CIKKEK

Zöldülő uniós üzemanyagok

2005.06.30

A bioüzemanyagok felhasználására vonatkozó uniós irányelv szerint ebben az évben már két százaléknak kellene lennie a zöldforrások részesedésének, amelynek 2010-re meg kell haladnia az öt százalékot. A magyar nemzeti célkitűzés 2005-ben a 0,4-0,6 százalékos részesedés elérése.
A korszerű mezőgazdasági termelés magával hozta a túltermelést, amelyet 1992-től az unió egyebek mellett a termőterületek 5–15 százalékának ugaroltatásával igyekszik kezelni. Ezeken a területeken kézenfekvő akár az energiaültetvények létesítése, akár a motorikus hajtóanyagokhoz adagolható vagy önállóan is felhasználható hajtóanyagokat adó kultúrák termesztése.
A biohajtóanyagok közül a biodízel áll a figyelem középpontjában. Az európai kontinensen az éghajlati viszonyokból adódóan elsősorban repce és napraforgó termeszthető. Az ezekből kinyert olaj közvetlenül is felhasználható motorikus üzemanyagként, ám ehhez át kell alakítani a motorokat, amelyek fogyasztása megnő, bonyolult a szabványosítás, az oxidációs katalizátor használata nehézségekbe ütközik, és a felhasználás során kellemetlen szag keletkezik. Szakértők szerint mindezek a hátrányok egyszerűen kiküszöbölhetők az úgynevezett átészterezéssel, amelynek során a repce-, illetve napraforgóolajat lúgos közegben metanollal reagáltatják és termékként repce- (vagy napraforgó-) olajmetilésztert és glicerint kapnak. A repceolaj-metilészter (RME) pedig nem más, mint a biodízel. Az átészterezés fő termékeként végül a gyakorlatilag minden dízelmotorban felhasználható biodízel, valamint glicerin keletkezik. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy mint minden kereskedelmi forgalomban kapható üzemanyagnak, a biodízelnek is meg kell felelni a szabványoknak.
Európában a környezeti iparáról méltán híres Németország mellett jelentős biodízel-gyártási kapacitása van Francia-, Olasz-, Svédországnak, Belgiumnak és Ausztriának. A jelenlegi nyugat-európai gyakorlat az, hogy a benzinkutaknál külön kútfejnél lehet biodízelt vásárolni, vagyis tisztán árulják azt, s nem keverik a hagyományos gázolajjal. Mivel a biodízel könnyű oldószerként viselkedik, ezért használatakor az erre nem engedélyezett és eddig kizárólag dízellel üzemeltetett járművek esetében tekintettel kell lenni bizonyos szabályokra, és el kell végezni néhány apróbb átalakítást.
A biodízelhez hasonlóan ígéretes zöldhajtóanyag a bioetanol. Ágazati szakértők emlékeztetnek, hogy a motoralkoholokat részben vagy egészben gyakran alkalmazták motorüzemanyag-helyettesítőként a 20. század folyamán. A hatvanas évekig kísérleti jelleggel, illetve válsághelyzetek – háború, energiakrízis – kezelése céljából viszonylag szűk körben került sor a felhasználásukra. Magyarországon már 1926 és 1943 között eredményesen használták az etanolt a benzin részleges kiváltására. A nyolcvanas évektől kezdődően megfigyelhető a világ több országában a motoralkoholok alkalmazásának előretörése.
A motoralkoholok közül a bioetanolt használhatják a kőolaj alapú üzemanyag helyettesítőjeként vagy a benzinbe keverve. A bioetanol benzinhez keverését leggyakrabban éterezés, izobutilénnel történő reagáltatás előzi meg. Így jön létre a bioetanoltartalma miatt bioüzemanyagnak tekinthető etil-tercier-butil-éter (ETBE). Az ETBE leggyakrabban a Magyarországon is használt hagyományos oktánszámnövelő, az MTBE (metil-tercier-butil-éter) kiváltására szolgál. Az ETBE gyártása és felhasználása különösen jelentős Kanadában és az EU országai közül Francia-, Spanyol-, Svédországban és Hollandiában, míg az Egyesült Államokban és Brazíliában az etanolt közvetlenül alkalmazzák.
Az ETBE gyártásához használt vízmentes alkohol alapvetően két típusú lehet. Egyrészt készülhet keményítő és cukor alapanyagú mezőgazdasági terményekből (búza, kukorica, cukorrépa, burgonya, manióka, cukornád), másrészt a gyártás alapulhat cellulóztartalmú biomasszán (növényi eredetű szálak, rostok) is. Ez utóbbi eljárás azonban egyelőre kevéssé elterjedt.
Mind a biodízelnek, mind a bioetanolnak az a kedvező tulajdonsága, hogy elégetésekor anynyi szén-dioxid szabadul fel, mint amennyit az alapanyagul szolgáló növény azt megelőzően megkötött, így nem járul hozzá az üvegházhatás erősödéséhez. A motorokban felhasznált biodízel rendkívül kedvező kipufogógáz-értékei is meggyőzők. A bioüzemanyagok kritikusai azonban egyebek mellett azt mondják, hogy a bioüzemanyagok előállítása nagy mennyiségű fosszilis energiahordozó felhasználását igényli, ebből adódóan jelentős mennyiségű üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, szinte teljesen kompenzálva a bioüzemanyagok által „megtakarított” mennyiséget.

VG

   « vissza

Föoldal mail