Az ezerkilencszáz lakosú Kesznyéten tejcsarnokának falára a múlt szerdán gyászlobogót tűzött ki a borsodi település polgármestere, Kecső Imre. Nem tiltakozás volt ez a felvásárlás megszűnése miatt, hanem szomorú búcsú a háztáji tejtermeléstől – mondta lapunknak a polgármester.

A tehén, a tej századokon át az egyik legfőbb megélhetési forrás volt ezen a vidéken, hiszen a négy folyó – a Sajó, a Takta, a Hernád és a Tisza – közvetlen közelsége okán sok a jó legelő és kaszáló a környéken. Ötven éve, a Rákosi-korszakban is ezernégyszáz szarvasmarhát tartottak a kesznyéteniek. Két évvel ezelőtt még több mint háromszáz tejelő tehénből állt a csorda, ma már csak hatvanhatot hajtanak ki a legelőre. A tavalyi már igen rossz év volt, de a – már csupán – huszonhét családnak még így is több mint tízmillió forint bevételt hozott a tej. Kecső Imre hozzátette: mivel az uniós követelményeknek az itteni gazdák nem tudnak megfelelni, gyakorlatilag megszűnik a háztáji tehéntartás a faluban.

Az agrár- és az egészségügyi tárca által ez év elején – a nyers tej, a hőkezelt tej és a tejalapú termékek előállításának, forgalomba hozatalának élelmiszer-higiéniai feltételeiről – alkotott közös rendelet értelmében 2004 januárjától már kizárólag az úgynevezett extra tej vásárolható fel, hozható forgalomba. Ez azt jelenti, hogy a zárt rendszerben, tehát géppel fejt, mindenféle szempontból extra minőségű tejet rövid időn belül le kell hűteni. A csak néhány szarvasmarhát tartó családok azonban nem tudnak tejhűtőt venni, tejházat létesíteni, a mind kevésbé kihasznált falusi csarnokok átalakítására pedig nem éri meg tízmillió forintokat költeniük a felvásárló cégeknek.

Mindez oda vezetett, hogy az elmúlt egy évben Borsod-Abaúj-Zemplénben negyvenhárom tejcsarnok zárt be – tudtuk meg Barcsák Attila megyei állattenyésztési főfelügyelőtől. Ma már csak harminchárom működik, és ki tudja, közülük mennyi éri meg a jövő januárt. Milyen lehetőségeik vannak a csak néhány jószágot gondozó családoknak? A meghosszabbított határidő alapján augusztus 15-ig még eladhatják éves kvótájukat az államnak literenként huszonöt forint plusz áfáért. Tehát, ha valaki egy esztendő alatt a két tehenétől tízezer litert fejt, az nettó negyedmillió forintért lemond arról, hogy a későbbiekben eladja a tejet, amely így kizárólag a családi asztalra kerülhet, vagy takarmányozásra használható. Elvileg átállhat az EU által többféle módon támogatott húsmarhatenyésztésre, de ez csak nagyobb, legalább harminc állatból álló állománnyal érné meg.

A kesznyéteniek igyekeztek elodázni a véget. Amikor kiderült, hogy április végén az Északtej Rt. megszünteti a felvásárlást, és eladja a csarnokot, az önkormányzat bérbe vette az épületet, és a termelőkkel közösen tovább működtette a begyűjtést. Májusban még naponta ötszáz liter tejet tudtak így leadni, de negyedév alatt felére esett vissza ez a mennyiség, és be kellett látniuk, hogy ez így nem megy. Kecső Imre polgármester különösen azt sajnálja, hogy eltűnik az állattartás sok évszázados kultúrája. Azok a nyugdíjasok, akik ebben élték le az életüket, aligha fognak korszerűbbnek mondott módszerekre átállni. Még akkor se, ha az a havi néhány tízezer forint bevétel mindenkinél hiányozni fog a családi kasszából.

A családi tehéntartás drasztikus visszaszorulása Borsod-Abaúj-Zemplén megyében sem jelenti azt, hogy a megtermelt tej menynyisége is töredékére esett volna vissza, mivel a nagyobb gazdaságok az utóbbi években bővítették tevékenységüket. Az FM-hivatal adatai szerint a megyében hoszszabb ideje minden évben nagyjából ugyanannyit, százmillió liternyi tejet termelnek. Kesznyéten közvetlen térségében is több gazdasági társaság él tejelő marhából. Az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. júniusi adatai szerint két kesznyéteni cégnél összesen 401 tehenet fejtek, a közeli Nyékládházán pedig, a Narivo Kft.-nél 701-et.

Papp Dénes - Népszabadság