CIKKEK

Határidő van, de még sincs

2004. 01. 21.

Ellentmondásos magyarázatokba bonyolódik az agrártárca, amikor a mezőgazdasági parcellaazonosítási munkálatok kapcsán arra kell választ adnia, mi volt a jelentősége az adatlapok tegnap lejárt postára adási határidejének. Komolytalanná teheti az ügyet, ha a kormány által meghatározott, rendeletben rögzített időpontot a minisztérium is csupán „technikai jellegűnek” tekinti és a gazdákat maga is igyekszik biztosítani arról, hogy a nem jogvesztő, egyszer már egyébként is módosított határidőnek igazi jelentősége nincs.
Valójában pedig így is van, mivel a termelőket támogatási szempontból egyelőre nem éri hátrány amiatt, ha nem regisztráltatják magukat és nem adnak információt művelt területeikről. Az adatszolgáltatás később sem lesz kötelező, de nem kaphat uniós támogatást az, aki a regisztrációs elvárásokat nem teljesíti. Így az időt május végéig lehet húzni, amikor a dotációk iránti igényléseket várhatóan be kell adni.
A „kvázi” területazonosítási határidő megállapításának célja nyilvánvalóan az volt, hogy az uniós rendhez nem szokott termelőket és államigazgatási apparátust valamilyen eszközzel ösztökélni lehessen. Az ügyben azonban tetten érthető az FVM görcsös igyekezete is, hogy az elmúlt években (a kormányváltás után is) felhalmozott intézményfejlesztési hátrányt az EU-belépésig mindenképp ledolgozza. Szemléletes példa, hogy a miniszter már tavaly októberben a parcellaazonosító rendszer (mepar) elkészültéről beszélt, pedig hol volt akkor (és hol van még ma is) a mepar feltöltése tényleges és ellenőrzött, a gyakorlatban is használható adatokkal.
A „határidőügy” mindenekelőtt a kisebb gazdáknál volt alkalmas arra, hogy vaskos félreértéseket okozzon. Ők egyébként is nehezen birkóznak meg az adminisztrációs terhekkel, és sokuk eleve idegenkedik az uniós agrárrendszertől. Ezért vélhetően újabb nagy felzúdulást váltana ki, ha – miként a törvényi szabályozásból kikövetkeztethető – a tárca a késlekedőknek ezután eljárási díjat számítana fel. Ehelyett inkább azt kellene tudatosítania bennük, hogy az együttműködés alapvetően saját érdekük. Lehetséges, hogy eddig az információk eltitkolása hozott többet a konyhára, de a belépés után nem vonhatja ki magát az adatnyújtási kötelezettség alól az, aki agrárpiaci szereplő akar lenni.

Hazafi László - VG

   « vissza

Föoldal mail