Az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet mezőgazdasággal foglalkozó kutatásai a magyar agrárium uniós versenyképességének vizsgálatával is foglalkoznak. Az erről szóló tanulmány (kutatásvezető dr. Szabó László) a Bővülő Európa című sorozatban jelenik meg.

Azzal, hogy Magyarország 2004. május 1-jével csatlakozik az Európai Unióhoz, mintegy félmilliárdos lélekszámú egységes belső piac részévé válik. Ez minden korábbi lehetőségünket meghaladó gazdasági növekedésre adhat alkalmat. A fejlődés a feltétele, hogy a magyar vállalkozások ezen a piacon jól megállják helyüket.

>> A kezdeti támogatás is sokat ér

A magyar mezőgazdaság egészének területi alapú versenyképessége jelentősen elmarad az uniós tagországokétól. A legrosszabb természeti feltételek mellett gazdálkodó skandináv országok területi jövedelmezőségi mutatója is jobb, mint a hazai átlag, az élenjáróké pedig a többszörösét teszi ki. Magyarország az ennek alapján összeállított országrangsorban a csatlakozók közül ugyan az első helyen áll – nem sokkal leszakadva a legkevésbé versenyképes tagországoktól –, de a versenyhátrányok meglehetősen markánsak. Ehhez a helyzethez természetesen az is hozzájárul, hogy a jelenlegi tagországok jelentős pénzbeli támogatást kapnak az uniótól. Ugyanakkor közismert: a magyar és a velünk együtt csatlakozó országok gazdaságaira ezt a kedvezményt a csatlakozási szerződés csak fokozatosan terjeszti ki.
A 2004. május 1-jén csatlakozó országok gazdaságai kezdetben csupán a jelenlegi tagországoknak nyújtott támogatás egynegyedét kaphatják, és az így kialakult különbség csak tíz év múlva szűnik meg. Némi könnyebbséget jelent majd, hogy a megállapodás alapján 30 százalék erejéig nemzeti támogatásokra is lehetőség adódik. A csatlakozás utáni években a magyar gazdák jelentős versenyhátrányban lesznek. Ennek ellenére elmondható, hogy a kezdeti, 25 százalékos támogatás is javítja a csatlakozó országok, köztük a magyar gazdaság pozícióit. A támogatás segítségével már az első évben megelőzhető néhány, a versenyképességi rangsorban most előttünk álló, de kevésbé jó termőhelyi adottságokkal rendelkező uniós tagország. A támogatási különbségek teljes megszűnése után pedig tovább javulhat a magyar mezőgazdaság versenyképessége, és akár túl is szárnyalhatja a kibővített unió átlagának jövedelmezőségi szintjét.
A magyar mezőgazdaságnak azonban több olyan alágazata van, amely még az egyenlő támogatási feltételek mellett is jelentős hátrányban lesz az uniós versenytársakkal szemben. Ilyenek leginkább az állattenyésztési, borászati és a részben vegyes profilú (állat- és növénytermesztést egyaránt folytató) gazdaságok. Ezekben a szektorokban csak részlegesen (egy-egy jobb adottságú vállalkozáscsoport, vagy hagyományos magyar terméket termelő vállalkozás) érhetnek el olyan jövedelemszintet, amely tartós fennmaradásukat biztosíthatja.
A magyar mezőgazdaságnak két olyan alágazata van, amelyben a gazdaságok többsége sikerrel veheti fel a versenyt az uniós vállalkozásokkal. Az egyik a kertészet, amelynek jövedelmezősége napjainkban is jobb, mint az EU15 átlaga. A másik a növénytermesztés. A hazai gabonatermelő gazdaságok jelenleg még nem érik el a tagországok jövedelmezőségi szintjének a minimumát, de az uniós támogatások elnyerésével egyre jobb eredményeket tudhatnak magukénak, a támogatási különbségek megszűnésével pedig az EU25 átlagánál jobb profitabilitásra tehetnek szert.

