Szerda óta hatályos az Európai Unió közös agrárpolitikájának (kap) mélyreható reformját célzó új jogi keret, amely majdani végrehajtásában több évre elnyújtva vetíti előre a megcélzott radikális átállást. A csatlakozó országokra egyes részek csak később lesznek érvényesek, és némely esetben még hátravan a pontos feltételek tisztázása.

Brüsszel

A tejszektorban fizetendő közvetlen jövedelemtámogatások ügye, a direkt támogatások nemzeti kiegészítésének pontos feltételei, valamint az alanyi jogon járó kap-támogatásra való majdani áttérés számítási bázisa jelentik egyebek között azokat a nyitott kérdéseket, amelyek még tisztázásra várnak a jövőre csatlakozó országokkal ahhoz, hogy 2006 után esetükben is teljeskörűen alkalmazhatóak legyenek a közös agrárpolitika reformjának intézkedései.
A tagállamok miniszterei június végén adták áldásukat arra a politikai csomagra, amely az EU egyik alappillérének tekintett közös agrárpolitikát hivatott radikálisan új alapokra helyezni. Az akkori megállapodás jogi szöveggé történő átgyúrása készült el szeptember végére, és az EU miniszteri tanácsa a 29-i ülésen hozta meg a formális döntést a reform hatályba helyeztetéséről.
A leendő reform szerint a farmereknek járó közvetlen kifizetések nagyobbik hányada lehet eztán független a termelékenységtől, folyósításuk ugyanakkor függ majd bizonyos környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági, illetve állattartási elvárások teljesítésétől. Annak elkerülésére, hogy mindez egyes szektorok nemkívánatos mértékű elhagyását eredményezze, a tagországok kormányai szektoronként eltérő – de minden esetben csekély – arányban fenntarthatják a támogatásoknak a teljesítményhez kötését.
A csomag legfontosabb újításának számító intézkedés – a támogatások leválasztása a teljesítményről, és áttérés az úgynevezett egységes rendszerre – elvben 2005-től esedékes, de különleges agráradottságokra hivatkozva kezdeményezni lehet bevezetésének halasztását 2007-ig. Az új rezsimet a szántóföldi művelésnél 75 százalékban mindenképpen alkalmazzák, a fennmaradó 25 százalék erejéig a tagoknak joguk van a régi – teljesítményarányos – módszer szerint eljárni. Az egységes rendszerhez a referenciaértéket minden esetben a 2000–2002 közötti eredmények jelentik majd. További fontos vonás a regionalizálás megengedése, mikor is helyi szempontok figyelembevételével eltérhetnek az országos hektár alapú kulcsoktól.
A marhaszektorban választási lehetőség van: a szoptató marhákra vonatkozó prémium 100, valamint a vágási prémium 40 százalékáról saját hatáskörben dönthet a tagország, de választhatja ennek alternatíváját is, amelynél a vágási prémium 100 százaléka, avagy a különleges prémiumok 75 százaléka marad nemzeti fennhatóság alatt. A kecskénél és a juhnál a támogatások 50 százalékát továbbra is teljesítményarányosan lehet majd folyósítani, miként ez lesz a helyzet a kedvezőtlen adottságú térségben folytatott gazdálkodásnál is.
A nagygazdák esetében 2005-től kezdődően évi 3, majd 4, végül (2013-ig) 5 százalékkal csökkentik az évi minimum 5000 euróban részesülők támogatását. Ennek egy százalékát a befizető tagországok visszatarthatják.
A piaci intézkedések sorában fontos az, ami nem változik: a gabona intervenciós ára továbbra is 63 euró marad tonnánként. A tejnél már lesz változás: 2004–2007 között a vajnál összesen 25 százalékkal visszavesznek majd az intervenciós árból. Marad viszont a berlini csomagban is prognosztizált 15 százalékos mérséklés a tejpor esetében. A tejszektor további érdekessége, hogy a mai kvótarendszer érvényességét kitolták 2014-ig, míg növeléséről csak 2006-tól lehet szó (az eredetileg tervezett 2005 helyett).
Az újonnan csatlakozók számára meghatározó jelentőséggel bír, hogy a támogatások fokozatos, évenkénti lefaragása, valamint ezek egy részének átcsoportosítása (moduláció) az átmeneti időszakban rájuk nem vonatkozik: esetükben ez csak akkor lesz érvényes, ha már a korábbi tagokéval azonos szintet ért el a közvetlen kifizetések mértéke. Elfogadták azt az elvet is, hogy ha csökkenő intervenciós árral kompenzációt állítanak szembe, akkor ez utóbbi nagysága a csatlakozóknál is ugyanakkora, mint a mai tagoknál.
A mai tagoknál tehát már „kész” az agrárcsomag – ugyanez viszont még nem áll a csatlakozókra. A tejszektorban például a kap-reform keretében – az Agenda 2000-hez képest – egy évvel előre hozták a tejtermékek (vaj és tejpor) intervenciós árának csökkentését és a gazdákat ezért kárpótló közvetlen kifizetések bevezetését. Magyarország más csatlakozókkal együtt a tizenötökhöz hasonlóan 100 százalékos kompenzációt kér termelőinek az EU-tól. Brüsszel szerint azonban a többi direkt támogatáshoz hasonlóan kezdetben csak 25 százalék jár. A tagjelöltek arra hivatkoznak, hogy a tejárak náluk már elérték az uniós szintet, és a hazai termelők halmozott hátrányban lesznek a nyugati farmerekkel szemben (egyes számítások szerint 2004. július 1-jétől literenként 5 forintos hátrányban lennének).
Mindezek tisztázása tehát még az elkövetkező megbeszélések témáit jelentik. Magyar részről ugyanakkor hangoztatják, hogy a tagság első három évére végül választott, úgynevezett egyszerűsített, kombinált közvetlen támogatási rendszer egyik fő előnye láthatóan az, hogy viszonylag zökkenőmentesen nőhet majd bele a lényegében hasonló logikát követő kap-reform alapvető intézkedéscsomagjában.

Döntésre vár az a probléma, hogy mi legyen majd a bázisa az újonnan csatlakozó EU-tagok esetében az egységessé váló közvetlen kifizetésnek. A mostani tagoknál ez a 2002–2004-es időszak támogatását veszi majd alapul, és vannak olyan jelzések, miszerint az újaknál a 2004–2006-os periódus szolgálhat ugyanerre. Számos ellenérv is adódik: így mindenekelőtt az, hogy mivel ezek lesznek a tagság első évei, vélelmezhető, a kezdeti kifizetési „botladozások” miatt az „újaknál” ez az időszak még nem feltétlen nyújt majd reális viszonyítási alapot.

Fóris György - VG