A FAO a világ 2002. évi tejtermelését 597 millió tonnára becsüli. Az EU és az USA mellett a nagy tejtermelő országok között találjuk Indiát, Oroszországot, Pakisztánt és Brazíliát is, ahol magas tehénlétszám és alacsony tejhozam a jellemző. A nagy tejtermelő országokban s régiókban – India kivételével – az utóbbi években stagnált a termelés.

Az előrejelzések szerint

A kereslet növekedése várhatóan a nem OECD országokban, Ázsiában, Latin-Amerikában és Közép-Keleten lesz a legerőteljesebb, ráadásul ezekben a régiókban kvóták sem korlátozzák a termelést. A fejlődő országokban a tej-, és a tejtermékfogyasztás, a fejlett országokban csupán a sajtfogyasztás növekszik.
A legnagyobb termelés-felfutást továbbra is Kínában, Indiánban, Pakisztánban és Brazíliában várják. A fogyasztás pozitív változása azokban az országokban prognosztizálható, ahol erőteljes lesz az urbanizáció, a népesség és a jövedelem növekedése. Az emelkedő igények kedvező helyzetet teremtenek az Egyesült Államok számára is, ahol a jelenlegi mintegy évi 77 millió tonna tejtermelés a következő időszakban évente kb. 1 millió tonnával emelkedik. Az Európai Unióra vonatkozó előrejelzés évi 121-122 millió tonnás tejtermelést, azaz stagnálást jelez. Az Európai Bizottság szerint az egy tehénre jutó tejhozam 2009-ig évi 1,4 százalékkal emelkedik, ennek következtében a jelenlegi 20 milliós t6ehénállomány 2 millió egyeddel csökken. A kvóták növekedése miatt 2005-ig a tavaszi termelési többlet nehezen lesz levezethető az EU-ban. A tejipar kapacitása ugyanis nem igazítható a szezonális termelési csúcshoz, ezért célszerű az év minden szakaszában a kiegyenlített termelői kínálat megteremtése. Az unió azonban kimarad az export expanzió, egyrészt a termelést korlátozó kvótarendszer, másrészt a WTO kötelezettség-vállalások (exporttámogatás csökkentése) miatt.

A sajt az első

A legígéretesebb jövő álló tejtermék a sajt. Mivel a termelésben (és kereskedelemben) is a legdinamikusabb a mennyisége növekedése. Ugyancsak előretörés várható a folyadéktej-termelés tendenciájával párhuzamos irányzatot mutató vajtermelésben. Ezzel szemben a tejpor előállításban csak szerény növekedést becsülnek. Ez utóbbi a termelési költségek (energiaárak) emelkedése hatására veszített korábbi jelentőségéből, és tulajdonképpen a szezonális tejtöbblet levezetését szolgálja. Az állati fehérjék felhasználásának korlátozása, illetve betiltása következtében azonban újból előtérbe kerülhet a tejpor iránti kereslet növekedése, az energia és növényi fehérjék mindenkori ár alakulásának függvényében.
A legfontosabb tejtermékek (vaj, sajt, sovány és zsíros tejpor) világpiaci árának alakulását elemezve kiderül, hogy a legnagyobb áremelkedés a sajtnál és a vajnál várható, ennél kisebb mértékben nő a zsíros tejpor ára, a sovány tejpor esetében pedig nagyon szerény áremelkedést jeleznek előre. Az árak erőteljesebb emelkedését visszaveti a tengerentúli országok alacsony termelési költsége és kínálati ára.
A világ tejtermékek iránti kereslete közép- és hosszútávon is csak szerény mértékben nő, mivel azokban az országokban, ahol jelentős fogyasztásnövekedés várható, a termelés is bővül. A tejtermékek közül a sajt mutatja a legnagyobb növekedést a nemzetközi kereskedelemben. Új-Zéland és Ausztrália tovább bővíti exportját, részesedésük a világexportban (kb. 60 százalék) is emelkedik. Az Európai Unió a jövőben (ha csökkenő mértékben is), de jelentős sajtexportőr marad. Az EU előtt elsősorban az a lehetőség áll, hogy növelje nem támogatott kivitelét. Ez egyaránt vonatkozik a speciális, drága sajtokra, és a kommersz választékra, amelyet a tejárak lényeges csökkentésével lehet elérni. A támogatott exportot korlátozza a WTO megállapodás, amely szerint maximum 321 ezer tonna sajt részesíthető exporttámogatásban. Az előrejelzések szerint enyhén emelkedő importmennyiséggel a legnagyobb vásárló Japán, az USA és Oroszország lesz.
Az unió országaiban a felvásárolt tej mintegy felét fordítják sajttermelésre. Az élénk bel- és külpiaci érdeklődés évről évre növeli az előállítását (a világtermelés 40 százalékát meghaladja). Az Európai Bizottság előrejelzése alapján az EU-ban az egy főre jutó sajtfogyasztás a jelenlegi 19 kilogrammról 2009-re 20 kilogrammra emelkedik. Az export-visszatérítés csökkentésének hatására rövid távon a sajtkivitel megtorpanása vagy visszaesése valószínűsíthető, ugyanakkor a z import fokozatos emelkedésével is számolnak.