>> Adóreformra van szükség
A jelenlegi viszonylag alacsony bér- és üzemi eredményszínvonal egyik legfőbb meghatározója az, hogy a mezőgazdasági termelői árak alacsonyabbak az uniósoknál. Ezek mértékéről az Ecostat kutatói megállapították, hogy az ágazat legfőbb termékeinek termelői árai a közösség piaci árait meghatározó áraknak körülbelül a felét-kétharmadát teszik ki. A legmagasabb uniós árak esetében pedig többségük alig éri el az ottaniak harmadrészét. Az elmélet és a tapasztalat egyaránt azt mutatja, hogy ekkora árszintkülönbség tartós fennmaradására nem lehet számítani. Ezért a csatlakozás után az árak jelenleg is kimutatható konvergenciája nagy valószínűséggel fel fog gyorsulni. Ebből következik, hogy amilyen mértékben elismeri a piac ezeket az áremelkedéseket, úgy csökken majd a magyar gazdaságok múltból örökölt versenyhátránya.
A változást részben a növekvő verseny kényszeríti ki, részben pedig az előbb vagy utóbb elkerülhetetlen adóreform hozza magával. A magas forgalmiadó-kulcs kiszámíthatatlan vásárlási tendenciákat, és az uniós piaci pozícióinkat bizonytalanná tevő „adóversenyt” eredményezhet, amellyel szemben az Európai Bizottság már többször állást foglalt.

>> A kis gazdaságok nem életképesek

A szakemberek körében ismert az is, hogy a mezőgazdasági vállalkozások versenyképességére a gazdaságok üzemméret szerinti összetétele is erős hatással lehet. Ennek a rendszerváltást követő években kialakult struktúrája igen előnytelen a magyar gazdaság számára. Túl sok a kicsi, részben önfenntartó gazdaság, jövedelmezőségük mindössze egytizenhatod részét teszi ki a velük azonos nagyságú uniós üzemekének.
Alapos megfontolás után – a foglalkoztatási és a szociális aspektusokat is figyelembe véve – sem lehet más következtetést levonni, csak azt, hogy ezek magas arányának fenntartása piacgazdasági feltételek között hosszú távon nem lehetséges, és nem is előnyös. Még akkor sem, ha egy részük állami segítséggel a versenyt mérséklő speciális magyar termékek termelésére áll át. A jelenlegi tagországokban is természetes tendenciaként számolnak azzal, hogy a félig önfenntartó gazdaságoknak nagy része nem versenyképes. Az átalakulással és az uniós tagságunkkal együtt járó folyamatnak a „fájdalommentessé” tételéhez járulhat hozzá, hogy az unió pénzügyileg támogatja a kisüzemek tulajdonosainak korengedményes nyugdíjazását. Ez – a fiatal, pályakezdő farmerek egyidejű segítésével – felgyorsíthatja a generációváltást.
Hátrányosan befolyásolja a magyar mezőgazdaság nemzetközi versenyképességét az is, hogy a birtokszerkezeten belül túlságosan kicsi az uniós viszonyok között is prosperálni képes közép- és nagyüzemek aránya. Pedig ezek jövedelmezőségi színvonalának elmaradása más típusokhoz képest átlag alatti (mindössze 1,4-1,6-szeres). A fejletlenség további mérséklésére a már folyamatban lévő állami segítség is (például adósságelengedés, kedvezményes hitelek nyújtása) elegendő lehet, tehát reális esély van arra, hogy a csatlakozás utáni években fejlődni tudjanak.
Annál is inkább, mert ezek az üzemek – az unió által magasan dotált növénytermesztési ágazatokban – már a múltban is sikeres exportőrök voltak. E képesség ismételt eléréséhez főként a géppark korszerűsítésére és gazdaságok feltőkésítésére lesz szükség, mivel a jelenlegi versenyhátrány jelentős része az átmenettel együtt járó tőkeveszteség és a rohamosan elavuló géppark következménye.
Versenyhátrányt okoz az a múltból örökölt helyzet is, hogy a magyar gazdaságok fajlagos költséghányad-mutatója csaknem 50 százalékkal magasabb, mint a tagországoké. Ez jórészt a csatlakozó országoknál megfigyelhető agrárollót eredményező, kedvezőtlen inflációs folyamatok következménye. 1995 és 2001 között az unió átlagában nem volt ilyen hatás, Magyarországon viszont 16,6 százalékkal meghaladták a mezőgazdasági input árak az outputok árszintjének növekedési ütemét.
A magyar csatlakozás után az ipari termékek növekvő versenye és az unión belüli vámok eltörlése az anyag- és gépárak mérséklődéséhez vezethet, így e korábbi versenyhátrány megszűnése várható. Ezzel ellentétes hatást válthatnak ki a ma még meglehetősen olcsó termőterületi költségek (alacsony földárak és bérleti díjak).
Ezek elkerülhetetlen növekedése idővel ronthatja a birtokszerkezet korszerűsítésének esélyeit és az új gazdaságok versenyképességét, bár a – külföldiek földszerzési tilalmára vonatkozó átmeneti előírások révén megvalósuló – késleltetett árszintemelkedés éppen a csatlakozást követő évek nehézségeinek elviseléséhez nyújthat segítséget. Az átmeneti helyzet csatlakozásunkat követő befejeződése – az unió mezőgazdasági politikájának, szabályainak az átvételével – feltehetőleg stabilizálni fogja a magyar gazdaságok közvetlen gazdálkodási környezetét. A korábbi évek kormányzati változásokkal együtt járó bizonytalanságai miatt ezek mind ez idáig meglehetősen kiszámíthatatlanok voltak.

