Az EU-s reformok sikere függ attól, eltűnnek-e rövid időn belül az uniós cukorhegyek – állítják szakértők. A világpiaci árak rekordokat döntenek, és az EU-cukor is drága. Az uniós ipar eladási gondokkal küzd a „mesterséges” belső árutöbblet miatt: a magyar cégek 110 ezer tonna cukrot ajánlottak fel intervencióra, több tíz ezret pedig támogatások nélkül exportálniuk kell.
Tizenegy éves csúcsra ugrott a nyerscukor ára szerdán a New York-i árutőzsdén, a londoni jegyzésárak pedig kilenc és fél éves rekordszintre emelkedtek. Piaci szakértők a drágulási trend folytatására számítanak, New Yorkban például elérheti a 16 centes szintet is egy font cukor ára – jelenti a Reuters.
Az áremelkedés egyik oka, hogy Thaiföld és Ausztrália cukornádtermelése a rossz időjárási viszonyok hatására csökkent, Brazília pedig az exportra szánt nádcukor egy részéből üzemanyagként felhasználható bioetanolt gyárt a világpiaci energiaárak növekedése miatt – közölte lapunkkal hazai ágazati szakértők. Más oldalról viszont a nemzetközi kereslet élénkült, mivel Kína – amely eddig főként mesterséges édesítőszerrel (szacharinnal) elégítette ki belső szükségletét – egyre több cukrot vásárol. A világpiaci árak így mára meghaladták a tonnánkénti 300 dollárt is.
A világpiactól önmagát cukorügyben teljesen elszakított Európai Unió ugyanakkor továbbra is túltermeléssel küszködik.
Az EU-ban elhatározott cukorreform sikere függ attól, el lehet-e tüntetni a többleteket – mondta Koczka Zoltán, a Cukoripari Egyesülés igazgatója. Mint ismert, az EU tavaly az intézményes árak 36 százalékos (fokozatos) leépítéséről határozott, ennek finanszírozását megakadályozhatja, ha már az őszre túlságosan nyomott belső árszint alakul ki. A világpiaci árnövekedés egyelőre semmilyen hatással nem lehet az uniós piacra, mert a 632 eurós intervenciós (minimum-) ár, illetve a kialakult tényleges értékesítési ár még mindig magasabb, másrészt Brüsszel az importtal szemben 419 eurós tonnánkénti fix vámot alkalmaz. A múlt évben eldöntött reformok éppen a lépcsőzetes és kompenzációkkal ellensúlyozott uniós árcsökkentést célozzák, hogy az EU cukorágazata hoszszabb távon versenyképesebbé váljon.
Az uniós cukorhegyek a tíz új tagállam 2004-es csatlakozása óta tovább duzzadtak. A júliusban indult új mezőgazdasági évben a feldolgozók már 837 678 tonna cukrot kínáltak fel közraktározásra. A közösségi kasszát tovább terheli, hogy ráadásul a tavalyi év volt az első másfél évtized óta, hogy a termelők igénybe vették az intervenciós árat.
Az előrejelzések szerint az ősszel kétmillió tonnás felesleg lenne az EU-ban, ha saját kvótáját minden ország megtermelné, és nem történnek újabb feleslegcsökkentő intézkedések. Magyarország a kedvező időjárás hatására az elmúlt két évben összesen 190-200 ezer tonna cukrot termelt a 402 ezer tonnás éves kvótán felül. A gyártók e mennyiség (az úgynevezett C cukor) egy részét a következő év(ek)re átvihetik (kvótázhatják), a fennmaradó részt pedig támogatások nélkül exportálniuk kell. A Világkereskedelmi Szervezet május végéig adott haladékot arra, hogy az uniós cégek a ma meglévő C cukrot a világpiacra szállíthassák. A nemzetközi drágulás tehát az exportveszteségeket jelentősen csökkentheti – mondta az igazgató.
Más a helyzet a kvótán belül megtermelt (úgynevezett A és B) cukornál, mivel ennek kiviteléhez Brüsszel visszatérítési támogatásokat nyújthat, ha a gyártók a saját piacukon vagy az EU más országaiban nem tudják eladni kvótázott keretük egy részét. A támogatás ma tonnánként 360-380 eurót tesz ki. A feldolgozók másik lehetősége, hogy kvótás feleslegüket felajánlják EU-s felvásárlásra, intervenciós áron. A három külföldi tulajdonú hazai érdekcsoport a 2004-es termésből 110 ezer tonnát kínált fel, és a tavalyi cukorkészletből is további felajánlások várhatók a szűkülő értékesítési lehetőségek miatt.
VG
|