CIKKEK

Vita negyvenkétmilliárd euróról

Az EU szakminiszterei a közös agrárpolitika jövőjéről próbálnak dönteni

2003. 06. 13.

Reform, félreform vagy álreform? Első döntő csatájához érkezik az EU egyik létalapját képező, az éves közös költségvetés felét, 42 milliárd eurót kitevő közös agrárpolitika (KAP) jövőjéről folyó vita.

Az unió agrárminiszterei (valamint a tagjelöltek tárcagazdái, így Németh Imre is) ma kezdődő luxemburgi tanácskozásukon megpróbálják eldönteni, hogy a KAP három lehetséges változata közül melyik lép életbe 2006-tól. A KAP-ot értelemszerűen azok nem változtatnák meg, akik sokat kapnak belőle: a franciák, a spanyolok és a leendő tagjelöltek. Akik viszont sokat adnak az alapba (németek, hollandok, skandinávok), azok vagy drasztikusan megreformálnák, vagy belátható időn belül meg is szüntetnék az egészet. Azzal érvelnek, hogy a támogatások kórossá fokozzák a túltermelést, drágítják az élelmiszert, torzítják a versenyt, és ellentétesek az eleinte Európa által sürgetett globális agrárliberalizációval is. Tény az is, hogy a dotációk zömét nem a kistermelők, hanem a nagy cégek zsebelik be, de a kicsik jövedelmének kétharmada még így is ebből származik. Akik viszont megőriznék a rendszert, arra hivatkoznak, hogy az unió gazdáinak háromnegyede tönkremehet, és különben is, az európai agrármodell messze több mint szimpla árutermelés.

Az unió „kormányának” fokozatosan puhuló javaslata elvágná a közvetlen kifizetéseket a tényleges termeléstől. Termeléstől függetlenül a gazda fix átalányt kapna, ha megfelel 18 biztonsági, szociális és környezeti feltételnek. Ha az éves átalány összege 5000 eurónál kisebb, akkor az összeg belátható ideig nem csökkenne. Ha nagyobb, akkor fokozatosan mintegy egyötödével kisebb volna. A mértékeken, időhatárokon és feltételeken késhegyre menő vita zajlik. A csökkentésből eredő megtakarítás egy részét (nagy kérdés, hogy mekkorát) vidékfejlesztési alapba vinnék át. A gazdákat évente legalább egyszer revizorok ellenőriznék – hivatalosan tanácsadásnak nevezve a fürkészést. Vita van azon is, hogy a jogtalanul felvett támogatást a gazda vagy az országa fizesse vissza. Azon is, hogy ki legyen jogosult az átalányra: a föld (istálló) tulajdonosa vagy a tényleges termelő.

Az Európai Bizottság azt szeretné, ha egyszerűbb, a piachoz sokkal közelibb és a kiadásokat kordában tartó rendszer alakulna ki. Az új tagországok belépésével ugyanis 2013 után biztosan finanszírozhatatlanná válnak a támogatások (addig is plafont húztak az újoncoknak járó keretre). A bővülő unió nem járhat a tej - , hús- és gabonahegyek további hizlalásával – mondják ki kereken. Egyelőre úgy tűnik, hogy a tenyészbikát tartók megússzák a lefaragásokat, a gabonások viszont nem. A rizstermelőknek drasztikus csökkentéssel kell számolniuk. Az összes többi ágazatban, főleg a tejiparban megjósolni sem lehet, hogy végül elvágják-e vagy sem a dotációt a termeléstől. Az is később dől el, hogy a kötelező tízszázalékos földpihentetés mire és hogyan vonatkozzon, Magyarország például szeretné, ha az ugaron napraforgót lehetne termeszteni. Vita van arról is, hogy az ugar mekkora részén lehet (vészhelyzetre) úgynevezett nemzeti tartalékot termeltetni.

A magyar álláspont azzal számol – érdekeinek megfelelően –, hogy a KAP-reform csak részleges és fokozatos lesz, amely belátható ideig nem csökkenti a hazai gazdák uniós juttatásait.

Füzes Oszkár - Népszabadság

   « vissza

Föoldal mail