>> Jelentősen növekedhet a jövedelemszint

A felsorolt különböző előjelű változások és hatások függvényében a magyar mezőgazdaság végül is sikerrel veheti fel a versenyt a jelenlegi tagországok gazdaságaival. Feltéve, ha képes elviselni az Európai Unió hatalmas piacán várható erős verseny következtében bekövetkező üzemi koncentráció társadalmi és szociális feszültségeit, továbbá kellően alkalmazkodik az unión belüli munkamegosztás kereslet-kínálat szabta termelésszerkezeti követelmé-nyeihez. A növénytermesztési és a kertészeti ágazathoz tartozó gazdaságok a szerződésben megszabott kvótákon belül többletértékesítési lehetőségekhez és jelentős pótlólagos jövedelemhez is juthatnak. Ez a többletjövedelem részben az értékesített mennyiség növelésének, részben a termelői árak várható drágulásának, részben az inputok árai csökkenésének, nem utolsósorban pedig a fokozatosan növekvő uniós támogatásoknak lesz köszönhető.
Európai bizottsági keretek között elvégzett számítások szerint a magyar mezőgazdaság csatlakozás utáni jövedelemszintjének növekedése mindezek alapján elérheti a 40 százalékot. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy néhány – magyar viszonyok között csak jelentős versenyhátránnyal működtethető – mezőgazdasági alágazat (például a tiszta profilú állattenyésztő, tejtermelő és borászati gazdaságok nagy része), továbbá a legtöbb kisüzem csak meglehetősen szűk és erősen specializálódó termékkörben, jórészt a hazai ellátásra szakosodva, valamint jelentős hazai támogatással menthető meg.
Ez előreláthatólag olyan koncentrációs folyamatokat indít majd, amelyek a legtöbb fejlett országban korábban már végbementek. Társadalmi és szociális feszültségekhez vezető hatásaikat részben új vidéki munkahelyek létrehozásával, a vidékfejlesztési támogatások célirányos hasznosításával kell és lehet semlegesíteni.
Az EU piacaira termelő, jórészt a kivitelből megélő gazdaságok a megfelelően gépesített és szervezett közép- és nagygazdaságok közül fognak kikerülni. Ezek jövedelmezősége fokozatosan megközelíti majd a jelenlegi tagországok színvonalát, de még ebben az esetben is azzal kell számolni, hogy termékeik zömét nem a jelenlegi tagországokban, hanem a környező CEFTA-országokban tudják csak értékesíteni.
A lehetőségek érvényesülésének pedig az a feltétele, hogy a magyar termelők jól szervezett kapcsolatokat alakítsanak ki az EU és a velünk együtt csatlakozó országok értékesítési hálózataival, továbbá hogy jó minőségű és genetikailag is megbízható termékeket állítsanak elő.

VG