Bár az agrártermelők félpályás útlezárásai helyenként politikai hangulatkeltésként hatnak, a demonstrációkat valós gazdasági gondok robbantották ki. Mivel a különböző kormányok politikai okokból az érdemi agrárdöntéseket nem vállalták fel, az agrárpiacról most rövid időn belül és fájdalmas módon ezrek, tízezrek rostálódhatnak ki.

Minden kormány megkapta a maga „nagy” agrártüntetését a rendszerváltozás óta, így nem meglepő, hogy a Medgyessy-kabinetnek is sikerült kiérdemelnie ezt. Igaz, mintha már az elmúlt két évben is sűrűsödtek volna a tiltakozások, de úgy látszik, a valódi válságból fakadó országos akcióknak most, az EU-csatlakozás közeledtével jött el az ideje. Visszásnak tűnik, hogy a hétfőtől zajló félpályás útlezárások helyenként mégis politikai hangulatkeltésként hatnak tényleges érdekérvényesítési szándék helyett. Nem lehet kizárni, hogy a történéseket koordináló, többségükben hirtelen felbukkant szervezetek némelyike megkomponált, vagy „megrendelt” színjátékot játszik.
A mai helyzetről sokat elárul, hogy az érdekképviseletek a tüntetésekben egységesen nem vesznek részt, holott az általános megítélés szerint minden agrárszereplőre kiterjedő válság van. A háttérben a politikai hovatartozás húzódik meg: a tiltakozásokból a kormányhoz közel álló szervezetek nem vonják ki magukat, de – halogató taktikával más tüntetési helyszínt, időpontot választva és saját demonstrációjuk lefújhatóságát remélve – nem kívánnak kompromittálódni a hétfőtől tüntető, ellenzékhez húzó érdekvédőkkel. Utóbbiak közül egyébként a gazdaköri vezető nyíltan vállalja, hogy Fidesz-rendezvényeket látogat, egy másik főszervező pedig – bevallva Fidesz-tagságát – a mostani demonstrációkon úgy vesz részt, hogy azok idejére pártbéli tevékenységét „szünetelteti”.
Az FVM így jogosan minősítheti politikai indíttatásúnak a tiltakozásokat, és e helyzet alkalmat ad számára arra is, hogy a közvélemény előtt az eseményeket elbagatellizálja. Pedig a demonstrációnak van valós gazdasági alapja, legfeljebb a „politikai köntös alól” ma kevésbé látszik ki. Az agrártárca ugyanis – a májusi csatlakozásra hivatkozva – már az év elejétől kiszállt a tejszektor szabályozásából, és sokak szerint elégtelen intézkedéseket tett a sertés- és a baromfiágazatban is, miközben az exportstop elodázásával elszabadította a takarmányárakat. Vagyis – ellentétben a legújabb kormányzati retorikával – nem az állattenyésztő gazdák oldalán állt, akiknek emiatt nem csupán az élelmiszeriparral volt (van) bajuk.
A minisztérium mentségére azt lehet felhozni, hogy alig van pénzügyi mozgástere, mert tavaly alulmaradt a PM-mel szembeni költségvetési alkuban. A támogatási gondok láttán érthetetlen, miért beszél még mindig rekordösszegű FVM-büdzséről az agrárminiszter, amikor a tárca eredményként legfeljebb azt mutathatja fel, hogy a mostani takarékossági intézkedések részeként a kormány nem vont el tőle újabb 20 milliárd forintot.
A mai agrárválság egyik fő oka, hogy a magyar költségvetés az uniós belépés ürügyén az idén csaknem kivonult az agrárium finanszírozásából, miközben a várt EU-pénzek zöme leghamarabb az ősszel, rosszabb esetben az év végén érkezik meg. Ennél is kedvezőtlenebb, hogy egyes állattenyésztési ágazatok egyáltalán nem számíthatnak közvetlen brüsszeli dotációra. Mivel a gazdák kezdenek szembesülni a realitásokkal, a helyzet egy csapásra élesre fordul. Most isszák meg sokan a levét annak, hogy a különböző kormányok politikai okokból nem vállalták fel a kényes döntéseket az elmúlt években. Így a gazdák jelentős részét nem készítették fel arra, hogy az agrárpiacon maradhassanak, vagy tisztességes keretek között időben kivonulhassanak onnan. Ezért az agrárpiacról most rövid idő alatt, fájdalmas módon ezrek, tízezrek rostálódhatnak ki.

Hazafi László - VG