formájában vonja ki a piacról.

A jelenleg feldolgozott, évi 1,725 milliárd literhez képest az EU-kvóta némi többletet is jelent. Bár a magyar tejágazat 2,8 milliárd literes kvótareményeihez képest jelentős a csökkenés, a Tej Terméktanács szakemberei szerint – a jelenlegi fogyasztást figyelembe véve – marad munkája a magyar tejiparnak.

Az uniós jövő azonban jelentős változásokat hoz, s várhatóan csak a leghatékonyabban dolgozó feldolgozók maradhatnak versenyben – mondta a Népszabadságnak Sirman Ferenc, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója. A termékfejlesztésben ugrásszerű fejlődés várható a legnagyobb hozzáadott értéket képviselő cikkek – például a desszert- és sajtféleségek – terén, hiszen a feldolgozás menynyiségi növelésére egyelőre nem lesz lehetőség.

A tejtermelő gazdák számára az uniós szabályok biztonságot hoznak, hiszen kvótájuk erejéig garantált a tej átvételi ára, és a támogatás növekszik. Aki kvóta nélkül termel, vagy a kvótáját legalább öt százalékkal meghaladó mennyiségű tejet állít elő, annak az irányár 115 százalékát kell büntetésként megfizetnie. Ezek után, igaz, szigorú korlátok mellett, a gazdák a költségek csökkentésében érdekeltek. Legfőbb korlát a minőség megőrzése, hiszen az uniós előírások szerint emberi fogyasztásra csak a nálunk jelenleg extra minősítésű tej felel meg. S korlátként kell számolni az állattartásra vonatkozó új szabályokkal is.

Bizonyosnak látszik, hogy az új követelményeknek elsősorban a nagyobb telepek lesznek képesek eleget tenni. A terméktanács adatai szerint a feldolgozók által felvásárolt tej nyolcvan százaléka a nagyobb tehenészetekből származik. Egyelőre magyar sajátosság, hogy viszonylag nagy azoknak száma, akik csak néhány tehenet tartanak: a három éve lezajlott teljes körű, általános mezőgazdasági összeíráskor az egyéni gazdaságok öt százalékában, mintegy ötvenezer gazdaságban regisztráltak szarvasmarhát, de csak a tartók harmada gondoz öt vagy annál több állatot.

Sirman Ferenc szerint a kisebb termelők számára bizonyára újdonságot jelent majd, hogy az EU-ban a tejipar csak az extra minőségű tejet veszi át, s rendkívül szigorúak a higiéniai előírások. A minőségi osztályokat sok egyéb mellett a tej tisztasága és a csíramentessége szerint különböztetik meg. Ahogy az ügyvezető igazgató fogalmazott, a jövő elsősorban szappan, víz és hűtés kérdése, vagyis minden istállóba villanyt és vizet kell vezetni.

A kisebb termelők számára az összefogás, a szövetkezés vagy az állomány növelése jelentheti a túlélés lehetőségét. A tejszövetkezetek létrejöttét az agrártárca anyagilag is támogatja. A tapasztalatok szerint a legalább harminc tehénnel rendelkező gazdaság tehető jövedelmezővé. Akik képtelenek ekkora állomány beállítására, azok számára húsmarhatartás jelenthet alternatívát. Az extra minőségű tejet előállító „kicsik” számára a másik lehetőség az, hogy szövetkezeti vagy valamilyen más társulási formában működtethetnek olyan tejgyűjtő csarnokot, amely beleillik a feldolgozó logisztikai rendszerébe. Annak sem lesz akadálya, hogy valaki egyszerű feldolgozóként, pasztőrözés után a helyi felvevőpiacon értékesíti a tejet, tejterméket. E piac ma is virágzik, a „háztól” értékesített tej menynyiségét ma is évi 200-400 millió literre becsülik.

Az egyszerű szövetkezetalakításnál jóval többre van szükség – nyilatkozta lapunknak Tóth István, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) titkára. Azzal, hogy a néhány tehenet tartó gazdák összeállnak és naponta elegendő mennyiségű tejet gyűjtenek össze ahhoz, hogy a feldolgozó tejgyűjtő kocsija megálljon, még nem történt semmi – mondja. A titkár szerint egy-egy közösség csak akkor tud egyenlő partnerként tárgyalni a feldolgozóval, ha naponta legalább százezer liter tejjel rendelkezik. Ezenkívül fontos a minőség, illetve annak korrekt, helyszíni értékelése. Minőségi tejelőállítás nincs járulékos beruházás nélkül, de a berendezések megvásárlására a kisebb közösségeknek általában nincs pénzük – tette hozzá. A szakember felhívta a figyelmet az át nem vett tej kezelésére. Egy hatályos környezetvédelmi miniszteri rendelet a feldolgozók által át nem vett tejet veszélyes hulladéknak minősíti, s mint ilyet, állatok etetésére sem lehet felhasználni, de kiönteni sem szabad. Amikor a MOSZ kifogásolta a jogszabályt, s felhívta a figyelmet arra, hogy erről az unió is másként rendelkezik, az észrevételre a környezetvédelmi tárcától azt a választ kapták, hogy a jogharmonizáció szempontjából az EU-szabályozástól szigorúbb irányba történő eltérés megengedett.

Czauner Péter - Népszabadság