Amint az várható volt, nagy feszültséget okoz a kormány, illetve a parlament áfaemelése a hazai élelmiszerpiacon. A kabinet megszorító csomagja sok pontból áll, azok jó része talán ki is játszható, de boltban mindenki vásárol, így – ha máshol nem is – az adónövelés(ek) kedvezőtlen következményei itt valamennyiünket utolérhetik.
Az alapvető élelmiszereknél ugyanakkor bonyolultabbnak tűnik a helyzet, mivel e stratégiai cikkeket a kereskedelemben meghatározónak számító üzletláncok is kiemelt, vevőcsalogató termékekként kezelik. Az alacsony ár itt általában kulcskérdésnek számít, ezért már eddig is sokszor az összeütközések középpontjában állt. Az árleszorító politikát folytató kereskedők olyan erős ellenállást mutattak az elmúlt években, hogy az élelmiszer-ipari beszállítók drágítási tervei rendre megbuktak.
A kereskedők magatartását a mostani áfaügy kapcsán is az vezérli, hogy a stratégiai élelmiszerek fogyasztói árát minél alacsonyabban lehessen tartani. Ennek egyik legkézenfekvőbb módja az lehet, ha a nagyobb áfát az élelmiszeripar nyeli le, hiszen így nemcsak a mai árszint őrizhető meg, hanem a kereskedelmi haszon is megmaradhat. Az uniós tagság két éve alatt azonban a mezőgazdasági alapanyagokat feldolgozó iparágak olyan éles versenybe kerültek, hogy ma már egy ötszázalékos áfatétel is jóval nagyobb vitákat robbanthat ki a korábbiaknál.
Különösen nehéz a tejágazat helyzete, mivel az árletörő import meglódult 2004 óta, miközben Brüsszel felszámolja a közelmúltig megfelelő védelmet nyújtó árgaranciákat. Nem csoda tehát, hogy most a tejfeldolgozókat és -termelőket viselik meg leginkább az adóváltozást kísérő alkuk, és az áfás megszorítást már semmiképpen sem kívánják „benyelni”. Ma nem tudni, mi lesz a vége a tárgyalásoknak, de megvan az esélye annak, hogy a viták versenyhivatali üggyé fajulnak.

Hazafi László - VG