CIKKEK

Drága a hazai, olcsó a külföldi tej

2003. 11. 24.

A tejfeldolgozó üzemek aggódva várják az uniós csatlakozást. A közösségben egyáltalán nem, vagy csak elvétve alkalmazott környezetvédelmi és termékdíj mellett a tej magas felvásárlási ára is megbéklyózza a hazai cégeket. Jövő májusától Magyarországot is eláraszthatják a német és a környező országokból származó tejtermékek . A feldolgozók mellett a termelők is a fennmaradásukért küzdenek.

Ellentmondásos a hazai tejágazat helyzete. Miközben évente 400 millió literes felesleggel küszködnek a termelők, nem csak a környező, hanem több uniós tagországban is alacsonyabbak a tej felvásárlási árak. A hazai termelőktől literenként 72 forintos fix áron veszik át a feldolgozók a tejet , míg Németországban 69,48, Csehországban 64,75, Szlovákiában 56,34, Lengyelországban pedig mindössze 41,95 forintért, amely alig drágább, mint Romániában. Ma még nem dőlt el, hogy marad-e a meghatározott fix ár, avagy a jövőben az uniós gyakorlatnak megfelelően irányárral számolhatnak a gazdák.
Szakemberek szerint, a magyarországi feldolgozókat nagyon nehéz helyzetbe sodorhatja az is, hogy jövőre bevezetik az elektromos energiát használó cégek esetében az energia díjat, ezen kívül a környezet terhelési és termékdíjat is. Az unióban csupán néhány tagállamban létezik egy-egy szűkebb szegmensben termékdíj. Az élelmiszerekre kivetett 12 százalékos áfa három százalékos emelése is súlyosbítja a gondokat.
Hazánkban másfél évtizede még évi 200 liter volt a tejfogyasztás , s ez jelenleg alig éri el a 130 litert. Franciaországban a csecsemőket és az aggastyánokat is beszámítva évente 18 kiló, Magyarországon 5 pohár joghurt fogy. A lapunknak nyilatkozó szakember megjegyezte, az úgynevezett reggeli friss árucikkek tovább csökkenthetik a tej és tejtermék fogyasztást. A csatlakozást követően az ugrásra kész uniós versenytársak is megjelennek a magyar élelmiszer láncokban, üzletekben. A német tejfeldolgozó kapacitás például a hazai igények 6,5 szeresét képes előállítani, és új piacokat keres termékeinek.
Nyáry Gyula, a tejtermék tanács tagja úgy véli, a termelők sincsenek jobb helyzetben, mint a feldolgozók. A szakember elmodta, többször elhangzott már különböző fórumokon, hogy azok a tejtermelők , akik valamilyen okból nem képesek megfelelni az uniós követelményeknek, térjenek át a húsmarha tartásra. Nyáry hozzátette, Magyarországon a húsmarha tartás ráfizetéses, így nagy szükség lesz a közösségi és a nemzeti támogatásra. Azt sem rejtette véka alá, hogy két-három jószág még a támogatásokkal sem nyújt megéhetést egy családnak. A terméktanács tagja megjegyezte, a hazai 1,7 milliárd literes tejtermelésből a hazai felhasználás 1,2-1,3 milliárd liter. Minden évben óriási gondot okoz a 400 mililó literes felesleg exportja, miközben Írország évi 5,2 milliárd literes tejtermelésének 80 százalékát külföldön értékesíti. Igaz, ott szövetkezeti kézben vannak a tejfeldolgozók , míg hazánkban a '90-es évek elején privatizáltak az üzemeket.
A csatlakozás után az intervenciós ár mindenesetre nagyobb biztonságot, segítséget nyújthat a termelőkenek a felesleg levezetéséhez, a túltermelés okozta piaci nyomás enyhítéséhez. Nyáry Gyula elmondta, a marhatartás köti le a hazai mezőgazdaságban a legtöbb munkaerőt, ezért sem mindegy, mi lesz az érintett gazdálkodók sorsa. A kistermelők kitörési lehetősége lehet a szövetkezés, a termelési vagy beszerzési és értékesítési szövetkezetek létrehozása. A közösségek már képesek lehetnek korszerű hűtőházat, technikát, technológiát kialakítani, alkalmazni. Az mindenestre elgondolkodtató adat, hogy míg néhány éve még majd' 30 ezren foglalkoztak tejtermeléssel , ma az ágazat szereplőinek száma nem éri el a 8 ezret.

Bihari Tamás - Népszava

   « vissza

Föoldal mail