Kedden EU-források megerősítették, hogy múlt csütörtökön személyesen Jacques Chirac francia államfő állította le a miniszterek akkor már harmadik napja tartó alkuját. Bennfentesek tudni vélik, hogy Párizsban attól tartottak: megszavazzák a kérdést, és Franciaország egyedül maradhat a tagországok elsöprő többségével szemben. Bizottsági részről – hivatalosan legalábbis – cáfolták, hogy valóban szavazásra készültek volna Luxembourgban.
A testület szóvivője kedden úgy vélte, hogy Brüsszel mostanra hatalmas engedményeket tett az eredetileg beterjesztett csomaghoz képest, és en-nek során igyekeztek tekintettel lenni valamennyi fontosabb aggályra.
A három legfontosabb kérdéscsomag mindegyike Fischler valamelyik merész újítási javaslatát érinti. Az első a jövedelemtámogatás leválasztását célozza a teljesítményről, és az eredeti elképzelés az volt, hogy a termékek mintegy 80 százalékánál a jövőben termelékenységtől független, egységes farmtámogatásra térnének át. Az elvvel a tagországok nagy része egyet is értene, csak éppen szinte mindenki kivételt szeretne tenni egy vagy több termékkel, s mivel ezek országonként változóak, végül alig maradt olyan terület, ahol az elképzelés fenntartások nélkül alkalmazható volna.
A múlt héten a bizottság és a görög EU-elnökség ennek láttán állt elő egy olyan kompromiszszumos javaslattal, amelyben a támogatásnak csak a 75 százalékát folyósítanák az új játékszabályok szerint, míg a fennmaradó részt a régi rendszer alapján osztanák el. Arra is lehetőség volna, hogy a kifizetéseket regionalizálják, és helyi szempontok figyelembevételével eltérjenek az országos hektáralapú kulcsoktól. A marhatermelőknél 70:30 százalék lehetne az arány az új és a régi rezsim között, azzal, hogy a szoptatós marhákat eleve ki is vennék a csomagból. Úgy tudni, hogy Párizs azt szeretné, ha a többi szektorban is 70:30 százalék lenne a megosztás.
A másik fájó kérdés, hogy mi történjen a közvetlen támogatásokból évente egyre nagyobb arányban lefaragott hányaddal? (A legutolsó tervek szerint ennek mértéke az első évben – 2005-től indulóan – 3, a másodikban 4, a harmadikban 5 százalékos lehetne.) A legfrissebb bizottsági javaslat megengedné, hogy a megtakarítás 80 százalékát az egyes tagországok megőrizhessék és bizonyos „objektív kritériumok” szerint használják, s csupán 20 százalékot osztanának el újra a tagországok között. Ami ellen értelemszerűen a nettó kedvezményezett tagállamok hadakoznak.
Végül továbbra is nyitott, hogy milyen mértéket érjen el a felvásárlási árak csökkentése. A gabonát és a tejágazatot érintő intézkedésekről lenne szó: az előbbinél jó eséllyel búza nélkül, viszont kukoricával és takarmánygabonával együtt, az utóbbinál tejet és vajat egyaránt magában foglalva. (E kettőnél az intervenciós ár négy éven át évi 7 százalékkal csökkenhetne, amit azonban valamilyen irányból szintén minden tagország ellenez ma még.)
Kedden senki nem tudta megmondani, hogy meddig tarthat az újabb nekigyürkőzés. Annyi bizonyos, hogy délután háromkor elkezdjük. Hogy hány napig tart majd, ez egyelőre mindenki számára kérdéses – ismerte el Fischler szóvivője is. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy a tét: megfelelő alkupozícióba kerülni a Kereskedelmi Világszervezet következő konferenciáján. „Ha félig kész állásponttal megyünk oda, az lesz a vége, hogy kétszer kell majd fizetnünk.”
VilágGazdaság
|