Magyarországot az EU intervenciós rendszere kötelezettségekkel terheli, de ez a rendszer egyben üzleti lehetőséget is kínál – véli Mondovics János. Az Agrárlogisztikai Klub titkára, az MLBKT elnökségi tagja szerint mintegy 1,5-2 millió tonnányi raktárkapacitás hiányzik ebből a rendszerből.

<
Az agrártermelés teljesítménye az elmúlt 15 évben közel sem sikertörténetként vonult be a magyar gazdaság történetébe – fogalmazott lapunknak Mondovics János. A GDP-ből való részesedés az 1987-es 15 százalékról napjainkban négy százalék körülire esett vissza. Hasonló mértékben csökkent a nemzetgazdasági beruházásokból való részesedés is. Az agrárolló az 1,6-szeresére nőtt, a volumenindex az induló szint 65 százalékára olvadt. A foglalkoztatottak aránya ebben az időszakban 15 százalékról hat százalékra csökkent. Ugyanakkor a nemzetgazdaság külkereskedelmi egyenlegében évek óta mintegy 1500 millió dollárnyi aktívumot mutat fel. A teljes fogyasztáson belül pedig 29–33 százalék az agrártermékek aránya.
Az Agrárlogisztikai Klub titkára a mezőgazdaság alapvető problémái közé sorolta a tőke hiányát, valamint a hatékonyságra, a versenyképességre visszavezethető okokat. Azaz, szerinte a magyar mezőgazdaság jelentős tartalékai a termelékenységnövelésben találhatók. Hazánknak az EU-hoz viszonyítva jelentős természeti lehetőségei vannak agrártermelése növelésére: a rendelkezésre álló földkészlet nagysága (a mezőgazdaságilag hasznosítható terület a teljes terület arányában az EU15-ök esetében 43 százalék, míg hazánkban mintegy 66 százalék), a talajadottságok, a napfényes órák száma, az évi csapadék mennyisége, eloszlása, amelyek szintén az agrárspecializációt segítik. Ehhez azonban jelentős mértékű beruházásokra van szükség, amelyekhez kapcsolódnia kell a logisztikai (ellátó-) rendszerek nagymértékű fejlesztésének is – véli a szakember. Megfogalmazása szerint kevéssé tudatosult a gazdaságszervezők számára a logisztika integratív és muliplikatív jellege. Nevezetesen, hogy a szolgáltatások specializációján és gazdaságos kínálatán keresztül gyors és hatékony kapcsolatot képes teremteni a gazdaság szereplői között, a kapcsolati rendszerek fokozatos többszörözésén keresztül pedig hozzájárul a piaci játékosok teljesítményének dinamikus bővüléséhez. Stratégiai funkcióját támasztja alá, hogy az európai elosztási rendszerekben centrális és aktív szerepet betöltő Dánia négyszeres, Hollandia pedig nyolcszoros teljesítményt tudott felmutatni az egy lakosra jutó agrárexportban (értékben) Magyarországhoz képest.
Mondovics János a magyar mezőgazdaság elhanyagoltságát többéves folyamat eredményének nevezte. Természetes azonban – mondta –, hogy a piac valóságos szereplői azonnali megoldást követelnek, versenyképességük valamilyen szintű fennmaradása érdekében. Erre példa a leginkább vihart kavart intervenciós rendszer. Ebben Magyarországot az EU kötelezettségekkel terheli, de ez a rendszer egyben üzleti lehetőséget is kínál. A magyar termelők és kereskedők intervencióra felajánlott – megfelelő minőségű – gabonafeleslegeit Magyarország az EU nevében kötelezően megveszi és a nemzeti hatáskörben meghatározott alkalmasságú raktárakba betárolja. Amennyiben nem vásárolja fel, úgy kártérítési perekre számíthat. A magyar raktárakban tárolt gabona az EU tulajdonába megy át raktárparitáson, de az EU leggazdaságosabban elérhető kilépő pontjáig a szállítási költséget az unió téríti. Az el nem szállított gabonáért az EU tárolási díjat fizet Magyarországnak, hazánk pedig a raktározó cégnek. Ez tehát üzleti lehetőség is. Az Európai Unió pályázati úton értékesíti a gabonát. A vevő egy adott raktárban levő árura pályázik, a minőséget megvizsgálhatja, a megvásárolt mennyiséget saját maga tartozik elszállítani. Az árat előre kell kifizetnie. A problémát a magas intervenciós ár jelenti, amely a raktárakban tartja a világpiaci árnál magasabb árú készleteket.
A március elején értékelhető állapotról szólva elmondta: a bruttó felajánlott mennyiség mintegy ötmillió tonna volt, amelyből kényszereladás miatt visszavontak 943 ezer tonnát. Az így a fennmaradt 4,1 millió tonnából az eddig felvásárolt mennyiség 727 ezer tonna volt. Ugyanakkor a felajánlott 3,6 millió tonnás raktárkapacitásból 2,1 millió tonnára szerződtek le; az időkorlát nélkül felajánlott raktárkapacitás 1,5 millió tonnát tett ki (május végéig csak 640 ezer tonnányit lehetett használni).
Figyelembe véve a tavalyi 17 millió tonnás termést, a mintegy 600 ezer tonnányi átmenő készletet és a közel 14 millió tonnás hazai felhasználást és exportot, az új szezont a raktárakban csaknem 3,6 millió tonnás átmenő készlet köszöntheti. Mivel az időkorlát nélküli tárolási lehetőség 1,5 millió tonnát tesz ki, hiányzik mintegy 1,5-2 millió tonnányi raktárkapacitás ebből a rendszerből. Ha ez az állam terhe – mondja az Agrárlogisztikai Klub titkára –, akkor ez nem feltétlenül jelent hátrányt, hiszen a becsült 40 milliárd forintos beruházási költség a jelenleg ismert tárolási díjak mellett mintegy öt-hat év alatt megtérülhet.
A gabonát mozgató rendszernek azonban csak egyik eleme a raktárkapacitás. Az infrastruktúra (utak, átrakóhelyek) hiányosságai mellett nem megfelelő a rendelkezésre álló szállító- és informatikai rendszer sem. A nagy kiszolgálórendszerek sem méretükben, sem elhelyezkedésükben, sem operációs képességükben nem illeszkednek az adott helyzethez; rövid és középtávú tervezésről pedig nem is hallani.
Az agrárlogisztika persze nem egyenlő a gabonatároló és -mozgató rendszerek hálózatával – fogalmazott a szakember. E fogalom helyesen egy nagyon széles vertikummal, méretében és kiterjedésében a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelést szoros összefüggéseiben átfogó rendszerrel azonosítható.

VG