Minél kisebb sáppal, de minél több áruval szeretnének bekerülni a nagy áruházláncokba a magyar agrártermelők. Az új kereskedelmi törvénytől és a most elkészült kereskedelmi etikai kódextől túl sokat nem remélhetnek. Jobb tárgyalási pozíciójukat maguk vívhatják ki: összefogással és fejlesztéssel.
Nem elégedett a kereskedelmi törvény és a kereskedelmi etikai kódex beszállítókat védeni hivatott rendelkezéseivel az agrártárca vezetője. Gráf József tegnap Mórahalmon további harcot ígért a polcpénz, illetve a beszállítók számára hátrányos egyéb áruházlánci követelések ellen. A miniszter szerint a ma aláírandó kereskedelmi etikai kódex szövegtervezetében nincsenek például szabályozva azok a termelőkkel szemben alkalmazott feltételek, amelyek révén a termék árának jelentős részét visszatarthatják a kereskedők. A tervezetben csak annyi szerepel, hogy ezen a téren is etikus magatartást kell folytatni, ám azt nem konkretizálják, hogy mit nem tekintenek etikusnak a kereskedők.
A miniszter elégedetlensége némileg érthető, jóllehet a június elején hatályba lépett új kereskedelmi törvénynek és a leendő kiskereskedelmi etikai kódexnek is vannak a beszállítókat védő rendelkezései. Csakhogy ezek a passzusok túl általánosak, nem nehéz kibújni alóluk, így a beszállítók kiszolgáltatottságát aligha fogják megszüntetni. A kereskedelmi törvény megtiltja ugyan, hogy a kereskedő számára egyoldalúan előnyös kockázatmegosztást eredményező feltételeket fogadtasson el a beszállítóval, például a reklám-, marketing- vagy raktározási költségeket áthárítsa partnerére. Ám borítékolható, hogy az ilyen sarcot fizető beszállítók mégsem árasztják el beadványaikkal a jogszabály betartása fölött őrködő Gazdasági Versenyhivatalt. Aki ugyanis panaszkodik, az könnyen elveszítheti vevőjét, hiszen azt senki sem írhatja elő a kereskedőknek, kivel meddig üzleteljenek.
A kereskedelmi etikai kódex ugyancsak kitér a partneri együttműködés szabályaira. Ám ebben a dokumentumban sem esik szó arról, etikus-e a beszállítók különféle jogcímeken történő megsarcolása. A dokumentum a háttérkondíciókról csak annyit ígér, hogy a jogcímeket és mértékeket a felek közösen határozzák meg, illetve, hogy a beszállítók számára előírt feltételek megalapozottak lesznek. A kódex azonban figyelmeztet arra is, hogy ez a vállalás nem zárja ki az együttműködés olyan formáit, amelyekben az üzletfelek fejlesztési forrást engednek át a közös cél elérése érdekében. Ez a cikkely megint csak nem alkalmas a jelenlegi kereskedői diktátumok kivédésére, hiszen ha a beszállító nem hajlandó közösen megegyezni a számára némileg hátrányosabb feltételekről, aligha kötnek vele szerződést.
Mindezek alapján nem meglepő, hogy az agrártermelők és az élelmiszeripar érdekeinek védelmét zászlajára tűző földművelésügyi tárca az év elején maga is előrukkolt egy általa üdvösnek tartott etikai kódexszel. Csakhogy ez a dokumentum légüres térbe került, mivel az Országgyűlés olyan kereskedelmi törvényt fogadott el, amely a kereskedőkre bízta annak kidolgozását, milyen szabályok szerint szeretnének dolgozni a jövőben. A kereskedői kódex az agrártárca hasonló dokumentumának legtöbb rendelkezését tartalmazza ugyan, ám érthető okokból kevésbé szigorúra sikeredett.
A mórahalmi székhelyű Mórakert Szövetkezet 2005-ben hatmilliárd forint értékű árut adott el multinacionális áruházláncoknak. Összesen 600 millió forint "polcpénzt" fizetett - ezt az áruházláncok különböző jogcímeken levonják az általuk megvásárolt áru értékéből. A homokháti termelőket tömörítő szövetkezetnek fejlesztésre mindössze 30 millió forint nyeresége maradt. Az elmaradt bevételből olyan agrárlogisztikai létesítményeket tudtak volna építeni, amelyek segítségével a térségben termelt zöldség-gyümölcsöt a szomszédos országok - elsősorban az Európai Unióhoz a közeljövőben csatlakozó Románia - piacán tudnák értékesíteni.
Előrehaladott tárgyalások folynak a multinacionális áruházláncokkal, hogy a szomszédos országokban lévő áruházaikban is jelentős mennyiségben forgalmazzanak magyar hústerméket és zöldség-gyümölcsöt - mondta tegnap egy mórahalmi konferencián Gráf József. Az agrárminiszter tudósítónknak elmondta: a jövő héttől a minisztérium képviselői is részt vesznek a tárgyalásokon, ahol egy-egy áruházlánc és egy-egy termelői integráció a szomszédos országokban való közös megjelenésének részleteiről egyeztetnek. Ehhez közös agrárlogisztikai fejlesztésekre lesz szükség, amelyeket kormányzati és uniós forrásokból lehet támogatni.
- A hazai zöldség-gyümölcs ágazat legnagyobb problémája épp az, hogy nem képes a láncok igényeinek megfelelően nagy mennyiségű és azonos minőségű árualapot felmutatni - mondta Mártonffy Béla, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet ügyvezető igazgatója. Ez a legfőbb oka annak, hogy a magyar termelők még a láncok hazai üzleteibe is csak elvétve kerülhettek be áruikkal. A szomszédos országok piacának meghódításához előbb egy-egy térség gazdálkodóinak összefogására lenne szükség. Ha van elég áru, akkor már érdemes elvégezni azokat a fejlesztéseket, amelyekre támaszkodva meg lehet kezdeni az együttműködést a multinacionális kiskereskedelmi láncokkal.
Gráf József szerint a magyar agrárvezetés stratégiai fejlesztési ágazatnak tekinti a zöldség-gyümölcs termelést és az állattenyésztést. 2007 és 2013 között mind a fóliás, mind az üvegházi hajtatott zöldségtermelés területe megduplázható. A legnagyobb integrátorok már képesek egységes árualapot nagy menynyiségben, nyugat-európai minőségű csomagolásban szállítani. Az áruházláncok már a csatlakozásra váró országokban is kialakították a maguk hálózatát, amelyek révén a kereskedelmi forgalom egyre nagyobb részét hódítják meg. Nyugat-Európában a kistermelőket egyesítő szövetkezetek a zöldség- és gyümölcstermelés 40 százalékát képviselik, míg Magyarországon csak 15 százalékot.
Népszabadság
|