A magyar húsipar állatorvosi lova lett a hajdan szép napokat látott Zalahúsból. A céget a vég előtt eladó Farkas Imrét tavaly még zalaegerszegi díszpolgárrá választották.
- Hitelezői igényt nyújtanék be, tartozik a cég - köszön be egy középkorú férfi a Zalahús Rt. zalaegerszegi központjának portásfülkéjébe. Nem ő az első, aki régi adósságát szeretné behajtani a nagy múltú cégtől. Nem is kell többet mondania, a kapuőr automatikusan irányítja a felszámoló megbízottjához. A férfi - aki nem akarja elárulni a nevét - csak annyit mond: egymillió forinttal tartozik cégének a Zalahús. Sokan vannak hasonló helyzetben. Nemcsak bankok, nagyvállalatok, vállalkozások követelik pénzüket a felszámolás alatt álló Zalahústól. A hitelezőkké vált - több millió forintra vagy csak néhány százezerre váró - beszállítók többsége azt mondja: a Zalahúsnál az utóbbi hónapokban történtek után aligha számíthatnak arra, hogy megkapják pénzüket.
A több mint fél évszázada alapított Zalahús Rt. az elmúlt három-négy évben került egyre rosszabb anyagi helyzetbe. A cég dolgozói, a beszállítók tudtak erről, de bíztak a vezérigazgatóban, a többségi tulajdonosban, a jó nevű hentesdinasztiából származó Farkas Imrében, aki azt ígérte: megmenti a vállalatot. A munkások bizalma talán csak akkor ingott meg, amikor március elején - két hónappal a legutolsó fizetés és a termelés leállítása után - Farkas bejelentette: eladta hetvenkét százalékos részesedését egy tőkeerős befektetőnek. A vevő ReN Kft.-ről viszont csak annyi derült ki: többségi tulajdonosa egy off-shore cég. Vagyis azt, hogy valójában ki a vevő, nem tudni. Farkas Imre hetekig tartó hallgatás után végül azt mondta, hogy Mónos Péterrel tárgyalt, az ő érdekeltségébe tartozó Carnex-csoport áll a vásárlás mögött. Mónos viszont határozottan cáfolta ezt. Az tény, hogy a Carnex-érdekeltségű, szintén zalaegerszegi Zalabaromfi Rt. bérelte ki a Zalahús üzemét, és vett át 140 dolgozót.
Az Re-N Kft. által a Zalahús vezetésével megbízott Fekete László a kinevezése utáni első napokban bizakodva beszélt a vállalat talpra állításáról. A dolgozók viszont sorra mondtak fel, mert továbbra sem kaptak fizetést. Hetek alatt hatszázan távoztak a cégtől rendkívüli felmondás, elbocsátás vagy közös megegyezés nyomán. Egy hónappal később, április elején a Zala Megyei Bíróság egy 2,7 millió forintos adósság miatt elrendelte a társaság felszámolását.
Béres László, Zalaegerszeg polgármesterének gazdasági tanácsadója - aki a város tízszázalékos részesedése alapján képviselte az önkormányzatot a Zalahús közgyűlésein - szerint ha a vevő valóban meg akarta volna menteni a céget, akkor tőkét emel, nem pedig türelmesen várja a felszámolást.
A Zalahús felszámolását irányító Varga Jenő megbízatásának kezdetétől döbbenetesnek nevezte a cég állapotát. Aztán, ahogy az idő múlásával egyre jobban megismerte a valós helyzetet, még keményebben fogalmazott: nem elég, hogy a Zalahús január óta nem termelt, vannak arra utaló jelek, mintha szándékosan vezették volna ki a piacról. A felszámoló szerint már csak abban lehet bízni, hogy a cég vagyonát egyben értékesíthetik, s akkor legalább újraindíthatják a termelést.
A cég értékesítésére csak az év végén kerülhet sor, előbb fel kell mérni a vagyont és az adósságot. Ez máig nem zárult le, de a felszámoló már utalt arra: nem biztos, hogy a társaság vagyona fedezi a legalább kétmilliárd forint tartozást, ezért lehetnek majd olyanok, akiknek adósa marad a Zalahús.
A hitelezők közül két beszállító megelégelte a tétlenséget. Egyikük hetekkel ezelőtt sikkasztás, másikuk a napokban csalás gyanúja miatt feljelentést tett a rendőrségen. Az utóbbi esetben a feljelentést benyújtó nyírségi vállalkozó úgy érvelt: a cég akkor vette át marháit, amikor vezetői már tudhatták, hogy nincs miből fizetniük. A Zala Megyei Rendőr-főkapitányság mindkét esetben nyomozást indított.
A Zalahús egykori dolgozói közül - akiket nem vett át a Zalabaromfi - sokan regisztráltatták magukat munkanélküliként: eddig több mint százötvenen. Helyzetük szinte kilátástalan. Hiába kapták meg a felszámolás során a bérgarancia-alapból az elmaradt bérüket - összesen 151 millió forintot -, húsipari cégnél biztosan nem tudnak elhelyezkedni Zala megyében, ráadásul a végkielégítésükre, s a felmondási időre járó pénzükre még várhatnak. Sokan elkeseredettségükben a céget több évtizeden át irányító Farkas Imre ellen fordultak, mondván, a volt vezérigazgató úgy adta el részvényeit, hogy nem gondolt a cég, s a dolgozók jövőjére, csak saját boldogulására. Változnak az idők. Farkas Imre évtizedek óta Zalaegerszeg egyik legelismertebb polgára: több száz ember köszönhette neki megélhetését, s azzal is sok hívet szerzett, hogy nem sajnálta a pénzt a városi sportélettől. Tavaly díszpolgári címet is kapott - azóta csak egy év telt el, de ma már egyre többen akadnak olyanok, akik nem elismeréssel szólnak tevékenységéről. A közelmúltban még az is elterjedt, hogy Farkas Imrét megverték.
- Halottam már ennél vadabb dolgokat, állítólag lelőttek engem - mondta erre a meglepettség cseppnyi jele nélkül Farkas Imre. A volt vezérigazgató szerint nemhogy bántották vagy akár csak rossz szót szóltak volna róla, még ma is sok egykori munkatársa hívja fel őt hálálkodva. Farkas persze hozzáteszi: megérti az emberek csalódottságát, de ő nem hibás a kialakult helyzetért. A részvényeit megvásárlók szerződésben garantálták neki, hogy a dolgozók megkapják bérüket, a beszállítók pedig járandóságukat, és a Zalahúst legalább 2006 nyaráig működtetik. Farkas Imre szerint arról nem ő tehet, hogy a vevő nem tartotta be a megállapodást. Igaz, ezért akár pert is indíthatna. De még ha nyernék is - mondja -, mire ítéletet hirdetnének, talán már csak muzeális emlék marad a Zalahús.
Boda András - Népszabadság
|