Kedvezőtlen propaganda

A vaj világkereskedelmében a legnagyobb exportőr, Új-Zéland növeli világpiaci részesedését. Ausztrália vajexportja továbbra is jelentős marad, de a kivitel volumene alig változik. A nettó importőrök közül Oroszország, Mexikó és Brazília érdemel említést. Mexikóban a tejtermelés növekedése ellenére várhatóan nem változik a vajimport mennyisége. Az EU vajexportja mérséklődik, amit a belső fogyasztás csökkenése kísér. A jelenlegi egy főre jutó évi 4,6 kilogrammos vajfogyasztás 2009-re 4,47-re csökken. A mainál kisebb termelés mellett a külpiaci értékesítés is nehezen bővíthető. Az egészséges táplálkozás propagandája a vaj helyett a növényi olajok fogyasztását ajánlja a fogyasztóknak. Az Európai Unió valamennyi országában a fiatalok vajfogyasztása sokkal alacsonyabb, mint az idősebb korosztályé, ami további csökkenését idézi elő. Az exportkilátások a korlátozottan támogatott kivitel – WTO-egyezmény – miatt is kedvezőtlenek.
A sovány tejpor kereskedelmében szerény mértékű visszaesés várható. Új-Zéland hosszabb távon növeli, Ausztrália és az EU viszont csökkenti nettó sovány tejpor kivitelét, így 2007-ben a legjelentősebb exportőr Új-Zéland lesz, míg a legfontosabb nettó importőr Mexikó marad. Az Európai Unióban a készletek a korábbi időszakhoz viszonyítva mérséklődtek. A következőben az EU nettó exportját évi 50-150 ezer tonnára becsülik. Hasonló tendenciákat figyelhetünk meg a zsíros tejpor nemzetközi kereskedelmében is, a sovány tejpornál lényegesen nagyobb mennyiségek mellett. A legjelentősebb nettó exportőr – az EU és Új-Zéland mellett- a jövőben is Ausztrália lesz. A zsíros tejpor piacán a bővülő és olcsó új-zélandi kínálat az EU piaci jelenlétét visszaszorítja.
Az unióban a tejkvóta következményeként állandó a termelési többlet, támogatni kell a belső fogyasztást és az exportot is. Alapos reformot kell végrehajtani ahhoz, hogy a tejágazat helyt tudjon állni a nemzetközi versenyben. A kvóta 1984. évi bevezetésével sikerül stabilizálni az EU előállítását, ám a termelési szint folyamatosan meghaladta a keresletet. Emellett a fogyasztók drágábban jutnak tejhez, tejtermékekhez, mintha importból fedeznék a szükségletet. Az Európai Bizottság és az agrárminiszterek többsége azonban a jelenlegi állapot változatlansága mellett voksol. Az EU-ban a tejágazat koncentrációját behatárolja a rendelkezésre álló mezőgazdasági terült nagysága (az egy gazdaságra jutó átlagos tehénlétszám nem éri el a 100 egyedet, az USA-ban és Kanadában ennek többszöröse, de Szaúd-Arábiában 17 ezres tehénállománnyal is rendelkezik egy-egy vállalkozás).

Importra szorulunk

Az Európai Bizottság előrejelzése alapján Magyarországon a 2001-ben előállított 2,1 millió tonna tej mennyisége több mint 10 százalékkal (1,77 millió tonnára ), a tehénállomány 280 ezerre csökken, ám a tejhozam- a bizottsági becslés szerint – 2009-ig 6200 kilóra emelkedik. A bizottság prognózisa alapján tejtermékekből behozatalra szorul Magyarország. A csatlakozás után a tejkvóta preferencia mennyisége 1,95 milliárd kilogramm (ebből közvetlen értékesítésre 165 millió kilogramm) lesz, a jelenlegi termelési kvóta mértéke 2 milliárd liter (ebből 2002-ben 1,8 milliárd liter volt a kiosztott tejkvóta, de a kvóta kihasználtsága csak 96 százalékos – 1,73 milliárd liter tej - volt). Az EU-ban a tej irányára közel azonos a jelenlegi magyar irányárral (ehhez hasonló a piaci ár alakulása is), de a környező tagjelölt országok (Cseh Köztársaság, Szlovákia, Lengyelország) felvásárlási árai – literenként 40-65 forint – alacsonyabbak, mint nálunk.

Nagyobb mozgástér

A tejegyenértékben számolt egy főre vetített 170 kilogrammos hazai fogyasztásunk az EU átlagának (300 kilogramm/fő) 60 százalékát sem éri el. A stagnáló fogyasztás és az emelkedő termelés (és import) következtében az önellátási fok 120 százalékra nőtt. Az utóbbi évek felhalmozott készleteinek (elsősorban tejpor, vaj, sajt, tejfehérje koncentrátum) felhasználásával az export egyre magasabb volument ért el kedvezőtlen exportszerkezetben, így a veszteség-térítési igény is emelkedett. A hazai lakosság tejfogyasztási szokását alapvetően a rendelkezésre álló jövedelem határozza meg (a világ gazdag országaiban a sajtfogyasztás, szegény országaiban a folyadéktej fogyasztása nő elsősorban). Magyarországon is főleg a sajtfogyasztás (jelenleg ez 5 kg/fő/év, azaz az EU átlagának alig 30 százaléka) emelkedésére számíthatunk. A tejtermelő tehénállományon belül a szakosított telepeken termelő mintegy 260-270 ezer egyedet számláló tehénállomány (az összes tehénlétszám 370 ezer egyed) a fajlagos hozama világszínvonalat képvisel.
Az EU-csatlakozás után a szabályozás tekintetében nagyobb lesz Magyarország mozgástere, mert lehetőség nyílik az export-visszatérítés, az intervenciós felvásárlás (vaj és tejpor) és a magántárolás közösségi költségvetésből történő finanszírozására. Ezek a lehetőségek a hazai tejfelesleggel kapcsolatos tejpiaci problémákat is megoldják.

Popp József - Magyar Mezőgazdaság