A magyar agrárirányítás egyelőre nem tudja, milyen hatással lesz az Európai Unió agrárpolitikájának reformja a honi mezőgazdaságra. Arról sincs döntés, milyen kifizetési rendszert válasszanak a közösségi pénzek fogadására, pedig e késlekedés veszélyezteti a gazdák és a kifizető ügynökség felkészülését.

Szeptemberig el kell dönteni, hogy Magyarország az Európai Unió jelenlegi, úgynevezett standard, vagy az egyszerűsített kifizetési rendszerét választja-e - hangoztatják a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) vezetői az EU agrárpolitikai reformjának (HVG, 2003. július 5.) megszületése után. A döntés halogatását információhiánnyal magyarázzák a tárcánál, ahogy a reform hatásairól még a bennfentesek is óvatosan fogalmaznak: abban egyetért mindenki, hogy Magyarország számára előnyös módon nem csökkennek a gabonafélék intervenciós árai, ugyanakkor a tejpor és a vaj árát négy év alatt 15-25 százalékkal viszik lejjebb, ami az amúgy is hatékonysági problémákkal küzdő tejágazat számára újabb gondokat okoz. Ráadásul a jelenlegi EU-tagoknak az árcsökkentés fejében annak 50 százalékát elérő kompenzációt adnak, s ha az unió nem enged ebben a kérdésben, akkor az új tagok ennek is csak a 25 százalékát kapják meg jövőre. Kedvező Magyarország számára, hogy az évi ötezer eurónál magasabb támogatási összegre jogosult gazdaságok dotációjának csökkentése csak akkor lehetséges az új tagoknál, ha a nekik folyósított brüsszeli kifizetések elérik az EU-szintet. Kérdés persze, mi lesz azután, mivel - jelenleg - a magyar mezőgazdaság üzemszerkezete alapján a gazdaságok nagy része a majdan támogatáscsökkentéssel sújtandó kategóriába tartozik.
A nagy magyar alkalmazkodóképességet még ráérnek bizonyítani a gazdák, a standard kontra egyszerűsített rendszerről viszont nyilatkoznia kell az FVM-nek. Előbbi keretében a kialkudott kvóták alapján csupán a közvetlen támogatásra jogosult növény- és állatfajták után jár a jelenlegi EU-s támogatási szint 25 százalékára rúgó dotáció, míg az egyszerűsített módszerrel a ténylegesen hasznosított mezőgazdasági terület után, hektárra vetítve osztják le a Magyarországnak járó összeget. Az utóbbi esetben többen részesülhetnének a közösségi pénzből, és nemcsak a gabonafélékre, az olajos magvakra, a fehérje- és rostnövényekre (gofr), hanem a kertészeti kultúrákra, a legelőkre és az erdőkre is járna a brüsszeli pénz. Így viszont sokan kevesebbet kapnának, mint a standard rendszerben, különösen a földterülettel nem rendelkező állattartók.
Az FVM számításai szerint a csatlakozás első évében érvényes 25 százalékos támogatottsági szint - amelyet a nemzeti büdzsé kiegészíthet 55 százalékra - átlagosan 15 százalékosra csökkenne. Nehezíti a magyar döntést, hogy az EU régi tagjainak 2007-ig át kell állniuk az új, összevont gazdaságtámogatási kifizetési rendszerre, amelyben az adott üzem által korábban ténylegesen felhasznált brüsszeli pénz jelenti a támogatások alapját. „Egyelőre csupán egy rendelettervezet létezik az egyszerűsített kifizetésről, ez azonban nem rendelkezik a számunkra legfontosabb kérdésről, vagyis hogy hogyan tudjuk a nemzeti kiegészítést kifizetni" - mondta a HVG-nek Udovecz Gábor, az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet főigazgatója. Az sem egyértelmű, hogy Magyarország számára mi lesz a bázisuk a majdani összevont gazdaságtámogatási kifizetéseknek. Az EU-ban ez a 2000-2002 közötti időszak, ami az új tagokra értelemszerűen nem alkalmazható. Arra pedig most még nincs egyértelmű válasz, hogy a támogatások esetleges szétterítése esetén nem az alacsonyabb dotáció lenne-e a kifizetések alapja. „Ha ezekre a kérdésekre nem lesz Magyarország számára kedvező, határozott válasz, vélhetően a standard rendszert kell választani, de lehet, hogy egyébként is" - véli Udovecz.
