Az olcsó importtejek váltották fel a reggeli italt, és a hazai feldolgozók is folytatják a kiszorítósdit. A termelők szinte egyetlen stabil bevételi forrása a házitej-árusítás. Csakhogy ebben a formában évi negyedmillió "feketetej" kering hazánkban.

Nincs nyugalom a tejfronton. A "reggeli italok" - a két évvel ezelőtti agrárdemonstráción kikövetelt intézkedések hatására - ugyan eltűntek a polcokról, a magyar termelőket mégis kiszorítják saját piacukról. Az üzletekben - a nagyobbnak számító Friesland, Mizo, Sole, Parmalat, Bakonytej termékei mellett - egyre-másra jelennek meg importból származó tejek. A kevésbé tehetőseknek most "reggeli ital helyett" az olcsó lengyel, szlovák és szlovén tartós tejeket kínálják. Igaz, van példa a kisebb hazai tejgazdaságok sikerére: van, akinek az áruházak saját márkás termékeit előállítva sikerül piacot találnia. De olyan is akad, aki - miután a nagyok és a külföldiek kiszorították szűkebb pátriájában - maga keres új területet, és más térségben, esetleg éppen külföldön kínál árban alá - vagy minőségben fölé - a versenytársaknak.

Beluzsár Lajos, az Abaújtej cégvezetője arról beszélt lapunknak: a szűkebb környezetükben a hazai konkurencia kezdte kiszorítani őket, pedig korábban évi 8 millió liter tejet, tejterméket adtak el a térségben. Ezért aztán elkezdtek szállítani máshova is: Borsodban és a fővárosban kerestek kereskedelmi partnereket. Teljesítményük csaknem megduplázódott. Nemcsak Magyarországon, hanem a 45 kilométerre lévő Kassán is próbálkoznak: túrót, tejfölt, gomolyát már sikerült eladniuk. Tejet még nem, ami nem is csoda, hiszen Szlovákiában 15-20 százalékkal olcsóbb a boltokban a tej, mint itthon.

A hazai tejpiacon az uniós tagság hozott komoly változásokat - két év alatt hét százalékkal bővült a forgalom. Az olcsó termék jobban fogy - igaz, ez nem hasznos a magyar termelőknek. Istvánfalvi Miklós, a Tej Terméktanács elnöke becslése szerint tavaly 1,48 milliárd liter tejet vásároltak fel a feldolgozók, szemben az előző évi 1,55 milliárddal. A hazai termelők számára kisebb lett a piac. Az uniós csatlakozás után a korábban is meglevő folyadéktej-import eközben mintegy tízszeresére növekedett.

A termelők számára az egyetlen stabil piacot a házi árusítás jelenti, ez - főleg vidéken, a falvakban és a kisvárosokban - komoly konkurencia a nagynevű üzemeknek is. A GfK Hungária által még tavaly készített, a fogyasztói szokásokat vizsgáló kutatásból az derül ki: 30 százalékos részesedéssel viszonylag állandó a kimért tejek fogyasztói bázisa.

Az unió tagjainak kvótában határozza meg, mennyi tejet lehet termelniük, és mennyi a háztól értékesíthető mennyiség. Magyarország 1,7 milliárd liter tejet dolgozhat fel az iparban, és 164 milliót értékesíthet házilag. Csakhogy egyik kvótát se használjuk ki. Ez az ipari felhasználás esetén nem meglepő, de a háztól értékesített tejek esetében az: ha a fogyasztás 30 százalékát ez a szegmens adja, akkor a kvótát igencsak szűkösnek kellene találnunk. Ám ez nem így van.

A Tej Terméktanácsnál azt mondják, hogy amíg kezelték a kvótát, összesen 30-40 millió liternyi, háztól értékesíthető mennyiséget adtak ki. Másként emlékezik a kvótaügyet ettől az évtől kezelő Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Szerintük amikor átvették a nyilvántartást, 21 millió liternyi "házi" kvótának volt tulajdonosa. Mindenesetre most öszszesen 1040 termelő értékesíthet - kvóta alapján - házilag, bár már 240-en jelezték, hogy vásárolnának kvótát.

Bakos Erzsébet, a Tej Terméktanács szakértője azt mondta: becslésük szerint évente mintegy 130-140 millió liter tejet adnak el a kistermelők kvóta nélkül. A tejpiaci szakértők egyébként azt is mondják: a közepes és a nagyobb feldolgozó vállalkozások is sokszor megjelennek a piacon közvetlen értékesítéssel. A becslés szerint kvótán kívül ők még évi 120-150 millió litert értékesíthetnek így. Vagyis: legalább negyedmilliárd liter olyan tej kerül forgalomba, amelynek - az uniós szabályok szerint - nem a tejpiacon lenne a helye.

A házi kvótát azért kerülik a termelők, mert fizetniük kell érte: kilónként 40 forintot. Ez ugyan az eladáskor (uniós támogatás formájában) megtérül, de a kvótavásárlást finanszírozni kell, amire nincs tőke. Így marad a "feketetej" eladása - aminek igen kicsi a kockázata. Azt ugyanis senki sem ellenőrzi, hogy kvótás tejet árusít-e a termelő. A rendszeres piaci ellenőrzések során szinte kizárólag mindig az élelmiszer-biztonsági előírások betartását vizsgálják, s erre soha nincs panasz. Ugyanez a helyzet a rendszeresen vizsgált, háztól árusítók vagy házhoz járó értékesítők esetében is.

A feketetej-árusítás ellen inkább a piac védelmében lenne érdemes fellépni (ennek túltermelés esetén nagyobb is volna a jelentősége), ám nem lehet. Ma azonban lehetetlen kinyomozni, hogy legális vagy feketetejet rejt-e a zacskó (doboz, üveg).

A tejágazatban többféle nyilvántartás létezik: lajstromba veszik a teheneket, a termelőket, s ellenőriznek az állat-egészségügyi szakemberek is. Ahhoz, hogy valaki tejet értékesítsen feldolgozónak, vagy a piacon közvetlenül adhasson el, kvótával kell rendelkeznie, s az élelmiszer-biztonsági előírásoknak meg kell felelnie. Ezen követelmények együttes betartását az MVH-nak kell ellenőriznie az uniós szabályok alapján. Hatékonyan ezt akkor lehet megtenni, ha minden adat rendelkezésre áll - vagyis a több helyen lévő nyilvántartási adatokat össze kell vezetni. Ám ez még nem történt meg, bár már megkezdték a folyamatot. Jelenleg - mint ahogyan az elmúlt kilenc évben - a hatóságok csak a felvásárlók adatközlésére alapozhatnak. Ez azonban a kvóta nélküli árusítás kiszűrésére alkalmatlan.

Czauner Péter - Népszabadság