Egyértelműen a standard rendszer választását szorgalmazza Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára. „Közelíteni kellene az uniós gazdák támogatottsági szintjéhez, nem pedig távolodni, márpedig a szétterítés éppen az utóbbit jelentené" - mondta Horváth a HVG-nek, a standard rendszerben közvetlen támogatásban részesülő gofr-növényekre és a húsmarhára utalva. A támogatások széthúzása jelentős versenyhátrányt okozna ezekben a szektorokban, miközben csupán némileg javulna néhány egyéb növénytermesztési ágazat helyzete. Horváth számára is kérdés, hogy milyen bázis alapján vezetik majd be az új tagok az összevont gazdaságtámogatási rendszert. Annak is van ugyanis kockázata, ha ez a standard rendszer alapján történik a 2004-2006 közötti időszakban. Az EU-hoz csatlakozó új tagok esetében ugyanis természetesnek nevezhető jelenség, hogy a termelők jó része nem tud megfelelni az adminisztrációs követelményeknek, és nem tudja lehívni a neki elvileg járó támogatásokat.
Ehhez hasonló csalafintaságot vél felfedezni a MOSZ-főtitkár abban a közelmúltbeli EU-bejelentésben is, amely szerint a támogatások igénybevételére a 2003. június 30-án művelt területek jelentik az abszolút bázist. Ezek után - mint mondja - félő, hogy a műholdas felvételek alapján arról kell majd vitatkozni a brüsszeli hivatalnokokkal, hogy egy-egy, az aszály miatt kiégett tarló nem elhagyott terület, mert utóbbi esetben azt nem vonhatnák be a támogatott növénytermelésbe. Ezen az alapon például az is pórul járhat, aki e dátum után adja a fejét húsmarhatenyésztésre, s új legelőterületeket vonna be a gazdálkodásba.
Az éremnek persze van másik oldala is, ami alapján pedig az egyszerűsített rendszer választását lehetne megfontolni. „Ebben a szisztémában nincs területpihentetési kötelezettség, tehát a jövedelmező termelésre képes gazdaságok a standard rendszerben egyébként a termelés alól kivonandó 10 százaléknyi területen nem kevés pénzt tudnak megkeresni" - hívta fel a figyelmet egy újabb szempontra Halmai Péter, a Szent István Egyetem professzora. Egyes számítások szerint a területcsökkentési kötelezettség hiánya pótolhatja azt a pénzt, amennyivel kevesebb a támogatások szétterítése miatt jut egy-egy gazdálkodóra. E nézet szerint tehát a hatékonyan termelők nem járnának rosszabbul, de enyhébb adminisztratív kötelezettségeik lennének, csakúgy, mint a nemzeti kifizető ügynökségnek.
Akármelyik rendszert választja is az agrártárca, a szakértők - elismerve, hogy tényleg kevés az információ az új uniós agrárrendszerről - egyetértenek: erről már dönteni kellett volna. Ha ugyanis csak szeptemberben határozza el magát az FVM, félő, hogy a termelők számára már késő lesz dönteni a vetésszerkezetről és az esetleges területpihentetésről.
Szüksége lenne a mielőbbi döntésre a július 1-jei hatállyal megalakult Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak (MVH) is, amely az FVM tervei szerint az EU-s pénzek kifizetőhelye lesz. Amíg nem derül ki, melyik rendszert választja a tárca, az MVH nem képes építkezni, nem tudja, hogy milyen szoftvert, bizonylatokat és kérdőíveket alkalmazzon. Az MVH az Agrárintervenciós Központ (AIK) és az unió csatlakozás előtti mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásait folyósító, Brüsszel által is akkreditált SAPARD-hivatal összevonásából jött létre. Ez - ahogyan azt több, az MVH-ba átkerült dolgozó a HVG-nek elmondta - meglehetősen kaotikus körülmények között ment végbe: az új hivatalnak egyelőre még szervezeti és működési szabályzata sincs, a munkatársak nem tudják, hogy milyen eljárási rendben kell vinniük az ügyeket, a hat igazgatóságból egyelőre kettőnek van vezetője, az AIK-, illetve a SAPARD-exelnökök személyében. Ráadásul az elődhivatalok jogilag még meg sem szűntek.
Az MVH államtitkári juttatásokkal felruházott megbízott elnöki posztja viszont már gazdára talált Szőke Miklós személyében, aki tavaly szeptemberben a Magyar Államkincstárból került az FVM-be, ahol az EU Agrárintézmények Programirodájának vezetését bízták rá. Az új MVH-főnök mindenesetre optimista: reményei szerint már idén októbertől megkezdődhet az intézmény akkreditációja. Ebben azonban több szakértő is kételkedik, arra hivatkozva, hogy az informatikai rendszernek még csak a csírái léteznek, s a parlament is csak ősszel fogadja el az MVH eljárási rendjéről szóló törvényt.

Kelemen Zoltán - HVG